Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. 241 szinónak tagja. Én a magam részéről kijelentem, hogyha ezelőtt öt héttel is méltóztatott volna olyan hangokat hallatni, mint ma, abban az esetben én ma is a belügyministeri székben lennék. (Ugy van f jobbfelől.) De nem ez, hanem az volt a lényeg, hogy az a közigazgatási reformjavaslat, amelyhez állssomac kötöttem (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől : Ez fáj !) és amelyet e helyről is meg akarok valósittatni, el legyen gáncsolva, és nagyon jól mondta nekem szintén az az úriember, hogy mikor te már le fogsz mondani, akkor szivesen megmondják : hiszen te tisztességes ember vagy. Az volt a lényeg, hogy a ministeri széket hagyd el. Én a magam részéről ismételve határozottan visszautasítom azokat a nyilatkozatokat. Sem nekem, sem családomnak nincs szükségünk arra, hogy őrgróf Pallavicini ur ismerje el azt, hogy mi tiszteletreméltóak vagyunk. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Rassay Károly : Mi van a közigazgatási javaslattal ? Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja, cl.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki a következő interpelláló ? Forgách Miklós jegyző' : Kovács Emil ! Kovács Emil : T. Nemzetgyűlés l Én a magam rövid interpellációjában olyan dolgokról akarok megemlékezni, amely magas szenvedelmeket nem fog ugyan felverni, személyi érdekeket nem is érint, a financiális dolgokhoz is csak az erkölcsi kapcsolat utján van köze, ellenben sok személyi torzsalkodásnál és osztályérdeknél fontosabb itt a nemzet Házában. Ez a kérdés nem egy osztálynak, de a társadalom egyetemének eminens érdeke. Szólni kivánok t. i. arról a szomorú körülményről, hogy gyermekeink taníttatása, neveltetése az iskolákban hat esztendő óta jóformán semmit nem ér. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Szólni akarok arról, hogy inig mi itt személyi vitákkal töltjük el a drága időt, addig c^ak Budapest székesfőváros területén a magyar nemzet jövendőjének záloga, hetvenezer gyermek sínylődik szellemileg, mert nincs aki gondoskodjék — sok tekintetben testi táplálékukról sem —lelki táplálékukról. Usetty Ferenc: Tanítvány, tanár egyaránt tönkre megy ! Kovács Emil : Azt akarom itt szó tárgyává tenni, hogy ebben a tanévben is itt Budapesten az állami iskolákban, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) de főleg a községi iskolákban . . . Usetty Ferenc : Az államiakban még roszszabb a helyzet ! Kovács Emil : ... négy hónap óta nincs tanitás. Négy hónap előtt bezárultak a nevelő- és NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET tanintézetek kapui, amelyek csak most kezdenek megnyiladozni, de fájdalom, az ujabb terminus alkalmával is, amelyet a székesfőváros megállapított, csak kísérletezések történnek az iskoláztatásnak megkezdésére. Sajnos, legnagyobb részben ezek sem .sikerültek, még pedig nem is olyan hatalmas vis major következtében, mint amikor éveken át kórházakká kellett alakítani 39 fővárosi iskolát, vagy pedig menekültek lakóhelyéül kellett azokat adni, hanem egyszerűen azért, mert nincs tüzelőanyag. Szalánczy József: Van a mozikban meg a színházakban ! Kovács Emil : T. i. nincs tüzelőanyag az iskolák számára, mert más célokra —jól méltóztattak mondani —van tüzelőanyag. (Ugy van ! Ugy van !) A bárok, orfeumok, meg a jó Isten tudja micsoda erkölcstelen szórakozóhelyek számára, meg a kávéházak számára van Budapesten tüzrevaló, (Felkiáltások balfelől : Astoria taverna !) ugy hogy szinte izzadunk az orfeumok 30—35 fokos melegében, s ha valamikor az előcsarnokba belépünk és talán ehhez képest a nagyon is meleg kii mára való tekintettel öltöztetik ezek az u. n. kultúrintézmények kulturképTO táncosnőiket, (Derültség.) akik aztán a meleget saját céljaikra használván fel, megfosztják az iskolát a tűzre való anyagtól. Usetty Ferenc : Szomorú állapotok ezek ! Ezeknek nem volna szabad így lenniök. Hegedüs György : A szénkormánybiztos főmester ! Kovács Emil : Pedig tudnivaló, hogy az iskolák beszüntetése a legnagyobb veszély. Usetty Ferenc *. A legnagyobb bún. Kovács Emil : Mindig bűn volt, akkor is, amikor az iskola alig volt egyéb, mint a teoretikus emberi ismeretek szerzésének helye. Ma az iskola beszüntetése nemcsak ennek veszteségét jelenti. Usetty Ferenc : Erkölcsi veszteség Î Kovács Emil : Azt mondja a latin példabeszéd, hogyha az erkölcsiekben visszaestünk, még ha a tudományokban előrehaladtunk is, többet mentünk hátra, mint előre. Méltóztassanak elképzelni, hogy mi lesz ezzel, az ifjú nemzedékkel. Nemcsak erkölcsiekben nem mehetett előre, csak hátra, de a tudományban és az ismeretekben sem tehet jóformán egy lépést sem előre. (Ugy van ! Ugy van!) Az iskola eddig ebben az országban ismeretképző intézet volt s az ismeret, a tudomány is hatalom és világ ; de most ennek a nemzetnek az életforrása az iskolák szelleme, miért is e téren minden mulasztás százszoros bűn. Most az iskoláknak nemcsak tanitó és képzőintézeteknek kellene lenniök, hanem egyszersmind menedékhelyeknek is azon romlatlan ifjúság számára, amely most már azóta a hat év óta, amióta jóformán alig vannak az iskolák nyitva, a nyomorúságos körülmények miatt még családi otthonát sem tekintheti biztos menedéknek erkölcsi téren, mert a nyomorúság kikergette a házakból, a cskládok31
