Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
A Nemzetgyűlés- 154. ülése 1921. Méltóztassék megengedni, hogy teljes őszinteséggel reflektáljak Ferctinandy Gyula t. képviselő ur mai beszédjére. Ö tegnapelőtti beszédemből kifolyólag megtámadott engem és ezt a támadást szeretném rektifikálni. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy az az ügy, amelyre én rámutattam akkor, amikor Magyarország közéletének visszásságairól beszéltem, nem felel meg a valóságnak, amiben ő támadást lát a saját személyével szemben. Ki kell jelentenem, t. Nemzetgyűlés, hogy én beszédemben szántszándékkal nem emiitettem a fc. képviselő ur nevét, mert nem akartam, hogy egy ilyen tiszteletreméltó név ezzel a dologgal kapcsolatba hozassék. (Zaj és felkiáltások jobhfelől : Tudta, hogy kiről •van szó !) Elnök : Csendet kérek, mert igy nem vagyok képes figyelemmel kisérni a tárgyalás menetét. Örgr. Pallavicini György: Mondom, nem akartam, hogy ez a név ok nélkül a nyilvánosság előtt szerepeljen. (Zaj jobhfelől.) Rassay Károly: Ez már még sem komoly dolog ! Örgr. Pallavicini György: Kérem, ez teljesen igy van, mert két olyan tiszteletreméltó tagja is van ugyanennek a családnak, akik miatt én most is mélyen sajnálom, hogy kénytelen vagyok ezzel az üggyel a név megemlítése mellett foglalkozni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Az én beállításom egyáltalában nem vonatkozott a belügyminister-válságra. Ilyesmi sehol ki sem olvasható beszédemből, én erre egyáltalában nem céloztam, ez nem is tartozik reám, a t. képviselő urnák és a ministerelnök urnák a dolga. Ami pedig a lóügyet illeti, az sem tartozik reám, mint igen helyesen mondotta a képviselő ur — ez a biróság dolga. Én csupán arra mutattam rá, hogy nem szabad megengedni, hogy a magyar közéletben ilyesmik előforduljanak, mert ez rossz világot vet nemcsak a kormányra, hanem összes közállapotainkra is. (Zaj half elől.) T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur azonban jónak látta beszédében engem is megtámadni. Hát ami az én pártállásomat illeti, ki kell jelentenem, hogy én soha életemben a régi kisgazda-pártnak tagja nem voltam. (Zaj és közbeszólások jobhfelől : Halljuk ! Halljuk !) Én igenis — mint erre sok képviselőtársam emlékezni fog — hozzájárultam 1918-ban nagy mértékben ahhoz, hogy az akkori földmivespárt megalakuljon, ennek tagja is voltam, ez a párt azonban később fuzionált, majd ismét széjjel vált, s amikor az országgyűlési választások voltak, ez a párt tulaj donképen már nem is exisztált. Én akkor teljesen szabadon, ugyanazzal a programmal léptem föl, amelyet már 1918-ban is vallottam. Meskó Zoltán : Hivatalos jelöltünk volt ! Szalánczy József: Nagyatádihoz fordult, hogy jelölje. Őrgr. Pallavicini György: Bocsánatot kérek, én senkitől soha jelöltséget nem kértem és nem kaptam ! j évi febr. hó 26-án, szombaton. 237 MeskÓ Zoltán : Rubinekkel megállapodott, hogy jelölve lesz ! Őrgr. Pallavicini György : Nem kérem, én senkivel a párt vezet őségben résztvevő urak közül ebben a kérdésben nem beszéltem soha, és amikor ellenjelöltet kaptam, akkor sem kértem a pártvezetőségtől semmi támogatást, tisztára a magam pro grammjával léptem fel, ugyanazzal a programmal, amelyet már 1918-ban is vallottam és ugyanazon visszaélések ellen küzdöttem — és igy választottak meg, amely visszaélések ellen ma is harcolok. De mindez talán nem is érdekes. Itt a t. képviselő ur beszédében azt mondja, hogy én 1916-ban valami Landler nevezetű embernek adatait használtam volna fel egy vizsgálat megindítására, Sándor János, volt belügyminister urnái. Ez nem felel meg a tényállásnak, mert én soha életemben semmi Landler nevezetű emberrel nem beszéltem, tőle adatokat nem kaptam, ugyancsak nem kaptam adatokat Puky Endrétől sem, a kassai barakk-kórház ügyére vonatkozólag. Az sem felel meg a tényállásnak, mintha én a Sándor János által lefolytatott vizsgálat eredményével meg lettem volna elégedve. A dolog ugy történt, hogy egy akkori képviselőtársam, Gedeon Aladár és én — miután a háború alatt egy rövid ideig Kassán tartózkodva megtudtam bizonyos dolgokat és azt véltem látni, hogy ott a kórházi kezelés körül visszaélések vannak — elmentünk Sándor Jánoshoz, akit én megkértem, hogy — miután az amúgy is nehéz háboius helyzetre való tekintettel, amelyben az ország van — nem akarjuk ezt a kérdést interpelláció tárgyává tenni, sziveskedjék vizsgálatot indítani a kassai barakk-kórház ügyében. A minister ur ezen vizsgálatot elrendelte és hetek múlva a vizsgálat eredményét bemutatta, azt tapasztaltuk azonban Gedeon Aladár barátommal együtt, hogy ez a vizsgálat nem egészen oda lett irányitva, ahová kértük, hanem a közegészségügyi állapot kérdésére, ahol kisebb-nagyobb kifogások voltak, de végtére nem az volt a tárgy, amely minket érdekelt, bennünket az ottani élelmezés kérdése érdekelt. Ferdinandy Gyula : Arra történt a vizsgálat ! Őrgr. Pallavicini György: Azok az iratok, amelyeket nekem Sándor János bemutatott, nem ezekről szóltak. Akkor én Sándor János belügyministernek azt mondtam, a szetszió vége felé járt, újból be kellett vonulnom — sajnálom, hogy a vizsgálat nem terjedt ki mindezekre, amikre kértük, látom, hogy igy eredményre nem vezet. Akkor Sándor János hozzám fordult azzal, hogy ebbe a dologba belekeveredtek olyanok is, akiket bizonyára nem akartam molesztálni, erre való tekintettel én azt mondtam, hogy nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént és ezt a nyilatkozatot tettem. Azt hiszem, hogy az a nyilatkozat és azt, hogy megadtam, minden lovagias ember felfogásával egyezik. Tiltakozom azon beállítás ellen, mintha ennek
