Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
238 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921 az ügynek bármi köze volna ehhez. En sem a Kassai Munkás című lapot, sem semmi más odavaló lapot nem olvastam, ezt a tényt hallottam és majdnem incidentals er jutott eszembe beszédem alatt, hogy teljes lehetetlenség, hogy egy kormány presztizsét fentarthassa, ha ilyen hirek keringenek a közvéleményben és ezek teljes felvilágosítására az igazság teljes felderítésére nem adnak alkalmat. Csak ezt kivántam megjegyezni. Ferdinandy Gyula (szólásra jelentkezik). Elnök : Képviselő ur, most Huszár Károly képviselőé a szó ; egész sorozata a képviselő uraknak jelentkezett szólásra. (Felkiáltások a jobboldalon : Az ő ügye !) Kérem, nehem a házszabályok szerint a sorrend szerint kell megadnom a szót. Épen a r : ért mert Huszár Károly képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek a t. Háztól, de ha megméltóztatik nekem engedni, ki fogom fejteni, hogy teljesen Ízlésem és szándékom ellenére kerülök abba a helyzetbe, hogy az országnak ebben a súlyos és Htikus helyzetében személyes kérdésben kell beszélnem. En itt nyugodtan ülök a helyemen és hallgatom az interpelláló képviselő ur beszédét egy olyan témáról, amelynek ügykörével én körülbelül 20—21 esztendő óta az egész nyilvánosság előtt foglalkozom. Én ezt a kérdést felfogtam egy nagy eszmei harc szempontjából és a legelső pillanattól kezdve, mikor tollat vettem a kezembe, mindmáig és egészen addig, mig a koporsómat le nem zárják, változatlanul azon az állásponton voltam és vagyok és fogok mindenkor maradni, hogy a szellem erejével, a gondolat erejével, a meggyőzésnek minden fegyverével, szóval és Írással és a hatalomnak minden törvényes eszközével fogok igyekezni a kereszténység nagy érdekeit védeni minden szabadkőműves támadás ellen. (Élénk helyeslés és taps.) Csodálom, hogy ennek ellenére, holott ezt a szabadkőművesek épen olyan jó] tudják, amint tapasztaltam még a tengeren túl is, nemcsak Magyarországon, hanem még Amerikában is, az én oldalamon ülő képviselő ur az én nevemet keverte bele ebbe a dologba, és mikor itt a vérünket felforraló súlyos idézeteket olvastak fel bizonyos szabadkőműves auktorokból, akkor már a Magyarországon szokásos módszerrel, valahogy, nem egészen átlátszó, de mégis olyan módon, hogy a kint lévő emberek, akik nem ismerik eléggé a dolgokat, megtévedhessenek, alátolják a dolgot, hogy azokkal, akiknek a cikkeit felolvasták, barátkozik Huszár az Otthonban. (Mozgás.) Azt kérdezhetném, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra ? (Derültség.) De én ismerem ezt a módszert. Ettől a módszertől egyáltalán nem riadok meg és nem hagyom magam a magam nyugodt, higgadt, tiszta lelkiismeretemből kizavartatni. Én a Háztól és a Ház tagjaitól bocsánatot kérek azért, hogy egy olyan szót használtam, amely a parlamenti szótárban nem szabad, hogy előforduljon, évi febr. hó 26-án, szombaton. a tényt azonban magában újból konstatálom, hogy valótlan dolog az, hogy én akár az Otthonban, akár másutt olyan emberekkel, akiknek a cikkeit itt fel méltóztatott olvasni, barátkozom, összejátszom, vagy bármiféle más összefüggésben vagyok. Én tagja vagyok az Otthonnak, ezt nem fogom tagadni sohasem. Azok közül a képviselő urak közül, akik engem ezért támadnak^, akárhányan az Otthonban egészen más tevékenységet fejtenek ki, mint amilyeneket én szoktam ott kifejteni. (Derültség.) Én ott is és bárhol, ha elmegyek egy munkásgyülésre, vagy egy szociáldemokrata kongresszusra, vagy bármiféle más gyűlésre, az maradtam mindig, aki voltam (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) és azért mentem el, hogy a magam elveinek, a magam meggyőződésének ott tudjak tisztességes szellemi fegyverzettel, tisztességes küzdelemben barátokat és támogatókat találni. A lapok és épen az Ereky úrhoz közel álló sajtó ezt a kérdést felvetették és igyekeztek ezzel nekem, mondjuk, tekintélyemet, itt-ott barátaimnál, vidéki barátaimnál aláásni. Én visszautasítom ezt a támadást, és méltatlannak tartom ahhoz a testülethez, amelyben vagyok. Ha arról kell beszélni, hogy én barátkozom-e olyan szabadkőművesekkel vagy volt szabadkőművesekkel és én támogatok-e olyan szabadkőműveseket, vagy volt szabadkőműveseket, akik ennek az országnak az összeomlásztásában résztvettek, akkor Ereky Károlynak nem kellene olya n messze néznie, sokkal közelebb is találhatott volna kifogásolni valót. Én azonban nem akarom ezt a . . . Ereky Károly : Friedrich Istvánra céloz ! Nohát ez gyenge dolog ! Huszár Károly: Én nem akarok egyáltalán erőmű vészkedni. Ereky Károly : A nagy facsaró-csavarö ! Huszár Károly : Én nem akarok sem facsarni, sem csavarni, sem akrobata mutatványt produkálni, sem a burkolt kérdésekről beszélni. Ereky Károly : Ez is egy nagyszerű burkolás volt! Elnök : Csendet kérek. A képviselő ur is fel van jegyezve. Ereky Károly: Együtt volt velem minister, ő nevezte ki ! (Elnök csenget.) Huszár Károly: Én azonban — a képviselő ur nagyon jól tudja — mikor vele együtt voltam minister, épen azt az álláspontot foglaltam el, mint most ebben a mondatban. (Zaj.) Patacsi Dénes: Ezért győznek a zsidók és a szabadkőművesek ! Tanuljunk tőlük ! Huszár Károly : T. képviselő ur, én nem érzem magam hivatva arra, hogy ítélőbíró legyek az ő kereszténységében. Én sohasem voltam olyan vakmerő, hogy valakinek legbelső meggyőződését kritika tárgyává tegyem, mert azt nem lehet sem rőffel, sem kilószámra mérni, azt nem lehet így megítélni! Mindenkinek a cselekedetei Ereky Károly: Igen, ez az, a cselekedetei! (Elnök csenget.) Huszár Károly : ... és az egész élete .,,
