Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
A Nemzetgyűlés loá. ülése 1921 dig az emberi nem emancipációja érdekében, hogy megrontsuk a családot, mert az okozza a nő rabszolgaságát. A gyermek a társadalomé es nem a családé. A családot megsemmisíteni, kiszabadítani a nőt ama dicstelen, szégyenteljes rabszolgaságból, amelybe őt a papok és a ferde civilizáció taszították.« Bródy Ernő : A Lipótmezőre ezekkel ! Hegedüs György : Hogy a lelkeket meg tudják mételyezni, hogy a fiatalságot mindenáron el tudják vonni, el tudják szigetelni a magyar történelemtől, attól, amely szent előttünk, attól, amely a legelső nekünk, attól, amelyre büszkeséggel tekintünk vissza, ráfeküdtek elsősorban a közoktatásra. Hogy mik voltak céljaik, erre nézve ismét a magyar szabadkőművesség hivatalos lapjából a »Keletiből idézek. Azt mondja a »Kelet« 1910 december havi 14-ik számában (olvassa) : »Egyrészt a tanárokat, meg a tanítókat és ezek által, amennyire lehet, a népet akarjuk megnyerni a felekezettelen közoktatásnak.« Somogyi István : Meg is nyerték l Hegedüs György: Ugyancsak a »Kelet« 1911. 5-iki számában a következőket irja (olvassa) : »Habár a népiskola nem járhat a szabad eszmék széles világában, kapujáig mégis el kell vezetni a gyermeket, hogy ismerje meg a bejárást és az onnan rávillanó fény varázsát érezze meg. A tanítónak a szabad eszmék harcosának kell lennie.« (Zaj.) Patacsi Dénes : Erkölcs- és nemzetrontás ! Hegedüs György : Tizenegyedik számában, melyre már hivatkoztam, azt mondja, ebben az újságban Somogyi Béla tanár (olvassa) : »A szabadkőművesség által életre hivott »Szabad egyesületnek — ez a cime — már a mai iskolájába is be kell vinni az embergyilkoló hazafiság ideológiájával szemben a reális, a politikai és gazdasági emancipálásban nyilvánuló hazafiság elvét.«Ennyit a közoktatásról. Rátérek most már a sajtóra. (Halljuk ! Halljuk !) A sajtó terén ugy vagyunk, hogy talán a legátkosabb, legsúlyosabb következményű munkáját a szabadkőművesség itt valósította meg. (Ugy van ! Ugy van !) Kitartó, erős munkával kiáajátitott'a a maga részére a sajtót és azt nem az őt befogadó lovagias magyar faj erősítésére fordította, nem a magyar faj érdekében dolgozott vele, hanem kizárólag szabadkőműves célokért, zsidó világuralomért küzdött általa. Somogyi István : Azért küzd ma is Hegedüs György : Ennek a sajtónak köszönhetjük azt, hogy a háború negyedik évében bom1 adózni kezdett hadseregünk. (Ugy van! Ugy van!) Hisz tudjuk, hogy mennyire kiabáltak, amikor a hadvezetőség a »Világ«-ot kitiltotta a frontról (Ugy van ! Ugy van !), tudjuk, hogy küldönceik, futárjaik működtek a Hinterland és a front között, akik röpiratokat és »Világ«-ot vittek ki és terjesztették ott a katonaság között. (Ugy van ! Ugy van !) Budaváry László: De ezt már elfelejtették, semmi megmozdulás nincs. évi febr. hó 26-án, szombaton. 231 Ereky Károly : Igazságügyminister ur ! Hol van az ügyész ! A régi bűnökért is lehet felelősségre vonni ! HegedÜS György : Ennek a sajtónak a munkáját nem fedtük még fel eléggé és egy külön interpellációmban fogok én majd róla beszélni. Most csak arra a gonosz törekvésre hivatkozom, mely ebben a sajtóban oda irányult, hogy a magyar fajt galíciaiak bevándorlásával igyekezzék meggyengíteni. Ezt nem is csinálták titokban és szégyenkeznünk kell, hogy nem vettük észre és nem léptünk fel ellene. Egy példát hozok fel itt is. A »Hét« című lap már 1905-ben, 29-ik számában egy felhívást intézett a galíciaiakhoz ezzel a címmel : »Csak jöjjenek !«. (Egy hang a baloldalon : Szerkeszti: Kiss József!) A felhívásban a következőket mondja (olvassa) : »Oroszország néptengerének forrongó,sistergő habját a forradalmárok és elégedetlenek tüzét önti ránk. Ezek, ha nem is iskolázott, de felvilágosodott, vagy legalább is két-három generációban felvilágosodó emberek, akik a társadalmi újjáalakulás, a mai társadalmi rend reorganizációjának szükségességét vérré vált meggyőződésként hordják magukban. Ha gazdaságilag le is győznek, tönkre is tesznek néhány dégénérait románt és magyart, az nem baj, több értéket képviselnek a mi véreink, akik ide bejönnek.« (Zaj.) Somogyi István : Hazánk nagy költője, Kiss József ! (Felkiáltások : Hát ehhez mit szól Bródy Ernő ?) Bródy Ernő : Csak azért felelek, amit magam írok ! Hegedüs György: A szabadkőművesség a sajtóban nem volt sohasem válogatós, nem volt sohasem egy irányú, hanem mindig ugy alkalmazkodott, amint az céljainak elérésében segítette. A »Siglo Fut uro« című spanyol katholikus lap a következőket mondja (olvassa) : »Eszközeiben felette változatos, szükség szerint mindenkor tud alkalmazkodni idők és viszonyok szerint, volt és lesz is abszolút monarchikus, alkotmányos monarchikus, köztársasági, tetszésszerinti árnyalatban szocialista, vagy akármi, imperialisztikus, arisztokratikus, demagóg elvetemedett, aljas. A társaság tagjai egymás közt kölcsönösen támogatják magukat. Zajt ütnek annak dicsőítésére, aki nekik kedves, hallgatással mellőzik minden körülmények között azt, aki az igazságot védelmezi, de nekik nem kedvez, ügyesek a nagy férfiak gyártásában . . .« Budaváry László : Itt is sok nagyot gyártottak már ! Ereky Károly : Azok felfujt nagyságok ! Hegedüs György : »... sok jelentéktelen, tudatlan ember felemelkedése rejtély a világ előtt, akik szabadkőműves reklámmal lettek nagyok, mert testvérek, vagy mert céljukat támogatják.« (Ugy van ! Ugy van !) Tessék megnézni a magyar politikai életet. Nem kell közelebbi adatokat felhoznom állításaim bizonyítására.
