Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

200 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. évi február hó 25-én, pénteken. viszonyok, a mai rettenetes lakásinség mellett azt, hogy pl. egy esetet mondjak, hogy mikor egy építési üzem tulajdonosa meghalt, — az üzem évente sok millió, száz millió téglát állított elő — az örökösei között egy sincs olyan, aki ezt az épitési üzemet tovább tudná vezetni, mert nincs megfelelő szakértelme, ugy hogy ez az építkezési üzem másfél esztendő óta be van csukva és mikor más üzemek kérték tőle kölcsön a gépeket, olyan üzemek, amelyek dolgozni akartak akkor, a gépeket kölcsön sem adták ki, mert az illető többszörös milliomos, sőt félmilliárdos, örökölt, és egyáltalán nem törődik azzal, hogy az építéssel mi lesz és hogy az üzemeknek nincs megfelelő gépjük. Tehát az államnak feltétlenül meg kell adni ezt a jogot, természetesen a magánjog teljes védelmével olyan módon, hogy az állam köteles legyen becsértéken megváltani azt az üzemet és hogy az állam, ha alapos okok miatt forog fenn az üzem szünetelése, ezzel a megváltási jogával ne élhessen. Egyúttal azonban a Nemzetgyűlésnek utasítani kell a kereskedelemügyi kormányt, hogy lássa el legelsősorban ezeket a tégfatermelő- és épitési nyersanyagot termelőüzemeket szénnel. (Helyeslés.) Ez olyan fontos közgazdasági érdek, t. i. az építőipar megindulása, amellyel szemben korántsem olyan fontos, hogy a mulatóhelyeken 30 és 40 fok melegben izzadjanak a tisztelt mulató urak és hölgyek, ugyanekkor pedig az építőiparhoz szükséges nyersanyagot termelőüzemek ne jussanak szénhez. Természetesen a dolgozó épitési üzemeknek az állam adja meg ugyanazokat a szállítási kedvezményeket, amelyeket eddig az állami építkezést teljesítő építkezési üzemeknek adott. Legyen szabad rámutatnom a kereskedelemügyi kormány egy nagy hibájára, amit épen az építőiparral szemben elkövetett és ez az, hogy valutajavitás szempontjából a cementet exportáltatja, a magyar gyárak cementtermelésének óriási nagyrészét lefoglalta a külföld céljára . . . Zeőke Antal ' Nálunk meg nincs cement ! Orbők Attila :... és csinált egy cementelosztóbizottságot, amely azután egy-két szekér cementet nagy kegyesen kiutal ennek vagy annak az építkező félnek. Azt kérdezem, hogy micsoda valutaj avitópolitika az, ha innét kiviszik a nyersanyagot-, itt a munkahiányon nem változtatnak, itt a termelést nem indítják meg, csak azért, hogy Csehországnak kétszer olyan áron adják ej a cementet, mint amilyen árat itt adnának érte. (Felkiáltások a jobboldalon : Elég szomorú !) A kereskedelmi kormánynak ezt a rendeletét igenis vissza kell vonni. Ami épitési anyag a kereskedelmi kormány kezében van, azt adja a magyar építkezőknek, hogy az építőipar megindulhasson, mert az építőipar megindulása nemcsak azt jelenti egész röviden, hogy a lakáshiány megszűnik, a lakáskérdés problémája meg van oldva és ha lakásra van szükségünk, ezután válogathatunk. Dehogy. Sokkalta óriásibb jelentősége van, mert az építőipar megindulásával a munkáskérdést 30%-ban megoldottuk. (Ugy van! Ugy van!) Az építőipar megindulása az összes iparágak megindulását jelenti. . . Bródy Ernő : Harminckét iparágnak ! Orbók Attila : . . . mert ez á legnagyobb ipar, amely az összes iparágakat foglalkoztatja. Tehát én azt kérem t. képviselőtársaimtól, hogy támogassuk azzal a kormányt, hogy szoritsuk rá, hogy üdvös, hasznos dolgokat végezzen . . , Bródy Ernő : Helyes ! Helyes ! Orbók Attila : Hogy rendeleti utón és törvényjavaslattal a legsürgősebben lépjen ide a Ház szine elé, ugy hogy az építkezések még tavasszal megindulhassanak. (Elénk helyeslés.) Az én javaslatom, az én gondolatmenetem ebben az ügyben igy körülbelül a végéhez ért. Volna még egyeden egy kérdés, a pénzkérdés az állami építkezések tekintetében. Bennem t. i. az a gondolat merült fel, hogy az építkezés megindulásával, meg kell adni minden kedvezményt azoknak a tőkéknek, akik építeni szándékoznak, azonban ez még nem elég, próbálja meg maga az állam is az építkezések megindítását és vegyen aktiv részt az építkezésben. Az uj lakásrendelet a lakbérek emelését megengedi, még pedig a háziurak javára. En belátom, hogy ez méltányos, azonban tekintettel a nagy nemzeti és állami érdekekre, én egy más megoldást ajánlanék a házbéremeléssel kapcsolatban, olyan megoldást, amely lehetővé tenné az államnak, hogy építkezzék saját tőkéjével és egyúttal közvetve lehetővé tenné, hogy a lakáskérdést rövidesen teljesen a szabadforgalom szellemében oldhassa meg és ezáltal a háziurak érdekeit szolgálja. Az én gondolatom tekintetében egy szakember is a legnagyobb mértékben támogatott, a háztulajdonosok szövetségének igazgatója, Heltai Béla. Ebben a kérdésben megkérdeztem a háziurakat is, megkérdeztem minden részben úgyszólván a lakók képviseleteit is, megkérdeztem az építészeket, építőmérnököket és mondhatom, hogy valamennyi pontját javaslatomnak nagyon helyeselték, csak az utolsó pontot illetőleg merültek fel bizonyos kételyek jobbról is, balról is. Ennek az utolsó pontnak a megítélését természetesen teljesen Hegedüs pénzügyminister úrra bizom, mert az ő szakmájába tartozik és ő tudja leginkább, hogy mennyire lenne ez keresztülvihető. Az állam építkezzék szintén ! Javaslatom erre nincs, de oly módon gondolnám ezt a kérdést megoldhatónak, hogy az állam engedélyezze a kislakásoknál a 10% lakbéremelést, a középlakásoknál 20—30 %-ot, nagy lakásoknál 50%-ot, äe ezt a házbéremelést ne a háztulajdonosok, hanem az állam javára engedélyezze. Budapesten a lakásokból a brüttóbevétel évente 400 millió korona. Átlagban véve az emelés folytán befolyna 120 millió korona, ezzel a 120 millió koronával pedig amortizálni lehetne mintegy két milliárdos