Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

190 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921 nyilatkozott a nemzet, hogy vájjon venizelozista-e vagy pedig Konstantin-párti. De még ezzel sem elégedett meg a görög nép és a külföld, amely mint szövetséges bizonyos tekintetben beavatkozási jogot arrogált magának, hanem előbb plebiscitum révén megnyilatkoztatta a görög nemzet, a görög nép minden rétegét, és csak amikor a nemzet kifejezést adott akaratának, hogy Konstantin térjen vissza, akkor foglalta el ő újból a görög trónt. Rassay Károly : Próbáljuk meg mi is. Balla Aladár: Ha ezt a példát tartjuk szemünk előtt, mi is belenyugszunk abba, hogy igenis tiltakozni kell a külföld beavatkozása ellen, és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy én néhány politikai barátommal együtt — de remélem a Ház nagytöbbségével együtt is — a leghatározottabban tiltakoznánk minden beavatkozás ellen, amelyet a plebiseitum, a népszavazás utján megnyilatkozott nemzeti akarattal ellentétben akarnának Magyarországon érvényesíteni. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés! Gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és őrgróf Pallavicini György t. képviselőtársaim azt mondják, hogy a királyság kérdése belügyi kérdés. Hát én elfogadom, hogy ez belügyi kérdés, de akkor miért kell ezt kikapcsolni, akkor miért nem szabad erről a kérdésről irni? Amidőn csaknem valamennyi felszólaló t. képviselőtársam, különösen pedig gróf Andrássy Gyula és Pallavicini György képviselőtársaim azt mondották, hogy a belügyi kérdéseket illetőleg mindenféle nyilatkozatot lehetővé kell tenni, azoknak sajtó utján való publikálását meg kell engedni, vagyis amikor ezekben a kérdésekben nem akarják korlátozni a sajtószabadságot, nagyon csodálkozom azon, hogy mikor a királykérdés is ilyen belügyi kérdés lévén, nem engedik meg, hogy erről a kérdésről mi a sajtó utján Írhassunk, nyilatkozhassunk. (Felkiáltások balfelöl : A nemzet érdeke kívánja igy.) T. Nemzetgyűlés! Nekem tehát az volna a kívánságom, hogy a külügyminister ur keressen magának alkalmat és nyilatkozzék, vájjon a tegnap Pallavicini mélyen t. képviselőtársam ajkáról elhangzott külpolitikai kritikával egyetért-e, igen vagy nem? mert végre szeretnők már magától a külügyminister úrtól megtudni, hogy szakitott-e ő azzal a régi, tradicionális politikájával, amelyet annak idején, mint kiváló újságíró a Pester Lloydban, majd később a Neue Freie Presse-ben egy évtizeden keresztül mindig hirdetett, amely azonban teljesen idegen a magyar nemzet lelkivilágától, amely nemzet évszázadokon át mindig épen ezen politikai orientáció ellen küzdött. Ha ezt nekünk megmondja, ha végre majd meg fogjuk tudni, hogy ebben a legfontosabb közjogi és alkotmányjogi kérdésben, t. i. a királyság kérdésében mi a kormány felfogása . . . Rassay Károly; Dehogy tudjuk meg! évi február hó 25-én,. pénteken. Balla Aladár : . . . akkor láthatunk tisztán, mert egyelőre csak egy ministerről tudom, nagyatádi Szabó Istvánról, (Elénk éljenzés a jobboldalon.) hogy ő a szabad királyválasztás hive, ugy látom azonban, —- a mai lapokból is olvastam — hogy nemsokára rá is sor fog kerülni, őt is ki fogják lőni a kormány tagjai sorából. (Felkiáltások jobbfelöl : Majd meglátjuk, lehet-e ?) Orbók Attila : A magyar népet nem lehet kilőni ! Balla Aladár: Miután pedig a cenzúra is megfeledkezett arról, hogy a kormány ezen illusztris tagja ellen irányuló inszinuációkat törölje, ón különösen a mostani kormány külpolitikájában iránya, stílusa, színezete miatt, nem vagyok bizalommal a kormány iránt. Ezt akartam röviden — a Nemzetgyűlés drága idejét igénybevéve — a Ház mélyen t. tagjainak tudomására hozni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Soron van mint szónok? Forgács Miklós jegyző: Bodor György\ Bodor György: T. Nemzetgyűlés! Önök mindannyian tudják, hogy nekem nem elvem az, hogy a Nemzetgyűlés munkáját hosszú, nem mindig alkalmas beszédekkel rövidítsük és megnehezítsük. De a jelen esetben kénytelen vagyok ezt az elvemet felfüggeszteni és rátérni arra, hogy könnyítsék szivemen és dacára annak, hogy a kormányzópárt tagja vagyok, néhány tételt a kormány figelmébe ajánljak, mert meg vagyok győződve arról, hogy énnek a Nemzetgyűlésnek lelkiismeretes kötelessége, hogy pártállást és mindenféle egyéb tekintetet mellőzve összefogjon egy szent cél megvalósítására, arra, hogy a kormányt nehéz munkájában támogassa. Tudom, átérzem a kormány rendkívül nehéz helyzetét és azt a nagy feladatot, amely ennek az elrongyosodott, leszegényedett nemzetnek és országnak újjáépítési munkájában reá vár. Csak arra kérem az egész Nemzetgyűlést ós szeretném, ha annak minden tagja itt volna, hogy odamondhassam nekik, hogy ne csak azokat a nagy, magas politikus embereket legyenek szívesek meghallgatni, akik már hosszú évtizedeken át megtanulták azt a politikát, amellyel mindig le tudták kötni a népnek és a Nemzetgyűlésnek figyelmét, hanem szenteljenek nekünk is egy kis figyelmet s legyenek jelen akkor is, amikor mi szólalunk fel, akik nem foglalkozunk ezzel a nagy politikával, hanem igenis foglalkozunk azzal, hogy mi is a Nemzetgyűlés kötelessége a nemzet iránt. Ha felszólal olyan képvi* selőtársam, aki a kisgazdapárt képviselői közül való és maga is kisgazda, sokszor hallani olyan hangokat, hogy ez malomalatti beszéd. Pedig