Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

182 A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. évi február hó 25-én, pénteken. zalaegerszegi feljelentést pedig az illetékes zalaegerszegi ügyészség folytassa le ellenem. Eddig — ugyebár — egészen rendben van a dolog. Zalaegerszegen csakugyan meg is indult ellenem a nyomozás, igaz, hogy kerületembeli tanút csak egyetlenegyet hallgattak ki, a főtanukat különös címeken mellőzték, de a fontos az, hogy 1920 augusztus 11-én 4035/kir. ügyész 1920. sz. a. a zalaegerszegi ügyészség a kerületemben emelt vádak képviseletét a bűnvádi perrendtartás 34. §-a alapján megtagadta. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ugyebár, ezek után minden józan gondolkodású embernek azt kellett volna hinni, hogy az én ügyem be van fejezve. Két eljárás folyt ellenem : az egyik a veszprémi ügyészségnél, a másik Zalaegerszegen. Itt van az ítélet mind a kettőben, — itt az egyik és itt a másik — minden ember azt hihette volna tehát, hogy az ügyem kereken elintéződött. Én is boldogan láttam a polgári munkához, csak még a hamis- tanuk ellen adtam meg a feljelentés megtételére az utasítást, amikor közben a zalaegerszegi ügyészség indokolása ellen felfolyamodással éltem a győri főügyészséghez, mert az indokolás, dacára annak, hogy a nyomozás ellenem megszűnt, reám nézve mégis sérelmes volt. Ezt a íelfolyamodást azonban a főügyészség alaki okokból kifolyólag visszautasította. Ekkor Zalaegerszegen, nem tudom mi okból, amikor az ügyet teljesen befejezték és amikor én az ügyészséget a főügyészhez benyújtott felfolyamodásomban részrehajlósággal vádoltam, előszedték a Zalaegerszegen lévő öszszes aktáimat, elővették azt a nyomozást megszüntető határozatot, amelyet a veszprémi ügyészség hozott és ebből a határozatból teljesen illetéktelenül, anélkül, hogy bármi közük is lett volna hozzá,, szerkesztettek egy vádinditványt, amelyet a mentelmi jogom felfüggesztését célzó indítvánnyal egyetemben beterjesztettek a zalaegerszegi törvényszékhez eljárás céljából. A zalaegerszegi törvényszék természetesen hamarosan megállapította azt, hogy a zalaegerszegi ügyészségnek beleavatkozása ebbe a dologba teljesen jogtalan és kereken visszautasította a zalaegerszegi ügyészség eljárását. Azt tartotta, hogy ő még a Friedrieh-féle rendelet értelmében, amely pedig sokkal nagyobb jogokat ad az ügyészségnek, sem jogos az eljárásra. Váratlan bombaként csapott le a zalaegerszegi ügyészségen a törvényszéknek ez a határozata és az ügyészség nem is tudta ezt lenyelni, hanem felfolyamodással élt a táblához. Mielőtt azonban a táblánál tárgyalásra került volna a dolog, a győri főügyész a zalaegerszegi ügyészségnek ezt a felfolyamodását visszavonta. A visszavonás száma 8449/1920. főügyészi szám. Eszerint a törvényszék határozata jogerőre emelkedett. Ilyenformán tehát már kétszer volt befejezve az ügyem : egyszer Veszprémben, egyszer pedig Zalaegerszegen, mivel a törvényszék határozata a visszavonás következtében jogerősnek tekintendő. A főügyész azonban nem nyugodott ebbe bele, hanem felterjesztést intézett az igazságügyministerhez, hogy mit csináljon hát ezek után. Az igazságügyministertől azután, amint nekem ezt a minister ur maga elmondotta, utasítás ment le a főügyészhez, amely utasítás alapján a főügyész átírt a zalaegerszegi ügyészségre. A következőket irta : A zalaegerszegi ügyészség kérje ki a zalaegerszegi törvényszéknél lévő aktákat és az általa szerkesztett vádinditványnyal együtt terjessze azt át az illetékes veszprémi ügyészséghez. A veszprémi ügyészség pedig kb. a következő leiratot kapta a főügyésztől : Utasítom a veszprémi ügyészséget, hogy a zalaegerszegi törvényszéktől átérkező aktákat, illetőleg a Drozdy Győző ellen Zalaegerszegen illetéktelenül előterjesztett vádinditványt tegye szórói-szóra magáévá, azt szórói-szóra másolja le, csupán a helye és a dátumot változtassa meg és ennek értelmében tegyen a mentelmi jogom felfüggesztése iránt indítványt. Zeőke Antal : Ki volt az igazságügyminister % Drozdy Győző : Tomcsányi ! Zeőke Antal : Az nem lehet I Ilyent nem tehet egy minister ! Ilyen botrányt ! Drozdy Győző : Nagyon természetes, hogy midőn ezt megtudtam, bennem feltétlenül felháborodást idézett elő a dolog, mert ilyenformán, ha egy ügyészség elejti a dolgot és azt egy másik ügyészségnek kiadják, miután a megcsonkított Magyarországon még 24 ügyészség van, mindegyikben sorra kerülhetek, ha felmentenek. Én azt hiszem, egyetlen megvádolt embernek ügyével sem foglalkozott két ügyészség, egy illetékes és egy illetéktelen. En felszólítottam az igazságügyminister urat, mondjon még egy precedenst, hogy valakinek az ügyével két ügyészség foglalkozott, és hogy az egyiknek illetéktelenül szerkesztett vádinditványát magáévá kell hogy tegye a másik ügyészség, amely a maga lelkiismerete és meggyőződése szerint azt a kérdést már megoldotta, de az igazságügyminister ur erre nem tudott precedenst felhozni. Karácsony napján tudtam meg ezeket a dolgokat, tudtam meg az ügynek olyan rejtett részleteit is, amelyeket ezúttal még feleslegesnek tartok a nemzetgyűlés előtt előadni. Karácsony napján megjelenik az amnesztiarendelet. Önkéntelenül felébredt bennem a gyanú, vájjon az én kétszer befejezett ügyemet nem akarják-e harmadszor az amnesztiával befejezni és vájjon automatikusan nem kerül-e ügyem a kegyelmi ügyek közé. En azon az elvi állásponton vagyok, hogy nemzetgyűlési képviselőnek kegyelmet elfogadnia nem szabad, (Élénk helyeslés jobbfélől.) mert vagy bűnös és akkor vonja le a konzekvenciákat, vagy pedig ártatlan és akkor amnesztia nélkül is megszerezheti magának az igazságot. (Élénk helyeslés jobbfélől.) December 27-én felmentem az igazságügyminister úrhoz, előadtam neki az üldözésemet és