Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921 megmondottam, bogy követelem, hogy ügyem a törvényes, jogos útra terelődjék, ellenben tiltakozom az ellen, hogy az amnesztiában engem is részesítsenek ; abból nem kérek. Január 10-én azután beadtam az igazsáaügyministerhez egy 10—14 oldalas beadványt, amelyben leirom az egész üldözést és amelyben többek közt a következő dolgok foglaltatnak. (Olvassa) : »A bűnvádi perrendtartás azt mondja, hogyha valaki több helyen követ el bűncselekményt és azokat egyesiteni lehet, akkor az a biróság illetékes, amelyiknek területén először inditották meg az eljárást, vagy amelynek területén a súlyosabb bűncselekményt elkövették. A pápai ügy tehát minden vonatkozásban a veszprémi ügyészséghez tartozott. A pápai ügyet már csak azért sem lehetett egyesiteni a zalaival, mert a pápai ügy kommunista jellegénél fogva kivételes birósághoz tartozott, a kerületbeni feljelentés pedig, nem lévén kommunista vonatkozása, a rendes birósághoz. Az a felfogás tehát, hogy a zalaegerszegi ügyészség azon a címen avatkozott a pápai ügybe, mert a két ügyet nála egyesitették, a legnagyobb jogi rabulisztika. Ám a fentiekből látható, hogy nem is egyesitették a két ügyet, hiszen a másikban Zalaegerszegen teljesen önálló határozatot hoztak, amelyben még csak említést sem tettek a pápai ügyről. Ha tehát ez a két ügy nem volt egyesíthető és azt nem is egyesitették : mely törvény alapján, miféle jogszokás alapján avatkozott bele a zalaegerszegi ügyészség a veszprémi ügyészség dolgába, kinek a titkos utasítása bírhatta rá a zalaegerszegi ügyészséget, hogy egy befejezett ügyben, amelyben egyébként sem lett volna illetékes és amelynek aktái csak azért kerültek hozzá, mert az odatartozó ügy irataival kezdettől egyesítve voltak, vádinditványt szerkesszen ? Kérem annak okmányszerü megállapítását, hogy utasitották-e a zalaegerszegi ügyészséget felsőbb hatóságai arra, hogy a veszprémi ügyészség nyomozást megszüntető határozatából ujabb nyomozás mellőzősével vádinditványt szerkesszen és ha erre a zalaegerszegi ügyészséget utasították, mivel menti itt a felsőbb hatóság, hogy ezt nem közönséges politikai üldözés és zaklatás céljából tette. Amennyiben pedig felsőbb utasítás híján a zalaegerszegi befolyás következtében, avagy csak saját inciativajából gondolt arra a zalaegerszegi ügyészség, hogy illetéktelenül beleavatkozzék egy olyan ügybe, amelyet már arra illetékes ügyészség befejezett : meginditotta-e a felettes hatóság a fegyelmi eljárást eme példátlanul álló törvénytelen eljárás miatt ? Kérdem : felelősségre vonták már azt a zalaegerszegi ügyészt, aki olyasmire ragadtatta magát, hogy felsőbb utasítás nélkül egy másik ügyészség dolgaiba teljesen törvénytelenül belegarázdálkodjék ? Ha pedig azt vitatná az igazságügyminister ur őnagyméltósága, hogy a területi illetékességre vonatkozó szabály teljes mellőzésével joga van az egyik ügyészségnek a másik által befejezett dolgaiban uj adat nélkül uj eljárást proévi február hó 25-én, pénteken. 183 vokálni, mivel nyugtat meg engem az igazságügyminister ur afelől, hogy majd ha újra megkapom felmentésemet, megint nem adja-e egy harmadik ügyészségnek ki ugyanezt az ügyet, mert a megmaradt csonka Magyarországon, ha jól tudom, még 24 ügyészség van, amelyek ugyanolyan jogcímen, mint a zalaegerszegi tette, szintén szerkeszthetnek ellenem vádinditványt ? Kérdem továbbá : mi az oka annak, hogy a veszprémi ügyészség határozatát nem tartották elegendőnek ? Miért parancsol rá a főügyész a veszprémi ügyészségre, hogy illetéktelenül megszerkesztett vádinditványt vegyen át ? Miféle titkos oka van annak, hogy a győri főügyész olyasmit mer kívánni és arra meri utasítani a veszprémi ügyészséget, hogy olyan vádat képviseljen, amelyikről már egyszer kijelentette, hogy bírói lelkiismeretével és meggyőződésével az a vád össze nem egyeztethető, avagy szolgákat akar nevelni az igazságügyminister ur az ügyészeiből ?« Erre a beadványomra csakugyan történt intézkedés. Méltóztassanak talán azoknak, akik a joghoz értenek, közbeszólás alakjában megmondani véleményüket, hogy micsoda intézkedés történt. (Zaj. Közbeszólások.) Nem harmadik ügyész, hanem azonnal leírtak a kir. ügyészséghez Veszprémbe, hogy Drozdy dolgát sürgősen terjesszék fel amnesztia céljából. (Mozgás jobbfelől. Felkiáltások : Abszurdum !) Nézetem szerint mentelmi jogom legnagyobb megsértése tehát abban van, hogy kétszer befejezett ügyemet harmadszor amnesztia utján akarják elintézni. Én kijelentem az ország szine előtt, hogy ebből az amnesztiából, amelyre szükségem nincs, mert ügyem már be van fejezve, nem kérek. (Helyeslés. Mozgás.) Arra kérem önöket, hogy kapcsoljanak ki ebből az ügyből minden személyi momentumot. (Helyeslés.) En elismerem azt, hogy gyakran olyan állásfoglalást tanúsítottam itt, hogy különösen az ellentábor véleményét teljesen magam ellen zúdítottam, de talán annak sem magam vagyok az oka. Hasonló vagyok a mesterséges vadkacsához. Egy vendéglős ugyanis egy szelíd kacsát addig kergetett, amig az teljesen meg nem vadult és akkor feltálalta, mint vadkacsát. (Derültség.) Én is így vagyok, tisztességes, szolid, becsületes, polgári, hazafias alapon kezdettem meg működésemet. Ha azonban ez a zaklatás, ez a bosszúhadjárat, amelyet a kormány ellenem indított s amelyet aktaszerüen tudok bizonyítani, az elkeseredés következtében a legszélső táborba hajtana, azon sem lehetne csodálkozni, mert természetes következmény, hogy minden emberben, akit ártatlanul, jogtalanul, igazságtalanul üldöznek : felébred a bosszú és elkeseredés ! (Igaz ! TJgy van ! balfelöl.) Ereky Károly : Meg kell védeni a képviselő mentelmi jogát, mert az közjog és nem az egyes ember joga ! Drozdy Győző : Kerek egy esztendeje folyik ellenem a hajsza. Ez idő alatt a budapesti ügyészség 27,000 kommunista-ügyet fejezett be. A 27,000