Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921. évi febr. hó 24-én, csütörtökön. 169 nyedett, lerongyolódott ország a rokkantaknak, a nemzet hőseinek, az ország védőinek, adja azt meg nekik tényleg, ne csak papiroson és ne kényszerítse ezeket a szerencsétlen, béna embereket arra, hogy utazgassanak, elmenjenek a jegyzői irodákba, és heteken, hónapokon keresztül várjanak arra, amig az ő kis rokkantilletéküket megkapják. Zeőke Antal : Elutazzák az egészet ! Orbók Attila : Kénytelenek, tényleg, elutazni az egész segélyüket azért, hogy megkaphassák. Itt vagyok bátor felhívni a t. kormány figyelmét a francia rendszerre, amely nagyon jó. Tudniillik ott minden rokkant kikap egy csekk-könyvet, amely nyomtatva ki van állítva minden hónap elsejére a megfelelő összegről. Egy egész esztendőre kapja ki ezt a csekkkönyvet és minden hónap elsején letépi az esedékes csekk-lapot és az ország bármely postahivatalánál beválthatja. Egy éven keresztül azután semmi gondja sincs az ő rokkantilletményével. Nálunk, t. Nemzetgyűlés, megadták a 120—130 koronás rokkantdíjakat azoknak a szerencsétlen embereknek, akik Magyarországért a vérüket ontották és a 130 vagy 120 koronájukat nem kapják meg rendesen, a hivatalok előbb mázsaszámra gyártják az aktákat és küldözgetik jobbra-balra, (Ugy van ! jobbfelöl.) úgyhogy ez az adminisztráció az államnak rengeteg pénzébe kerül. Nagyon kérem a kormányt, hogy a legerélyesebben, a leggyorsabban oldja meg ezt a kérdést, és kérem különösen a ministerelnök urat, aki — mint már emiitettem — a rokkantkérdésben is úttörő munkát végzett, akinek a munkásságát nagyon jól ismerem, mert a Hadigondozó Hivatalnál voltam sajtóreferens az ő keze alatt és tudom róla, hogy ő ezeket a kérdéseket kiválóan érti, tehát kérem, hogy találja meg a módját annak, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek a járandóságaikat minden nehézség és utánjárás nélkül idejében megkaphassák. Nagyon fontosnak tartanám, t. Nemzetgyűlés, — és ez a munkáskérdéssel is egybekapcsolódik — a lakáskérdés megoldását. A lakáskérdést uj rendeletekkel, kivételes intézkedésekkel megoldani nem lehet. Az igazságügy minister ur körülbelül két hét előtt egy szükebbkörü képviselői megbeszélésen bemutatta az uj lakásrendeletet, amely épen olyan tákolmány, toldozás-foldozás, mint amilyen volt az előbbi lakásrendelet, (Ugy van ! jobb felöl.) és épen annyi bajt, kellemetlenséget, bonyodalmat és — ami a legszomorúbb — gazdasági hátrányt fog okozni ennek az országnak, mint amennyit okozott az eddigi lakásrendelet. Zeőke Antal : Csak egy házat építsenek, már többet használnak ! Csak egyet ! Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! Bátor voltam meggyőződésemhez és jószándékomhoz híven egy indítványt bejegyezni az inditványkönyvbe. Én ugyanis a lakóknak és a háziurak érdekelt NEMZETGYŰLÉSI tfAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTE', ségének meghallgatásával kidolgoztam egy lakásépítési tervezetet, egy olyan törvényt, illetve egy olyan rendeletet, amely, szerény véleményem szerint, a lakásépítés terén az építőmunkát meg tudná, indítani. Én erről a helyről kérem a mélyen tisztelt elnök urat, hogy ennek az indítványnak indokolását az egyik legközelebbi ülésre tűzze ki; mert országos érdek lenne az, hogy már kora tavasszal meginduljon a lakásépítés, miután a lakáskérdóst egyetlen módon lehet csak megoldani, ez pedig nem rendeletek gyártása, hanem az építkezések megindítása. Azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminister ur nem fog visszariadni — nem áldozatoktól, mert nem fogok tőle pénzáldozatokat kérni, — de nem fog visszariadni attól, hogy az uj építkezések ne csak adókedvezéseket kapjanak, hanem a vagyonváltságtól is mentesek legyenek. Hegedüs Lóránt pénzügyminister: Helyes! Orbók Attila: A lakáskérdésben már egyizben felszólaltam itt és — ami a lakásügyi rendeletet és a lakáshivatalt legjobban jellemzi, — 197 panaszos levelet kaptam én egyedül, amelyekben elmesélik nekem, hogy a lakásrendelet következtében micsoda rettenetes rossz intézkedések történtek. Ne méltóztassanak ezt a kérdést lekicsinyelni ; a lakáskérdésnek óriási közgazdasági és óriási faj védelmi jelentősége is van. Utalok elsősorban fajvédelmi szempontból a tömeglakásokra, a kültelkekre, ahol hivatalos kimutatások szerint a lakók 40—50%-a tüdővészes; utalok arra, hogy a munkáskórdést sem lehet addig megoldani, amig a lakáskérdést meg nem oldottuk, mert épugy a szociáldemokrata munkásságnak, mint a keresztény szocialista munkásságnak és a nem szervezett munkásságnak is egyformán legfőbb kívánsága és kérése, hogy megfelelő lakást biztosítsunk számukra. De rá akarok mutatni a lakáskérdés fontosságára közgazdasági szempontból is, mert teljesen lehetetlen állapot az, t. Nemzetgyűlés, hogy itt bármiféle okból a lakásrendelet folytán lakásukból kitelepítsenek olyan embereket, akik ide milliókat hoztak, akik itt vállalkozásokat kezdenek, akik itt gyárüzemeket vezetnek, akik itt fontos közgazdasági tevékenységet fejtenek ki. (Zaj a baloldalon.) Taszler Béla: A galíciaiakat védi? (Zaj.) Orbók Attila : Kérem, nem a galíciaiakat védem, mert ép oly távoli rokonságban vagyok velük, mint Taszler képviselő uram, sőt távolibb rokonságban. Nem a galíciaiakat védem, de méltóztassék megmondani, vájjon helyes-e, hogy a Lakáshivatal kiteszi a Robur cipőgyár igazgatóját, akit 1915-ben a nagyváradi gyártól felrendeltek a Kobur cipőgyárhoz, mert a Kobur cipőgyár az állam és a köztisztviselők számára kedvezményes cipőket gyárt GS Bi munkaüzem megbővült? Hát tessék nekem megmondani, indokolható-e ilyesmi, hogy ezt az embert, akit T. 22