Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

170 A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921 a kereskedelemügyi minister átiratban védelmez a Lakáshivatalnál — a minister ur bizonyára emlékszik rá. bogy egy hosszú átiratban védelmezte a Lakáshivatalnál — a legdurvábban kidobják a lakásából, azzal az indokolással, hogy ő 1915-ben költözött Budapestre. Zeőke Antal : Szép kis hivatal ! Orbók Attila : A lakáskérdést csak lakásépítéssel, a lakáshivatal eltörlésével... Rassay Károly: Helyes! Orbók Attila : ... és a lakásügyi kivételes rendeletek megszüntetésével lehet megoldani. ( Ugy van ! TJgy van ! jobb felöl.) Rassay Károly : Visszaélések forrása ! Mindegyikünk tudja. Orbók Attila : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Talán nem is tértem volna ki a zsidókérdésről táplált véleményem feltárására, a véleményemmel nem is léptem volna elő, ha Taszler Béla t. képviselőtársam azt nem mondja nekem, hogy én a galíciai zsidókat védem. (Derültség.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy én nem a zsidókat védem, de nekem az a meggyőződésem, hogy ebben az országban munkára, békére van szükség... Szádeczky-Kardoss Lajos: Sibolásra nincs! Orbók Attila : ... és a zsidókérdés egy olyan, a kedélyeket felzaklató nagy társadalmi és gazdasági probléma, amely megvan, de amelyet meg kell oldani. (TJgy van! balfelöl.) Rassay Károly : Azonban nem kell siettetni. (Derültség jobbfelöl) Orbók Attila: T. Nemzetgyűlés! Én nem vagyok hive annak a megoldásnak, amelyet Budaváry képviselő ur óhajt, (Felkiáltások balfelöl : Mindjárt gondoltuk !) mert ez a megoldás, az én meggyőződésem szerint, nem annyira a zsidóságnak, mint a magyar fajnak, a magyar nemzet presztízsének ártana. Én, t. Nemzetgyűlés, liberális vagyok oly értelemben, (Felkiáltások bal felöl : Minden értélemben!) hogy a polgári szabadságjogokat óhajtom mindhalálig védelmezni és azok védelmében sikra szállni. En nem ismerek, t. Nemzetgyűlés, zsidót vagy magyart, (Zaj bal felöl) én csak magyar állampolgárokat ismerek, és ha az a zsidó becsületes és állampolgári kötelességeit becsületesen teljesíti, akkor épen ugy meg fogom becsülni, mint az én legfajmagyarabb testvéreimet. (Helyeslés balfelöl.) Ezt vallom én, t. Nemzetgyűlés. Soha semmiféle bűnös, hazátlan, rosszindulatú vagy schieberoló zsidónak érdekében itt nem fogok felállani, de mindig tiltakozni fogok az ellen, hogy általánosítsanak és mindig tiltakozni fogok az ellen, hogy felekezeti szempontokból (Felkiáltások balfelöl: Faji!) különbséget tegyenek magyar és magyar állampolgár között. De tiltakozni fogok, t. Nemzetgyűlés, az ellen is, hogy faji szempontból tegyenek különbséget magyar és magyar állampolgár között, mert ha mi faj szempontjából kezdünk különbséget tenni, akkor évi- febr. hó 24.-én, csütörtökön» soha nem lesz jogunk az integritás visszaszerzése iránt egy lépést is tenni! (Zaj!) Meskó Zoltán: Az elv: Leben und leben lassen ! (Derültség.) Orbók Attila : Nekem mellékes, hogy Frühwirth Mátyás képviselőtársam, vagy Sándor Pál képviselőtársam mond-e igazságot. Ha én ugy érzem, hogy ez igazság, akkor oda fogok állani melléje. A zsidókérdésnek, t. Nemzetgyűlés, amely megvan — és struccpolitika volna tagadni és azt mondani, hogy nincs zsidókérdés — tengelye az ón szerény véleményem szerint a középosztály problémája. Meskó Zoltán : Zsidókérdés nincs, csak kereszténykérdés van! (TJgy van! balfelöl.) Orbók Attila : Ez a középosztály problémája, és mi a zsidókérdést akkor oldjuk meg a legjobban és a zsidókérdés akkor oldódik meg önmagától, ha mi a keresztény középosztály felemelése érdekében mindent megteszünk. Mert hiába beszélünk mi keresztény kurzusról, ha az a szegény tisztviselő éhbérért dolgozik, de ugyanakkor minden szállítást vagy közvetlenül, vagy pedig keresztény szövetkezetek és társaságok utján zsidók kapnak meg. (Ellenmmidások.) T. Nemzetgyűlés, ezt igazolni tudom. Nagyon egyszerűen tudom igazolni, hogy igenis ma is a szállítási igazolványokat, a nagy monopóliumokat, a nagy állami szállításokat elsősorban zsidók kapják. De ez nem volna baj, csakhogy én azt látom, hogy egyoldalúság van és a keresztény középosztály felsegitése érdekében nem történik semmi. Nem akarok beleszólni a mélyen t. pénzügyminister ur programmjába, melyet a legnagyobb elragadtatással hallgattam és amelyet én az egyetem padjaiban szerzett kissé homályos pénzügyi tudományommal nagyszerűnek tartok és amit külföldi szaktekintélyek értekezéseiből is elsőrangúnak ismerek. Látom, hogy ez a programm már a gyakorlatban is beváltak, mert Olaszországban, Rómában két osztrák koronát kell fizetni a magyar koronáért, és látom, hogy valutánk valamennyire mégis csak a javulás útjára tér. Hogy azonban egészen őszinte legyek, egyetlen dologért kissé aggódom, ami a pénzügyi programmot illeti, a szisztematikus lassúság miatt és nagyon szerettem volna, ha a pénz névértékű lebélyegzését lehetett volna ebbe a programmba valahogyan beilleszteni, mert ez lett volna az egyetlen módja annak, hogy a fixfizetéses állami alkalmazottak helyzete egyszerre megjavuljon. De a pénzügyminister ur, aki nagy koncepciót épitefct fel, nem fogadhatja el tőlem, hogy én onnan most egy téglát kihúzzak, mert nem dughat oda bele másik téglát és akkor az egész építmény összeomlana. Azt hiszem azonban, hogy a pénzügyminister ur belátja azt és nagyon jól tudja, hogy a középosztály siralmas helyzetén segíteni kell, nemcsak a középosztályért magáért, hanem ennek az országnak békéjéért,