Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-152
A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921. évi febr. hó 24-én, csütörtökön. 161 Patacsi Dénes: Azért kell jó külpolitika, hogy idejöjjenek. Mózer Ernő : A kapkodásnak politikánkban vége kell hogy legyen. Ha az ententenak miránk szüksége van, akkor segítsen is bennünket, de nem szóval, hanem tettel. Ne kényszerítsenek bennünket oly útra, amelyen haladva, esetleg a magunk és az ő érdekei ellen cselekszünk. Hogy ezt velük megértessük, szükségünk van a^ra, hogy külpolitikai szervezetünket, amely ma céltudatlan munkát végez és végzett a múltban, olyannal váltsuk fel, amelynél a diplomaták születése számit, hanem oly diplomatákat ültessünk a különböző exponált helyekre, akiknek magyarságáról, munkaképességéről és munkaakarásáról már eleve meg vagyunk győződve. A Ballhaus-szeliemmel szakitanunk kell. Én azt hiszem, hogy ezen a téren épen abból kifolyólag, hogy bizonyos kérdésekben — nem akarok erről bővebben beszélni, de különösen hogy a Habsburg-kérdésekben — még a mai napig nem vettünk határozott irányt, igen nagy kára van az országnak. Meskó Zoltán : Szóba se állnak velünk ! Mózer Ernő: Ezért történt, hogy egy külföldi diplomata azt mondotta nekem, nem bizhatnak bennünk, mert nem tudják, mely irányban fogunk menni. Azt is mondotta, hogy Közép-Európa helyzete ma egy korcsmához hasonlít, amelyben számtalan duhaj legény verekszik. Aki ebben a korcsmában a duhajkodók között bizonytalanul ide-oda ténfereg, azt leütik. T. Nemzetgyűlés ! Mi másfél esztendő óta tónfergünk. Azalatt mind izoláltabbak és izoláltabbak lettünk, úgyhogy ma már a lengyel nemzeten kivül nincs egyetlenegy nemzete Európának, mely érdekeinkkel közösítené magát. Sziráki Páf : Azért mindig a franciákat dicsérik ! Mózer Ernő: Tisztelt Nemzetgyűlési Ha mi külpolitikai képviseletünket, organizációnkat magyar nemzeti alapra helyezzük, ha oda nem született diplomatákat, de kipróbált embereket teszünk, hiszem, hogy rövid időn belül meg fogjuk találni azt az utat, amely oda fog vezetni, hogy a körülöttünk szoruló acélgyürünek egy szemét meg fogjuk pattantani és végre levegőhöz jutni. Én bizom abban, t. Nemzetgyűlés, hogy ha erős akarattal, kevés szóval, de több tettel fogunk dolgozni, mint ahogy azt eddig tettük, — akkor Kolozsvár, Kassa, Nagyvárad és Temesvár újból magyar lesz. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl.) Nem akarok most hosszadalmas lenni, miután ezzel a kérdéssel egy zárt ülés keretében óhajtanák foglalkozni. (Helyeslés jobb felöl) De szeretném, hogy azt a jelszót, amit a múltban mondottunk, mindent a hadseregért, a jövőben, mivel a trianoni békének nevezett izé, valami dolog... (Derültség.) Patacsi Dénes: Igazságtalanság! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖT". Mózer Ernő: ...megfoszt bennünket annak lehetőségétől, hogy mindent az önálló magyar nemzeti hadseregért, azt mondanók, hogy mindent annak a diplomáciának, amely magyar, amely öntudatos nemzeti munkát végez oly irányban, hogy az elszakadt részek mielőbb visszakapcsoltassanak. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Őrgróf Pallavicini György ! Őrgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Ez a szokatlanul hosszú ideig tartó kormányprogramul feletti vita alkalmat ad, hogy tulajdonképen nem is a kormány programmjárói, hanem immár a kormány működéséről is mondhassunk bírálatot. Mert hiszen majdnem két hónap telt el, hogy a Teleki-kormány uj alakulatban a Ház előtt ismét bemutatkozott. T. Nemzetgyűlés ! T. képviselőtársamnak, Eassay Károlynak tegnapi beszéde csak megerősíti bennem azt a tudatot és azt a meggyőződést, hogy a kormányelnök ur igen helyesen cselekedett akkor, mikor a Házban kvázi bizalmi kérdéssé tette azt, hogy a kormány a királykérdésben milyen álláspontot foglal el, mikor megállapította, hogy e kérdésnek ezidőszerinti kikapcsolásának az alapján áll. A t. képviselő ur tegnapi beszéde ebben megerősített engem, annál inkább, mert az ő összes argumentumát, vagy jobban mondva egyetlen argumentumát a minket övező kisebb és nagyobb ellenséges népek hangulatából merítette és abból következtette azt az álláspontot, amelyet talán röviden avval precizirozott, hogy a Nemzetgyűlésnek kellene foglalkoznia a legitimitás elvetésévei, — ahogy kifejezte magát. Megerősíti a ministerelnök ur igen helyes politikai állásfoglalását az a körülmény is, amely február hó folyamán előfordult. T. i. a Szózat nevezetű újságban Hohler budapesti angol főmegbizott nyilatkozott e kérdésről és bizonyára ezen nyilatkozata is erőt adott Rassay képviselő urnák ahhoz, hogy a tegnapi beszédét elmondja. (Egy hang jobbfelöl : A magyar nép érzése! Elnök csenget.) En nagyon sajnálom, hogy ez a nyilatkozat elhangzott, mert hiszen tudvalevőleg — és az angol közvélemény is igen jól tudhatja — Magyarország mindig erősen szimpatizált Nagy-Britanniával ugy a háború előtt, mint ahogy a háború alatt sem helyezkedett vele szemben gyűlölködő álláspontra, és a háború befejezte óta nagy reménységgel és nagy barátsággal közeledik feléje. Mi mindenkor elismertük azt, hogy azon nemzetek között, amelyek a férfiasság példányképei, — hiszen nem sok ilyen nemzet van — Anglia mint primus inter pares vezetett. Annál kellemetlenebb lehetett az angol főmegbizottnak, hogy kormánya megbízásából e%en nyilatkozatot keilett tennie. 21 v
