Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-152
A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921. egyik igen tisztelt képviselőtársam beszédének, melynek tenorja, hangneme olyan volt, hogy elrontotta azt a szerintem nagyon jó szándékkal megindult felszólalást, melynek azonban olyan színezete volt, mintha a Nemzetgyűlés bizonyos tekintetben érzéketlen volna ezen szociális probléma iránt, mintha a Nemzetgyűlés ezt a nagy szociális megoldást igénylő problémát nem kezelné megfelelő hozzáértéssel. Ezek után be is fejezem beszédemet, mert a programmvitából már elég volt. Meskó Zoltán: Mi csak programmot kapunk! Zákány Gyula: Valamikor Athénbe egy ut vezetett, melyen a görög népnek emlékoszlopokat állítottak fel. Ezeken az emlékoszlopokon a görög herosoknak, a görög hősöknek és az általuk vezetett népnek a viselkedése volt kőbe vésve. A magyar Athénbe vezető utón szintén emlékoszlopok vannak felállítva, melyeken a nemzet viselkedése, a nemzet vezető férfiainak és az általuk vezetett nép története van megörökítve. Kívánom, hogy arra a kőre, melyet a jelen magyar történelem állit fel, Szent István koronája birtoka visszaszerzésének dátuma írassék fel, és kívánom, hogy a nemzet létegységének helyreállítása örökittessék meg, mely helyreállított létegységben minden társadalmi közösség és minden tőlünk elszakított, de visszacsatolandó nemzetiség faji vágyait ezen nemzeti lét céljával összhangban kelégithesse ; ne kizsákmányolással, ne gyűlölettel, ne elnyomással, hanem erkölcsi, gazdasági és szellemi érdekközösségének, kapcsolatainak tiszta öntudatával, egymásra utaltságának tiszta, becsületes belátásával. Báró Kemény Zsigmond »A forradalom után« című munkájában arra figyelmeztette nemzetét, hogy vágyaiban csak a lehetőség határáig, csak a lehetőség horizontjain mozogjon, hogy kapcsolja bele nemzetének, fajának érdekeit az adott tényleges helyzetbe, az európai civilizációba. Sohasem aktuálisabb Kemény Zsigmondnak ez az intelme, figyelmeztetése, mint a mai Nemzetgyűlésre, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) hogy vágyaival, programmkitüzéseivel a lehetőség határai között mozogjon. E tekintetben nagyot vétettünk. Vállalom érte a felelősséget. A politikai negligencia káros eredményeit azonban helyre kell hoznunk. Nem szabad továbbra is bizonyos tüzeket felgyújtani, nem szabad folytatni tovább is a máglyarakást, ellenben az egymásra utaltságnak, a belátásnak, a kölcsönös erkölcsi, szellemi és gazdasági kapcsolat legteljesebb felkeresését kell kultiválnunk. A kormány iránt sem bizalommal, sem bizalmatlansággal nem viseltetem, mintegy középúton állok. Pákozdi András: Lutheránus! Zákány Gyula: Mint a régi ellenzékben, — most nagyon sok konkurrens van — ugy most is lojálisak vagyunk. A régi ellenzékben is, ha olyan intézkedésekkel, olyan kormányzati évi fehr. hó 24-én, csütörtökön. 159 gesztusokkal álltunk szemben, melyek megfeleltek a keresztény nemzeti politika eszméjének, mindig a kormány mellett szavaztunk ; épen ugy most is a kormány minden intézkedését, mely a keresztény nemzeti eszmével nincs ellenkezésben, hanem minden erejével azt szolgálja, a legnagyobb bizalommal támogatom ós megszavazom. Ezek után, mint beszédem elején is kifejtettem, kérem a kormányprogramm feletti inproduktiv vita befejezését és a sürgősség kimondását. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Forgács Miklós jegyző: Mózer Ernő! Mózer Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur és a pénzügyminister ur expozéjának azon pontjához óhajtanék pár szót szólni, mely a Magyarország által követendő külpolitikával foglalkozik. Azt hiszem, mindannyian elismerjük, hogy a kormány egyik legfőbb célja és kötelessége a legközelebbi jövőben az, hogy a szomszéd államokkal gazdasági nexus keressen és bizonyos gazdasági megértés alapján végre megkezdje a produktiv munkát. Nem tudok azonban egyetérteni a t. pénzügyminister úrral abban, amidőn a takarékosságról szólt, azt mondotta, hogy külügyministeriumunk költségvetését erősen meg kell nyirbálnunk, hogy a legtöbb államban egyszerűen magyar állampolgárokat kell megbíznunk a magyar állami érdekek képviseletével, mert Magyarország nem bir el súlyos külügyi költségeket. Ha valamikor, ugy azt hiszem, most van szüksége az országnak erős külpolitikai képviseletre, erős külpolitikai organizációra. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon!) Azt elhiszem, hogy ezek a magyar állampolgárok a külföldön Magyarország kereskedelmi, gazdasági érdekeit jól fogják képviselni, — hisz nagyrészt kereskedők lesznek — de nem tudom elképzelni, hogy diplomáciai képviseletünket is előnyösen el tudják látni. Roppant fontosnak tartom tehát, hogy külügyi képviseletünket, külügyi organizációnkat a jövőben feltétlenül erősen kiépítsük, de Ballhausmentesen és ugy, hogy lehetőleg mellőzzük azokat a politikusokat, akik valamikor a Ballhauspolitika fertőjében forgolódtak. A trianoni békeszerződés következtében kénytelenek vagyunk hadseregünket leszerelni, miáltal elveszítjük egy modern állam anyagi erejét, azt az erőt, mely a hadsereg szuronyaiban, legénységében, fiatalságában, tüzében, fizikai erejében rejlik. Nekünk feltétlenül gondoskodnunk kell egy póteszközről s ez a póteszköz nem lehet más, mint a diplomácia. Ep a legutóbbi évek eseményei megmutatták, mit ér az, ha egy államnak erős, sovén érzelmű diplomáciája van. A körülöttünk lévő uj alakulatok egyetlenegyje sem köszönheti mai nagyságát, mai létét a szuronyok erejének, de köszönheti ügyes diplomáciájának, annak a diplomáciának, mely ha kellett, szalondiplomáciát folytatott, de ha kellett, a balkán diplomáciát is alkalmazta. (Ugy van !