Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921, és várnak kibontakozásra, létében nem függ az emberektől, kormány férfiakt ól, vezető egyéniségektől. Igenis vallom, hogy ka létezése nem is függ ezektől, de annak az eszmének érvényesülési formája, megjelenési alakja, annak az eszmének, a keresztény nemzeti eszmének is, amely most annyira aktuális, mint kormányzati rendszernek az alakja nemcsak a viszonyoktól függ, lianem függ az azon eszme mellett küzdő kormányzati és nem kormányzati férfiaknak egyéniségétől, szakképzettségétől és függ természetesen az azon eszme ellen küzdő egyéneknek, opponáló tényezőknek a fajsúlyától is. Az anglikán püspöki kar annak idej én hirdette, hogy a királyság iránti tiszteletnek mennyire megalapozottnak, mennyire ténylegesnek, erősnek, létezőnek kell lennie a nép lelkületében. De amikor II. Jakab angol király az anglikán püspöki kar és egyház ellen fordult és bizonyos sérelmes összeütközésbe .került vele, rögtön megváltozott, rögtön frontot csinált az anglikán egyház II. Jakab angol királlyal szemben, egyáltalában a királyság elve tiszteletben tartásának kérdésében is. Annak illusztiálására, hogy egy-egy eszme érvényesülési menetéből az egj^es fontos momentumokat sem szabad kihagyni, ott volt az a híres Sedan, ahol a germán géniusz, a germán szellem az ő fegyelmezettségével lecsapott a saját faji, saját nemzeti tulajdonságaiból kivetkőzött frankokra és az nemcsak a franciákra, hanem a Vatikánra is, a franciák és a papaság közötti viszonyra is lényeges befolyással volt. Hogy rátérjek most ezen elvont fejtegetésekből és a történelmi visszapillantásból a jelenre, a keresztény nemzeti eszme minden lendülete, minden nagyszerűsége mellett is nem függetlenítheti magát a tényleges viszonyoktól, nem függetlenítheti magát az eszme érvényesülésére közvetlen befolyással levő személyi momentumoktól és eddig nem látott, vagy bekövetkezendő jövendőbeli eseménvektől. Ennek a keresztény nemzeti eszmének akármennyire hirdettük, annak idején valamennyien a jogosultságát, a felhasadását a nép lelkületében. megvannak a II. Jakab-féle viszonylatai, megvannak a maga Sedánjai, megvannak a maga elengedhetetlen és nélkülözhetetlen összefüggései a személyiségekkel, illetőleg azok egyéni faj súlyával, rátermettségével, vagy hozzá nem értésével személyi garanciátlanságával. Akármilyen szép is egy-egy eszme, ha zászlóvivői, a mellette, az érdekében küzdők gyengék, le tudják sülyeszteni azt az eszmét, le tudják rontani, teljesen diszkreditálni tudják ; viszont egy nem egészen telivér, egy nem egészen kiváló eszmét is arra termett kiváló férfiak magasba fognak szökkenthetni. Olvastam egy Írónál, amikor a magyar jakobinusok : Hajnóczy, Laczkovich és Martinovics kivégeztettek a Vérmezőn, hogy az egyik iró gondolatban odaállt a hullájuk elé és rámutatott a vértócsájukra, hogy • Ecce ! minden szónál, minden kőnél,, minden ércnél szebben, kifejezőbben beévi febr. hó 24-én, csütörtökön. 155 szél az a vértócsa, amelyet az eszme érdekében hullattak el. T. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy a keresztény nemzeti eszmének az egész történelem folyamán, a legutóbbi magyar históriáig, megvoltak a Martinovicsai, a tényezői, az eszmeküzdői. De vessen számot magával minden kormányzati felelős férfiú, hogy ezen eszmének, ezen keresztény nemzeti ideáloknak érvén yes üléseért, vagy eddigi elernyedéseért, kibontakozhatatlanságáért, a vágyak alakiságáért mennyiben érinti őt a felelősség ? Nekem nagyon furcsa helyzetem van. Én, aki az annyi lendülettel kirobbant keresztény nemzeti eszme mozgalmakban, az annyi gazdasági és kulturális renaissence-ra jogosító keresztény nemzeti reakcióban, eszme felragyogásban exponált, szerény szellemi és erkölcsi képességeimmel harmónia ban igazán nem álló pozícióba jutottam, nagyon furcsa helyzetben vagyok. De itt, a Nemzetgyűlés előtt, vállalom működésemért a legteljesebb felelősséget. Tüzeket gyújtottam, t. Nemzetgyűlés, de ugy látom, a politika, a magasabb exigenciák tudománya, a magasabb érdekek ugy követelik, hogy a tüzeket tovább gyújtani, a máglyát tovább rakni nem szabad. S amikor én ezt teszem, esetleg szembekerülök a nép felfogásával, szembekerülök egy hamis és legtöbbször rosszaakaratu kritikával, jóllehet én az eszmének hűsége szempontjából megkívánnám azt, hogy distingváljunk a tekintetben, hogy az eszme és az eszmét kisérő taktikák között micsoda különbség van, Valamikor — még a kommunizmus alatt — olvastam Bucharin Nikolaj-t, aki az orosz gazdasági rendszernek a teoretikusa volt s akinek teóriáját — mint láthattuk — Magyarországon sokan praktikusan akarták végrehajtani. Bucharin azt mondotta, hogyha eszmém érdekében szükséges, akkor a nap 24 órájában 24-szer változtatok taktikát, csak azért, hogy eszmémet érvényesít sem. Én magamra vonatkozólag kiegészíteném ezt a Bucharin Nikolaj-féle kijelentést azzal, hogy én a nap 24 órájában 25-ször változtatok taktikát, a politikai érettség és a taktikai morál keretén belül, ha eszmém érdekében azt szükségesnek látom. T. Nemzetgyűlés ! Andrássy Gyula gróf felszólalásában rámutatott arra, hogy ha a kormány a napi feladatokkal nem tud megmérkőzni, akkor egyesek, a nép, a tömegek nemcsak a kormánytól, hanem félő, hogy az eszméktől is elfordulnak. Rámutatott arra, hogy az emberek erkölcsét kell megjavitani, hogy egy erkölcsi kódexet kell csinálni s mikor ezt mondta, néni hiszem — mert sokkal tiszteltebb és magasabb egyéniség és éleslátóbb szem — hogy kihagyta volna, vagy ne gondolta volna melléje, hogy ha én a homo morálist, az erkölcsi embert javítom, különösen a mostani lezüllött, lenyomorodott gazdasági körülmények között, akkor nem szabad megfeledkeznem a homo ökonomikusról, a gazdasági emberről sein. Mert hiába javítom a nép morális, esztétikai, politikai, nemzeti tulajdonságait, ha a homo oecono20*