Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

154 A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921, Elnök: Ezen jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és az osztályok mellőzésével napirendre fognak tűzetni. Következik a kormány progiammja felett megindult vita folytatása. Következik ? Birtha József jegyző: Zákány Gyula! Zákány Gyula: T. Nemzetgyűlés! Attól a parlamenti szokástól, hogy a kormány pro grammja felett megindult vita során különböző pártbeli és pártonkivüli képviselők felszólalnak, megészrevételezve a hiányokat, reámutatva a hibákra, én sem akarok eltérni, jóllehet, nem nagy érdek késztet a felszólalásra, mert a kormány programmja feletti vitát teljesen meddő és igazán improduktiv törvényhozási foglalkozásnak tartom. Ezért mindjárt beszédem legelején azzal .a tiszteletteljes propozicióval járulok a Nemzetgyűlés szine elé, hogy a kormány programmja feletti vitára nézve a sürgősséget kimondani méltóztassék. Kérem az igen t. pénzügyminister urat, aki azt a madáchi mondást, hogy a tett halála az okoskodás, oly szépen és reményre jogositóan bizonyította eleddig is, hogy sürgesse a Nemzetgyűlés tagjait a törvényjavaslatok, különösen a pénzügyi törvényjavaslatok tárgyalására. Kérem a kormányt és a pénzügyi bizottságot, amelynél e törvényjavaslatok tárgyalás alatt állanak, hogy azokkal minél előbb járuljanak a Nemzetgyűlés szine elé. T. Nemzetgyűlés ! Azt, hogy X. vagy Y. erős kritikát gyakorol a kormánnyal szemben, hogy Y. támadja a minister urat és a kormányt, hogy X. urnák mi a felfogása a pragmatika sanctióról és az alkotmányjogi reformokról, igazin nem tartom produktiv törvényhozási foglalkozásnak. A programmvita során egy sereg programm gyártásának vagyunk a szemlélői, aminek megvan az a veszedelme is, — s ezt már rövid parlamenti tapasztalatomból állithatom — hogy egyáltalában decentralizálását célozza a parlamenti pártoknak, mozaikokra töri a parlamentet, szinte felismerhetetlenné téve egyeseknek és csoportoknak hovatart ozandósá gát. T. Nemzetgyűlés ! Eddig mindegyik képviselő, aki a kormány programmja feletti vitában részt vett, rámutatott a keresztény és nemzeti eszmére, mint a kormányzati rendszer alapjára s arról, hogy az a nép, a nemzet várakozását mennyire nem elégitette ki, nagyon szép beszédeket hallottunk. Némelyik felszólaló még a keresztény és nemzeti eszme diszkreditálásának az aggodalmát is kifejezte, többé-kevésbé rossz megkoncipiáltságban és előadásban. Mindegyik felszólaló előadta a keresztény nemzeti eszmének az eredetét, történetét, belereménykedett a jövendőjébe ; annyira ment már a dolog, hogy maga szegény Sándor Pál is deklarációt volt kénytelen letenni ez eszme érdekében, hogy ez igenis nem bukott meg, nem. bukhat]k meg, és ennek jövendőbeli érvényesülése elkerülhetetlen. . évi febr. hó 24-én, csütörtökön. Azt hiszem, közülünk nagyon sokan ismerik általában ez eszméknek, minden eszmének genezisét. Akik történetfilozófiával foglalkoztak, tudják nagyon jól, hogy egy eszme sohasem nyilvánul, sohasem jelentkezik teljesen ti sztán, hanem mindig a tényleges viszonyok, a tényleges körülmények, a társadalmi, gazdasági evolúció törvényszerűségének hatása alatt Jill. Nagyon jól tudják, hogy az eszmének a tényleges viszonyokkal milyen szoros összefüggése van, nagyon jól tudják, hogyha egy eszme megnyilvánulásának kritikáját tárgyilagosan akarjuk megállapítani, akkor ismerni kell annak a kornak nemcsak tényleges viszonyait, vagyis az eszmének bölcsőjét, hanem az azon korbeli embereknek egész érzés- és gondolatvilágát, ismerni kell azokat a fontos momentumokat is, amelyek a társadalom életében ez eszme születése alatt és közben előfordultak. T. Nemzetgyűlés ! Bocsánatot kérek, hogy egy kicsit ilyen teoretikus, elvont fejtegetésekbe bocsátkozom, de csak pár pillanatra teszem ezt azért, hogy a keresztény nemzeti eszme jelenlegi, stádiumainak grafikonrajzát igyekezzem megvilágitani. A keresztény nemzeti eszme mindig más és más volt a történelem folyamán. De hagyom ezt, hanem veszek egy más eszmét, pl. a szabadságeszmét. Láthatjuk, hogy ez a tényleges viszonyok befolyása alatt koronként hogyan és miként változott. Látjuk, hogy a szabadságeszme, amely most Magyarországon annyira aktuális, annyira a tárgyalások homlokterében áll, milyen befolyások, milyen tényleges társadalmi és állami körülmények között állt 1627-ben Angliában, a szabadságjogos, habeas corpus-os angol viszonyok mellett, mint jelenleg. Vagy még egy frappánsabb példa : milyen mások az 1789-es és 1791-es francia állapotok, a droits de l'homme et droits de citoyen, az emberi és a polgári jogok kora a szabadságjogi eszmék tekintetében, mint a mai franciaországi tényleges társadalmi és állami helyzet. Vagy hogy a magunk helyzetével illusztráljam a szabadságjogi eszmék kialakulását, érvényesülését : milyen mások az 1848-as idők, vagy az 1867-es idők, vagy 1895-iki idők és a mai idők. Mindig a tényleges viszonyok, a társadalmi és állami helyzetek vannak reá direkt hatással. De nemcsak a tényleges viszonyokban keresem egy eszme érvényesülésére a hatóokokat, hanem keresem az emberekben i s. Sohasem tudunk igazságos birálat magaslatára emelkedni egy eszme érvényesülésével szemben, ha kalkulációnkból kihagyjuk a személyeket, kihagyjuk az azon eszme mellett vagy ellen küzdő embereket, akiknek egj^éniségétől, tudásától, rátermettségétől függ nem annak az eszmének léte, hanem érvényesülési formája. Itt kifogásolni akarom Milotay István t. képviselő urnák kijelentését, amikor rámutatott felsorolásában arra, hogy ez a keresztény nemzeti eszme, amelyben hatalmas kulturális és gazdasági erők is pörögnek, amelyben nagyszerű kulturális, államfentartó energiák lapulnak