Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

148 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. somi — hogy ezt a bajt valamiképen orvosoljuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelol.) Tény azonban az, hogy a Hűtőház nemcsak épületet jelent, a Hűtőház jelent egy kiterjedt élelmiszerkereskedelmi szervezetet is. A Hűtőházat csak azután állitják fel, ha már sikerült berendez­kedni a gazdasági életben, kiépíteni a kereskedelmi szervezetet, a gyűjtő- és szétoszt ó-szerveket, be­hálózni velük az egész országot, amely kiterjedt szervezetnek, a nagy egésznek koronája a Hűtőház. Következőleg, amikor azt vagyok bátor mon­dani, hogy akinek kezében van a Hűtőház, az Budapesten az élelmezési diktátor, akkor én ezzel többet mondottam, mint hogy csak a Hűtőház van az illető kezében, mert kezében kell lennie a tröszt-kapitalizmus révén tulaj donképen az élelmi­szert felhozó és szétosztó kereskedelemnek is. (Felkiáltások jobb felől : Ezt mondta Sándor Pál.) Es ez az, amit Sándor Pál fedett itt fel. Amit ő mondott, egy többé-kevésbé majdnem minden vonásában bű képe a magyar liberalizmus alapján felépült, a szabadkereskedelemből kifejlődött gazdasági helyzetnek, (Ugy van! balfelol.) amely teljes erejét a fogyasztók tökéletes letörésére és a gazdák megzsarolására abban az esetben még jobban éreztetné, ha holnap déli 12 órakor a sza­badforgalom kihirdettetnék. (Zaj jobbfelöl. Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Gaal Gaszton : Mesebeszéd ! Vass József közélelmezésügyi minister; Bo­csánatot kérek, nem szoktam meséket mondani. (Zaj balfelol.) Gaal Gaszton : Nem ért hozzá, mert soha nem foglalkozott életében kereskedelemmel ! (Zaj és ellenmondás a baloldalon. Elnök csenget.) Vass József közélelmezésügyi minister: Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak van ezer holdja, ezek révén nagyon érthet a dologhoz ; én pedig ezeknek a tanulmányoknak és tudományoknak egyetemi professzora vagyok, valamit én is értek hozzá. (Zaj és közbekiáltások.) Bocsánatot kérek nem az ékesszólásnak, hanem a szociális tudomá­nyoknak és a nemzet gazdaságtannak. (Az elnöki szélcet Rakovszky István foglalja el.) Azokra a kérdésekre, amelyeket Sándor Pál t. képviselőtársam itt felvetett, lehetetlenség kon­krét és pozitiv választ adni anélkül, hogy az ember szeme előtt ne tartsa azt a képet, amelyet ő maga megfestett itt, mert hiszen én nem vagyok keres­kedelemiig}! minister és ha kereskedelemügyi minister volnék, nem volnék üzlet-minist er, amint­hogy a kereskedelemügyi minister sem az, követ­kezőleg, minthogy a gazdasági élettel érintkez­nünk kell és azt a gazdasági életet a magunk hatás­körében nem tudjuk egyik napról a másikra át­formálni és egy tökéletesen más útra vezetni, tehát én arról nem tehetek, ha különböző tőke­érdekeltségek helyett, amelyek egymásssal talán jótékony konkurrenciában volnának, egyetlen nagy tőkeérdekeltség mutatkozik olyan formában, amelyben fel sem ismerhető az első pillantásra. Mert ha ugy van, ahogy Sándor Pál t. kép-viselő­társam mondotta, hogy a tőkeérdekeltség az egyik helyen generális formájában mutatkozik, a másik helyen tüzéralezredes formájában, a harmadik helyen a francia főmegbizott formájában, akkor én csakugyan nem tudom megítélni, hogy egy és ugyanazon polip terjeszti száz és száz különböző csatornán keresztül a karjait a felé a martalék felé, amelyet mindenáron meg akar magának szerezni. Mikor tehát azt kérdezi tőlem az igen t. kép­viselőtársam, hog}^ van-e nekem arról tudomásom, hogy ez egy és ugyanazon tőkeérdekeltség, akkor azt felelem, hogy nincs tudomásom róla. Én akkor, amikor minden körülmény mérlegelésével, a szak­értők bevonásával is, megadom erre vagy arra az engedélyt, mindenekfölött közélelmezésügyi mi­nister vagyok, nem vagyok sem tőkének, sem ennek vagy annak az érdekeltségnek exponense, (Helyeslés abaloldalon.) ellensége vagy jóbarátja, én azt nézem, hogy a belső fogyasztás érdekeit hogyan tudom az ország saját erejéből valutapazarlás nél­kül valamiképen kielégíteni. (Élénk helyeslés.) Erre találtuk ki azt a szisztémát, hogy azt a túl­ságos nagy Sturm és Drang-et, a külkereskedelem­nek azt a rettenetes támadását, amellyel mindent ki akart vinni az országból, valamiképen felhasz­náljuk a belföldi ár nivellálására egyrészt, más­részt a belföldi fogyasztás jobban való dotálására. Ha szabadjára eresztjük a szabadforgalmat, külö­nösen az exportszabadforgalmat . . . Gaal Gaszton : Arról senki sem beszél ! (Élénk felkiáltások : Isten ments !) Vass József közélelmezésügyi minister: ... amiről nincs szó egyelőre — de ha szabadjára ereszt­jük ezt a kereskedelem kiédója és folytonos kö­vetelése értelmében, akkor méltóztassék meggyő­ződve lenni, hogy itt Magyarországon a gazdának sem maradna már február 23-án egy darab kenyere sem. (Zaj. Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Kerekes Mihály : Sokkal olcsóbb és jobb kenyeret ettek volna Magyarországon ! Túri Béla : Olcsóbb nem lett volna ! Kerekes Mihály : A gazdák érdeke a rekvi­rálás ! (Felkiáltások balfelol : Hiszen nem gazda !) Engem gazdák választottak meg. (Zaj.) Somogyi István : Azért még nem értesz hozzá, hogy gazdák választottak meg. (Zaj.) Elnök : Kérem Somogyi és Kerekes képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Vass József közélelmezésügyi minister: Ezért kellett a kormány tudomásával az exportengedé­lyek kiadását junktimba hozni a belső közélelme­zés érdekeivel. így törtért és semmi más érdek nem mérlegeltetett egyetlenegy esetben sem, mint tisztán és kizárólag ez az érdek. Ha már mos^ bebizonyítja nekem Sándor Pál t. képviselőtár­sam, hogy Stern Samunak vagy mondjuk inkább annak a bizonyos tőkének a kezében szaladtak össze a szálak . . .

Next

/
Thumbnails
Contents