Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. 137 drágábban megszereznünk és miért akarják ilyeténképen lehetetlenné tenni azt, hogy mi más országokkal konkurrálhassunk, miért akarják, hogy a mezőgazdaság költségei ennyivel gyarapodva a városi lakosság kiadásait terheljék. A második kérdés, amivel foglalkozni akarok, ez is monopolisztikus irányú dolog. Igen röviden fogok vele foglalkozni. Már a múltkor futtában emiitettem azt, azonban a dolog azóta fejlődött és ezért kötelességem itt a Nemzetgyűlés előtt arról beszámolni. Bizonyos okoknál fogva a kormány elhatározta, hogy kiadja Kelenföldön lévő jól berendezett konfekciósüzemét, egy gyárat, amely egészen fényesen van berendezve. Erre az üzemre olyanok akartak vállalkozni, illetve olyanok akarták megkötni a szerződést, akik ezen üzemmel eddig nem foglalkoztak. A furcsa dolog az, hogy itt ismét a cenzúrával találkozunk abban a pillanatban, amikor a lapokban akarjuk megvilágítani és amikor a lapokba erkölcsi testületek akarják belevinni ezt a kérdést. íme itt van egy levél a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületétől, amely egyesületnek talán épugy el fog múlni a becsülete, ha ha ma az igazat kimondja, mint a Magyar Gép- és Vasművekének, azonban nem maradt nekik más hátra, mint hogy ezeket a dolgokat nekem átadják, miután más nem igen vállalkozott. Azt irja nekem az egyesület titkára (olvassa) : »Ugyanebben az ügyben — amelyet most voltam bátor elmondani — a Budapesti Hírlapban s egy napra rá a Pesti Naplóban is törölt a cenzúra egy közleményt — ugyanis előbb már a Budapesti Hírlapban is volt egy törölt közlemény, — amelyben semmi egyéb nem állott, mint az, hogy a katonai konfekciószállitás kiadásáról a legközelebbi napokban fog az illetékes ministerium dönteni és remélhető, hogy ezúttal lehetséges lesz olyan megoldást találni, amely a közszállitási törvénynek megfelel és senki részére iïionopx»lisztikus előnyt nem nyújt.« Aláírva a főtitkár. Méltóztassék elképzelni, hogy, ha már ennyit sem szabad egy napilapba megírni, hát hova jutottunk? Hol van itt a cenzúra határa, ha közgazdasági kérdéseket illetőleg, amikor azok tekintetében egy esetleges — esetleges, mondom — monopolisztikus megoldásra hajlanak, itt már ilyen gyenge cikket sem szabad közölni ! De áttérek magára az ügyre. Mi ez? Itt az állam ki akarja adni nemcsak a Monturdepot-t, hanem ezzel együttesen az egész katonai konfekció szállítását, ugyanis a katonai konfekciószállitás hatvan százalékát akarja egy nagyüzemnek átadni, mert a többi negyven százalók, ami megmarad a százból, miután amúgy sem állitható elő gyárilag, csak a kisipar révén szerezhető be. Ennélfogva arról van szó, hogy nemcsak azt a Monturdepot-t adja bérbe, hanem egyszersmind junktimot csinál azzal, hogy az egész katonai konfekciót ugyanNEMZETGYULESI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖT; annak el kell végeznie. Ezen érdekcsoport tagjai a következők : 1. a Hangya, 2. a Kereskedelmi Bank,... (Derültség.) Reischl Richárd : Altruista intézmény ! Sándor Pál : ... 3. a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, 4. a Hangya-érdekeltség textilipari vállalata. (Mozgás.) Mayer János: Ergon-Bergon-Schossbergon! Sándor Pál : Evvel a néggyel tárgyaltak egy szerződés tekintetében, amelyet meg akartak kötni tiz évre. Meg kell világitanom azonban önöknek, hogy mi ez a negyedik, a Hangya érdekeltség textilipari vállalata Ez a textilipari vállalat a következő tagokból áll: újra a Kereskedelmi Bank, újra a Hangya, mégegyszer a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, negyedszer Kämmen és ötödször természetesen az elmaradhatatlan és mindenütt jelenlévő Stern Samu. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon : Ez rémregény !) Méltóztassék ennek az ellenoldalát megnézni. Miután ezek az érdekeltségek soha konfekcióval nem foglalkoztak, a Kereskedelmi Bankkal, tehát egy gyárral — a Nemzeti Textil az ő birtokában van — akarják az összes többi textilgyárakat elintézni. Az érdekes és pikáns ebben a dologban az, hogy a textilkereskedőnek, ennek az egyesületnek, amelynek a főtitkára nekem ezt irja, az elnöke Weiss Fülöp, a Kereskedelmi Bank elnöke. (Mozgás.) Mikor a beadványt adták a kereskedelemügyi és pénzügyekre vonatkozólag a honvédelmi ministerhez, akkor ő nem akarta aláírni, hanem az alelnöknek kellett aláírni. (Zaj. Felkiáltások: Ki volt az ?) Szurday. Reischl Richárd : Gewesener Stern ! (Mozgás. Derültség.) Sándor Pál : Nézzük ennek az ellenoldalát. (Mozgás.) Azt hiszem, ez egész érdekes dolog, mert megtudunk valamit az életből és mondhatom nekem óriási fáradságomba került, amíg mindezeket a dolgokat összeszedtem. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Mikor önök monopolizáltak, akkor nem interpelláltak! Máskor nem fáradoztak!) T. képviselőtársam, én nem monopolizáltam. Szabó István (sókoropátkai ) : Amikor a bakancs- és posztócsaiások voltak, akkor kellett volna interpellálni! (Ugy van! a jobboldalon. Zaj.) Sándor Pál : Kérem, nekem a papirbakancsokkal épen olyan kevés dolgom volt, mint önnek. (Nagy zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hisz ez a legfurcsább dolog a világon. A Kereskedelmi Bank az egyik oldalon, amelyet folyton üldöznek, ütnek-vernek, együtt a Hangyával, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetével és a Hangya érdekeltség textilipari vállalatával. Ereky Károly: Mikor történtek ezek? 18
