Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hő 23-án, szerdán. 135 és a szabadforgalomnak helyre kell állania az egész vonalon. Legyen szabad a t. Nemzetgyűlés engedelmével elmondanom azt, amit előbb az interpellációmra adott válasz alkalmával, abban a zajban, amely itt volt, kifelejtettem, de tartozom a Nemzetgyűlésnek, tartozom magamnak, tartozom a minister urnák is azzal, hogy kijelentsem, amit akkor, amikor azt mondottam, hogy a Danubius 50 százalékkal olcsóbban kapja az anyagot, elfelejtettem megmondani, hogy a Danubius ugyanazzal a céggel kötötte meg a szerződést, mint a Máv., tehát a volt Konzernnel kötötte ezt az ügyletet. Tartozom neki ezzel, hogy megtalálja az utat arra nézve, hogy meggyőződjék róla, hogy igazat mondtam-e. Itt van az egyik részen a Ganz, a másik részen a Wolff-eég. Usetty Ferenc: Meg kell vizsgálni! Sándor Pál : A múltkori interpellációmból kifolyólag két rekriminációt kaptam. Az egyiket kaptam az általam nagyon szeretett régi barátomtól, Jeszenszky Páltól, a Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatójától. O egy levelet intézett hozzám, amelyben azt irja, hogy győződjem meg azon állítás valóságáról, amelyet felhoztam. Tényleg meggyőződtem arról, hogy állitásom, amely szerint a minister ur a vételárat leszállította 30.000 koronáról 25.000 koronára s mégis 30.000 koronát számított, nem állhat meg. Ezt elhiszem Jeszenszky barátomnak anélkül, hogy a könyveit megvizsgálnám, amit ő nekem felajánlott. Azonban itt ismét keresni kell azt, hogy hol van az igazság. Én elhiszem a Mezőgazdák Szövetkezetének azt, hogy nem kap többet egy vagonnál mint 1500 koronát, azonban ez is rémséges sok, mert békeidőben csak öt koronát kapott, ugy, hogy 1500 korona ezzel szemben ma is igen nagy összegnek mondható. (Egy hang jobb felöl: Rizikó is van!) Konstatálnom kell azt is, hogy 1500 koronát számítva vagononkint, csak annál a 3000 vagonnál, amelyet februárban szállított, négy és fél milliót tett ki a provízió. Ahogy ő mondja, biztosan ugy van, hogy ez brutto, mert vannak bizonyos költségei, hogy hivatalnokot küld ki, vannak bizonyos kamatveszteségei, de mégis négy ós fél millió korona sok pénz. Konstatálnom kell azt isj hogy maga bevallotta, hogy azáltal, amit előlegül adott, a Mezőgazdák Szövetkezete 16 milliót nyert. Koncedálom, hogy ez egy véletlen, mert veszíthetett volna is. Mindezt koncedálva, nem tudom koncedálni azt, hogy egy vagon szénen, amelyet legnagyobbrészt mezőgazdák részére adott ki, egy altruisztikus intézménynek 1500 koronát kell keresnie. Visszatérek arra, amit mondtam, hogy beismerem, hogy tényleg nem adták el 25.000 koronánál drágábban. Hiszen ha én nem volnék olyan régi róka, (Felkiáltások balfelöl : Ez már igaz ! Derültség !) akkor ezt bebizonyíthatta volna és én talán elhiszem, hogy ebből ő hasznot nem huz, de méltóztatnak látni, én biztos voltam abban, hogy itt van valami. Láttam ugyanis, hogy a Mezőgazdák Szövetkezetének lapjában két hirdetés van. Az egyik hirdetés szerint ez a szövetkezet métermázsánkint 280—300 koronával szállít kőszenet, vagononkint tehát 28 — 30.000 koronáért, ab leadó állomás. Mit jelent ez ? Jelenti azt, hogy, ha valaki vesz Debrecenben vagy Budapesten, ezeken a helyeken mennyibe kerül a szén. Ez a június elsejei hirdetés. Julius 1-én, egy hónappal később, amikor az én interpellációm következtében leszállították 25.000 koronára, ami a mezőgazdák részére csak 15 millió nyereséget jelent, megjelenik újra a hirdetés, amely azonban már azt mondja, hogy a minister leszállította az árat 25.000 koronára, ab Bruck-Királyhida. Hát ez mit jelent? Azt jelenti, hogy, ha Debrecenbe megy az a szén, akkor 4452 koronával több, tehát összesen 29.452 korona, ha pedig Budapestre jön, akkor 2700 koronával több, vagyis összesen 27.700 korona. Nahát, bocsánatot kérek, ilyen vicceket mégsem szabad csinálni. Én elhiszem, hogy ez nem a mezőgazdák előnyére történik, de ilyen vicceket a mi lakosságunk rovására nem lehet csinálni, azon az alapon, hogy most a határon kell átvenni a szenet. Ez volt az egyik reklamáció, amit Jeszenszky barátomtól kaptam s ez arra intett, hogy tovább menjek. Mert furcsa az, t. Nemzetgyűlés, hogyha ilyen reklamációk érkeznek s az ember vizsgálódik, mindig rájön különböző dolgokra. Mi is kezdtünk számítani s ezen számítás nagyon furcsa eredményt adott, ami arra indított bennünket, hogy tovább számítsunk és tovább vigyük ezt a folyamatot. Ennek során a következőket konstatáltuk. Most t. i. már nem ugy van, mint a nyáron volt. Akkor csak egy approximativ számítással állottunk elő, a províziókkal és a fuvardíjakkal, ma már számokkai kalkulálhatunk, annyira rendezettek a viszonyok, hogy most már tudjuk, hogy mibe kerül valami. És ezek a pozitív adatok a következőket tüntetik fel : Az a 3000 vagon, amiről itt szó van, aminek árát a minister vagononkint 25.000 koronára leszállította, a számitások szerint — amelyeknek részletei itt vannak nálam, igen alaposan összefoglalva, s amelyek közt szerepel pl., hogy egy vagon fordulóra tiz napot számítanak, vagy hogy 30 mozdonyt vettek fel, jóllehet csak 17 kell stb., mindezekkel a dolgokkal nem akarom a t. Nemzetgyűlést untatni, ha kívánja valaki, betekintést engedek ezekbe a részletekbe is, — az összesítés azonban a következő : egy tiz tonnás vagon beszerzési ára ab bánya 280 márka. Itt van nálam a bánya két hirdetése, mind a kettő 1920 áprilisából. Egy márka akkor 5 koronába került, vagyis ez jelentett vagonon-