Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
134 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. visszatartását illeti, teljesen autentikus híreink hadifoglyaink helyzetéről ugyan nincsenek, az erre vonatkozólag forgalomban lévő hirek valóságát azonban, fájdalom, nem lehet egészen kétségbe vonni, bár jelentéseink szerint némi túlzás van bennük. A vissz atartottakat állítólag kényszermunkára fogják, sokszor az illető testi kondíciójával arányban nem álló testi munkára, vagy pedig közönséges munkára kényszeritik őket. A visszatartottakkal való bánásmód tekintetében hallott panaszok is valószínűleg szintén alaposak, bár az ' utóbbi időben, főleg Moszkvában és Szentpétervárott, e tekintetben, ugy latszik, némi javulás állt be. A foglyok elhelyezése itt, ebben a két nagyvárosban aránylag elég jónak mondható ; élelmezésük gyenge ugyan, ez azonban inkább az általános éhínség, mint a hatóságok rosszindulatának következménye. Körülbelül ugyanez mondható a foglyok ruházatáról is. A többi nagyobb gyüjtőtáborban, mint Krasznojarszkban és NovoNikolajevszkben az internáltak helyzete állítólag kevésbé kielégítő. Ezeken kívül valószínűleg van még több kisebb tábor is, amelyeknek viszonyairól szonban semmiféle értesüléseink nincsenek. A t. Nemzetgyűlés szives elnézését kérem, ha dacára az annyira előrehaladott időnek, fel akarom használni az alkalmat arra, hogy a hadifogolyügy állásáról összefoglaló képet nyújtsak a nyilvánosság részére. (Halljuk ! Halljuk !) Ismételten hangsúlyozom, hogy nem rajtunk, de legkevésbé jóakaratunkon és jószándékunkon múlt, hogy az összes hadifoglyok hazaszállítása mindezideig befejezhető nem volt. Az akció sikerét számos tárgyi nehézség hátráltatta. Annak a nekünk imputa L bizalmatlanságnak hadifogoly-honfitársaink szellemét és hazafiasságát illetőleg annál kevésbé lehetett része ezekben a nehézségekben, mert ilyen bizalmatlanság bennünk egyáltalában nincs. Ismétlem, hogy türelmetlen várakozással, örömmel és szeretettel nézünk annak a reméljük nem távoli napnak elébe, amikor ismét körünkben fogjuk láthatni a mi hadifogoly-véreinket, s egyek vagyunk abban az őszinte kívánságban, hogy ez az időpont mentül előbb bekövetkezzék. Kérném az igen t. interpelláló képviselő urat és az igen tisztelt Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi Viktor : T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb elismeréssel és köszönettel hallgattam meg az igen t. külügyminist er ur válaszát, nagy elismeréssel adózom azon meleg szavakért is, melyekből kicsendül a magyar kormánynak az a felfogása, hogy nem gyanakvással, hanem szeretettel várja haza Oroszországban sínylődő hadifogoly honfitársainkat. Sajnálattal kell azonban konstatálnom, hogy félek, miszerint a külügyminister urnák meleg szavai nem fognak kihatolni az orosz sivatagba és a szibériai steppékbe, mert hiszen tudjuk, hogy milyen kinai fallal zárja el őket a szovjetkormány évi február hó 23-án, szerdán. és az ő vörös sajtójuk. De szükségesnek tartanám azt, hogy a külügyminister ur ejtse módját annak, hogy addig is, amíg a tervbe vett és a legnagyobb jóindulattal és igyekezettel megkezdett és folytatott hazahozatali akció megérleli azt a gyümölcsét, hogy mind hazakerüljenek szegény honfitársaink, hogy addig is azt a propagandát, amelyet emiitettem és amelyet a szovjethatóságok és Kun Béláék terjeszteni igyekeznek, azt a hamis felfogást, azt a hamis meggyőződést hadifoglyaink közt, hogy mi félünk tőlük és nem akarjuk, hogy hazajöjjenek, hogy ezt kellő módon ellensúlyozni igyekezzék a külügyi képviselet, illetőleg külügyi képviseletünk nem lévén, a külügyminister ur talán módját ejthetné annak, hogy a semlegesek révén igyekeznék ezt a propagandát ellensúlyozni s megtalálni annak a formáját, hogy a különböző hadifogoly-táborokban a magyar kormánynak helyes felfogását a bolsevikiek által propagált hamis felfogással szemben érvényre juttassa és ismertesse. (Helyeslés.) Fel akarom használni ezt az alkalmat, hogy kifejezzem annak szükségességét, hogy itt a Nemzetgyűlésen, ahol a nemzetnek a szive dobbanik és a nemzetnek ajkai szólalnak meg, ebben a teremben — ugy hiszem, tolmácsolva az egész Nemzetgyűlés felfogását — Braendtström Elza úrhölgy előtt legforróbb hálánk zászlaját meghajtjuk azért, hogy ő bár nem tartozik nemzetünkhöz, mégis annyira szivén viseli szegény magyar honfitársaink ügyét. (Éljenzés.) A külügyminister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök : Ha a külügyminister ur szólni nem kíván, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a külügyminister urnák gróf Széchenyi Viktor interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) À Nemzetgyűlés a külügyminister ur válaszát tudomásul veszi. Kontra Aladár jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! (Zaj a baloldalon. Fanqler Béla Mzb^szól.) Rassay Károly: Nem lehet terrorizálni! Fangler Béla : Ki terrorizál ? En kedélyesen beszélek. (Egy hang half elöl: Meghatalmazása van tőle?) Rassay Károly : Tudom az interpelláció tárgyát. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál: Talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy a Máv-Biedermann-ügyet abból az apropóból vetettem fel a t. Házban, hogy a monopolisztikus tendenciákat akarják megszüntetni ebben az országban. Addig ugyanis, amíg a monopolisztikus tendenciákat meg nem szüntetjük, amig vannak olyan emberek, akiket részint szeretetből, részint más indokokból előnyökben részesítenek, addig, amig vannak nagy konzernek, addig az ország nem konszolidálódhátik, mert végre is a szabadkereskedelemnek
