Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
132 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. van követelni, hogy hazájuk megszabadítsa őket és gyanakvással ne legyen irántuk.» Usetty Ferenc : Szomorú dolgok ezek ! Gr. Széchenyi Viktor (olvassa) : »Ha igazán oly keveset gondolnak velük, mint ahogy ok azt a magyarországi kormány hat óságról, a többi nemzetével összehasonlítva hiszik, akkor egyenesen a bolsevizmus karjaiba kergetik őket.« (Ugy van/ Ugy van!) Szilágyi Lajos: Mesterségesen tenyésztik a bolsevistákat. Gr. Széchenyi Viktor (olvassa) : »Magától értetődik, hogy annyi ezer hadifogoly között jócskán kerülnek, kik a bolsevista eszméknek behódoltak, de ezek elenyésző csekély számban vannak és nem képezhetik akadályát annak, hogy a többi ezreket meg ne mentsük. Németországban az a meggyőződés uralkodik, hogy a hazatérő hadifoglyok a bolsevizmusról egészséges meggyőződést hoznak haza, és kell hogy Magyarország ugyanilyen bizalommal legyen honfitársai iránt. Képzelhet-e ön borzasztóbb átkot a hazáját oly szenvedélyesen szerető magyarra nézve, mint ha a saját hazája kitagadja őt. Hogy ez a nézet joggal, vagy jogtalanul terjedt-e el a hadifoglyok között, megitélni nem bírom, csak annyit tudok, hogy a magyar hadifoglyok közt általánosan el van terjedve és a kétségbeesésbe hajtja őket. Érzem, hogy kötelességem önnek figyelmét e tényekre felhivni azzal a nyomatékos kérésemmel, tegyen meg mindent, ami hatalmában áll, hogy e rettentő viszonyokat orvosolja. Dr. Lefflerrel, a magyar kormány itteni képviselőjével beszéltem, megígérte, hogy el fog járni. Remélem, meg is fogja tenni, de önt is kérem, ne mulasszon el semmit, hogy ez ügyben, amely iránt oly melegen érdeklődik, segítséget hozzon. Szívélyes üdvözlettel, Braendström Elza.« Benkő Gábor : Ezekért kell propagandát csinálni, nem a Habsburgokért. Gr. Széchenyi Viktor : Azt hiszem, e levélhez nincs mit hozzátenni. Csak azt akarom kidomborítani és aláhúzni, hogy ezt a levelet nem magyar asszony irta, hanem egy svéd nő, akit nem köt Magyarországhoz más, mint a humanizmus érzése, az az emberi érzés, amellyel szemlélte a borzasztó nyomort, amiben szegény honfitársaink odakint vergődnek. E magyarok nevében kéri esdekelve a magyar hatóságot : Tegyetek valamit szegény honfitársaitokért. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ebből kifolyólag bátor vagyok a következő interpellációt intézni a külügyminist er úrhoz (olvassa) : »1. Van-e a kormánynak tudomása a Braendström-féle levélben előadottakról ? Ha igen, milyen intézkedéseket tett az emiitett bajok orvoslására?« (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. A külügyminíster ur kíván szólni. GratZ Gusztáv külügyminíster : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Kötelességemnek tartom, hogy az imént elhangzott interpellációra azonnal megadjam a választ. (Halljuki jobb felől.) Ismerem már régebben Braendström Elza kisasszonynak azt a levelét, amelyet Széchenyi Viktor gróf t. nemzetgyűlési képviselő ur felolvasni szives volt. E levélnek olyan súlyt kell tulajdonitani, mint amilyent az az írójának személyénél fogva feltétlenül megérdemel ; hiszen tudjuk, hogy Braendström kisasszony évek hosszú során át épen a legnehezebb időt töltötte el a mi hadifoglyainkkal Szibériában, maga is keresztülment azokon a szenvedéseken, amelyek a mi hadifoglyainkat érték és kétségkivül a saját észleleteiről számol be abban a levélben is, amelyet Huszár bárónőhöz intézett. Én kötelességemnek tartom, hogy a leghatálozottabban jelentsem ki, — s meg vagyok róla győződve hogy az egész t. Nemzetgyűlés és az egész magyar nemzet teljesen egyértelműen fog velem érezni és gondolkodni abban a tekintetben, — hogy teljesen alaptalan az a híresztelés, mint hogy ha magyar részről szándékosan akarnánk hadifoglyainkat Oroszországban visszatartani, félvén attól, hogy onnan hozzánk bolsevista eszméket importálnak. Ezek a híresztelések a legkevesebb alappal sem bírnak és soka ilyen gondolat nálunk még csak fel sem vetődött. Azokat a híreket bizonyára azok találták ki, — hiszen tudjuk, kik azok, — akiknek érdekük van abban, hogy az ilyen hazug híreszteléssel megingatni próbálják évek óta hadifogságban sínylődő véreinknek ezer szenvedésen és ezer megpróbáltatáson keresztülment hazafiságát . (Ugy van ! Ugy van !) Ellentétben ezekkel a híresztelésekkel kijelentem, hogy várva várjuk azt a pillanatot, amikor honfitársainkat, — akik mindenüket kockára téve és életük legszebb éveit feláldozva, a mi tűzhelyeink védelmében mentek a háborúba és estek ennek folytán fogságba, — megint körünkben láthatjuk viszont és — ha a hangom kihallatszik hozzájuk — biztosítani szeretném őket arról, hogy az az érzés, amellyel őket itt várjuk, nem a bizalmatlanság érzése, hanem a szereteté és háláé. (Ugy van ! Ugy van !) Budaváry László : Siettetni kell azt a pillanatot ! Gratz Gusztáv küiügyminister : Azok a szenvedések, amelyeken keresztülmentek, csak közelebb hozták őket sziveinkhez. A legteljesebb mértékben elismerem magunkra nézve azt az abszolut kötelezettséget, hogy minden áldozatot meg kell hoznunk mielőbbi hazatérésük biztosítására és hogy mindannyian állandóan keressük a módozatokat, hogy e köteleségünknek megfeleljünk. (Altalános helyeslés.) Tisztelt Nemzetgyűlés i Az, hogy hadifoglyaink hazahozatalára való akciónk eddig nem volt sikeresen befejezhető, bizonyos tárgyi nehézségekben leli magyarázatát. Ismeretes, hogy hadifoglyaink visszatelepítését az entente egészen a
