Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

132 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. van követelni, hogy hazájuk megszabadítsa őket és gyanakvással ne legyen irántuk.» Usetty Ferenc : Szomorú dolgok ezek ! Gr. Széchenyi Viktor (olvassa) : »Ha igazán oly keveset gondolnak velük, mint ahogy ok azt a magyarországi kormány hat óságról, a többi nemzetével összehasonlítva hiszik, akkor egyene­sen a bolsevizmus karjaiba kergetik őket.« (Ugy van/ Ugy van!) Szilágyi Lajos: Mesterségesen tenyésztik a bolsevistákat. Gr. Széchenyi Viktor (olvassa) : »Magától érte­tődik, hogy annyi ezer hadifogoly között jócskán kerülnek, kik a bolsevista eszméknek behódol­tak, de ezek elenyésző csekély számban vannak és nem képezhetik akadályát annak, hogy a többi ezreket meg ne mentsük. Németországban az a meggyőződés uralkodik, hogy a hazatérő hadi­foglyok a bolsevizmusról egészséges meggyőző­dést hoznak haza, és kell hogy Magyarország ugyanilyen bizalommal legyen honfitársai iránt. Képzelhet-e ön borzasztóbb átkot a hazáját oly szenvedélyesen szerető magyarra nézve, mint ha a saját hazája kitagadja őt. Hogy ez a nézet joggal, vagy jogtalanul ter­jedt-e el a hadifoglyok között, megitélni nem bírom, csak annyit tudok, hogy a magyar hadifoglyok közt általánosan el van terjedve és a kétségbeesésbe hajtja őket. Érzem, hogy kötelességem önnek fi­gyelmét e tényekre felhivni azzal a nyomatékos kérésemmel, tegyen meg mindent, ami hatalmában áll, hogy e rettentő viszonyokat orvosolja. Dr. Lefflerrel, a magyar kormány itteni kép­viselőjével beszéltem, megígérte, hogy el fog járni. Remélem, meg is fogja tenni, de önt is kérem, ne mulasszon el semmit, hogy ez ügyben, amely iránt oly melegen érdeklődik, segítséget hozzon. Szívé­lyes üdvözlettel, Braendström Elza.« Benkő Gábor : Ezekért kell propagandát csi­nálni, nem a Habsburgokért. Gr. Széchenyi Viktor : Azt hiszem, e levélhez nincs mit hozzátenni. Csak azt akarom kidombo­rítani és aláhúzni, hogy ezt a levelet nem magyar asszony irta, hanem egy svéd nő, akit nem köt Magyarországhoz más, mint a humanizmus érzése, az az emberi érzés, amellyel szemlélte a borzasztó nyomort, amiben szegény honfitársaink odakint vergődnek. E magyarok nevében kéri esdekelve a magyar hatóságot : Tegyetek valamit szegény honfi­társaitokért. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ebből kifolyólag bátor vagyok a következő interpellációt intézni a külügyminist er úrhoz (olvassa) : »1. Van-e a kormánynak tudomása a Braend­ström-féle levélben előadottakról ? Ha igen, milyen intézkedéseket tett az emii­tett bajok orvoslására?« (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügy­minister urnák. A külügyminíster ur kíván szólni. GratZ Gusztáv külügyminíster : Tisztelt Nem­zetgyűlés ! Kötelességemnek tartom, hogy az imént elhangzott interpellációra azonnal megadjam a választ. (Halljuki jobb felől.) Ismerem már régebben Braendström Elza kisasszonynak azt a levelét, amelyet Széchenyi Viktor gróf t. nemzetgyűlési képviselő ur felolvasni szives volt. E levélnek olyan súlyt kell tulajdonitani, mint amilyent az az írójának sze­mélyénél fogva feltétlenül megérdemel ; hiszen tudjuk, hogy Braendström kisasszony évek hosszú során át épen a legnehezebb időt töltötte el a mi hadifoglyainkkal Szibériában, maga is keresztül­ment azokon a szenvedéseken, amelyek a mi hadi­foglyainkat érték és kétségkivül a saját észlele­teiről számol be abban a levélben is, amelyet Hu­szár bárónőhöz intézett. Én kötelességemnek tartom, hogy a leghatá­lozottabban jelentsem ki, — s meg vagyok róla győződve hogy az egész t. Nemzetgyűlés és az egész magyar nemzet teljesen egyértelműen fog velem érezni és gondolkodni abban a tekintetben, — hogy teljesen alaptalan az a híresztelés, mint hogy ha magyar részről szándékosan akarnánk hadifoglyainkat Oroszországban visszatartani, fél­vén attól, hogy onnan hozzánk bolsevista eszmé­ket importálnak. Ezek a híresztelések a legkevesebb alappal sem bírnak és soka ilyen gondolat nálunk még csak fel sem vetődött. Azokat a híreket bizonyára azok találták ki, — hiszen tudjuk, kik azok, — akiknek érdekük van abban, hogy az ilyen hazug híreszteléssel megingatni próbálják évek óta hadi­fogságban sínylődő véreinknek ezer szenvedésen és ezer megpróbáltatáson keresztülment hazafi­ságát . (Ugy van ! Ugy van !) Ellentétben ezekkel a híresztelésekkel kije­lentem, hogy várva várjuk azt a pillanatot, ami­kor honfitársainkat, — akik mindenüket kockára téve és életük legszebb éveit feláldozva, a mi tűz­helyeink védelmében mentek a háborúba és estek ennek folytán fogságba, — megint körünkben lát­hatjuk viszont és — ha a hangom kihallatszik hozzájuk — biztosítani szeretném őket arról, hogy az az érzés, amellyel őket itt várjuk, nem a bizalmatlanság érzése, hanem a szereteté és háláé. (Ugy van ! Ugy van !) Budaváry László : Siettetni kell azt a pilla­natot ! Gratz Gusztáv küiügyminister : Azok a szen­vedések, amelyeken keresztülmentek, csak köze­lebb hozták őket sziveinkhez. A legteljesebb mér­tékben elismerem magunkra nézve azt az abszolut kötelezettséget, hogy minden áldozatot meg kell hoznunk mielőbbi hazatérésük biztosítására és hogy mindannyian állandóan keressük a módo­zatokat, hogy e köteleségünknek megfeleljünk. (Altalános helyeslés.) Tisztelt Nemzetgyűlés i Az, hogy hadifog­lyaink hazahozatalára való akciónk eddig nem volt sikeresen befejezhető, bizonyos tárgyi nehéz­ségekben leli magyarázatát. Ismeretes, hogy hadi­foglyaink visszatelepítését az entente egészen a

Next

/
Thumbnails
Contents