Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés 151. ülése: 1921. évi február hó 23-án, 'szerdán. 125 gyár Államvasutak igazgatósága többszöri eljárásom után teljes megnyugtatásomra azt a kijelentést tette, — s ezt a megnyugtatást illetékes fórumtól kaptam — bogy a szóban forgott gyárak és vállalatok a szerződés értelmében megkaphatják és meg is fogják kapni a rendelés egy részét, ha azokat a cikkeket szállítani tudják, ugy bogy amellett, bogy a magyar ipar sem fog semminő sérelmet szenvedni, a munkások is munkaalkalomhoz fognak jutni. Csak ezt kívántam az igen t. kereskedelemügyi minister ur szavaira megjegyezni. (HeIgeslés.) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. (Zaj.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy csak egészen röviden reflektálhassak Sándor Pál t. képviselő ur egynéhány állítására. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur, amint látom, leginkább azt a kijelentésemet vette zokon, amely szerint szemenszedett valótlanság az, mintha a kereskedelemügyi ministerium vasúti osztálya olyan kijelentést tett volna, hogy ezt a szerződést akceptálni nem lehet. Azt mondotta a képviselő ur, hogy ez az állitásom nem felel meg a tényeknek, mert ez a kijelentés igenis megtörtént és ezt igazolni fogja. Ezzel szemben én mindazt fentartom, amit mondottam. A kereskedelemügyi ministerium vasúti szakosztálya egy szóval sem ellenezte ezt a szerződést. (Helyeslés half elől.) Tóry ministeri tanácsos úrra is hivatkozott azonban a képviselő ur; neki, igenis, szintén hozzászólása volt ehhez a szerződéshez. Az emiitett ministeri tanácsos ur csakugyan véleményt nyilvánított erre vonatkozólag, véleményét azonban nem szóban, hanem Írásban terjesztette elő és ő nem a vasúti szakosztálynak, hanem a kereskedelemügyi ministerium kebelében fennálló ipari szakosztálynak tagja. Tóry ministeri tanácsos Írásban beadott véleményét fel is olvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Az ügylet megkötésére irányuló tárgyalásokba osztályunk az utolsó pillanatban vonatott be és igy az ipari érdekeltséggel már nem tárgyalhattunk. Tekintettel azonban arra, hogy a hazai ipar nézetünk szerint sincsen abban a helyzetben, hogy a már előirányzott szükségletét momentán fedezhesse, a Máv. igazgatósága pedig kijelentette, hogy a szóban forgó anyagra sürgősen és múlhatatlanul szüksége van, a tervezett intézkedéshez hozzá kellett járulnunk.« (Felkiáltások, a szeísöbaloldalon : Nohát tessék !) A vasúti szakosztály azonban semmiféle kijelentést nem tett, tehát valótlanság az, amit a képviselő ur állított. Egyébként, hogy a képviselő ur által sokat emlegetett Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete sem egészen a tényeknek megfelelően világosította fel a képviselő urat. arra vonatkozólag egy Írásos dokumentum van kezeim között. (Halljuk! Halljuk! Balfélől.) Ennek az egyesületnek kebelében ugyanis egy bizottság működik, amely a pénzügyministernek és a kereskedelemügyi ministernek esetenként véleményt ad a kiviteli és behozatali engedélyekre vonatkozólag. Ennek a bizottságnak kellett tárgyalnia azokat a kérelmeket is, amelyek a Biedermann-cég részéről terjesztettek elő már decemberben, a szóbanforgó vasanyagok behozatala tárgyában. Mikor először tárgyaltak, nem hoztak határozatot. Információkat kellett szerezni. Akkor 231.127 kilogramm súlyú és körülbelül 13 millió korona értékű különböző vasúti alkatrészről volt szó. Azután azt mondja ez a dokumentum (olvassa) : »A folyó hó 23-án tartott ülésen ismét foglalkozott külkereskedelmi bizottságunk a nagytekintetü igazgatóság — t. i. az államvasutak igazgatósága — fent részletezett kérelmével és ugy határozott, hogy a behozatali engedély kiadását a pénzügyminister ur őnagyméltóságánál most már javasolni fogja, minthogy a kérdezősködésünkre beérkezett válaszokból megállapítható volt, hogy gépgyáraink pillanatnyilag a szóbanforgó árukat leszállítani nem tudják.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nohát! Mit akar még?) Ez az irat 1920 december 27-én kelt. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete ezt bemutatta a kereskedelemügyi- és a pénzügyministeriumnak s onnan értesültem én erről a dologról. Megjegyzem, hogy a múlt szombaton, a pénzügyi bizottság ülésén találkoztam SimonyiSemadam Sándor képviselő úrral, aki azt mondotta nekem, hogy a Vasművek és Gépgyárak Orsszágos Egyesülete tiltakozik az ellen, mintha ő csinálta volna ezt az akciót, ugy hogy most már igazán nem tudom, hogyan áll ez a dolog? (Derültség balfélől.) Ami pedig azt az interjút illeti, hogy miért adtam azt, (Zaj. Elnök csenget.) bár már a múltkor elmondottam, hogy hogyan született meg ez az] interjú — és igy a képviselő ur is tudhatja —, most mégis megismétlem. Engem t. i. megkérdeztek, hogy lemondottam-e a kivándorlási tanácsban viselt elnöki állásomról. Aztán azt kérdezte az illető, hogy mi van az Ausztriával kötendő kereskedelmi megállapodásokkal és igy ugratott azután bele a dologba, azt kérdezve, hogy mi van a Biedermann-féle szerződéssel. (Derültség.) Sándor Pál : Miért hagyta magát ? (Felkiáltások a középen : Mert jóhiszemű ember !) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister ". Ugy van, tisztán jóhiszeműségből. Nem tudtam, hogy ide fog ez kilyukadni. Később megjelent nálam Az Est tudósitója és ujabb intervjút kért, de akkor kijelentettem neki, hogy többé nem vagyok hajlandó nyilatkozni. A cenzúrára vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy mint már a múltkor is mon-