Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

124 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 ber 29-ig általában 44 koronáért kapták a magánosok, a Magyar Államvasút pedig ,kapta ezt 40 koronáért. Ez is mutatja, hogy az Államvasút mindenütt olcsóbban szerezte meg az anyagokat, mindenütt előnyben volt s a magánvasutak mindig csak a Magyar Államvasút után igazodtak és többet fizettek. Es mi történt ? Egyszerre csak a Máv. 50 %-kal fizet többet, mint a magánvasutak, a magánvállalatok. Megneveztem egyet, a Ganz-Danubiust, de akárhány ilyen van. Én nem mondtam, hogy ez panama, nem mondtam, hogy ez visszaélés, hanem azt mondtam, hogy hanyagság és ledérség, és ezt föntartom. Á magam részéről — egyedül álló képviselő vagyok itt — ezt nem gátolhatom meg, de én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy a választ tudomásul vegyem. Ha önök ugy találják jónakj méltóztassanak tudomásul venni. Elnök " Báró Korányi Frigyes képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján személyes kérdésben szót kér. A szó megilleti a képviselő urat. B. Korányi Frigyes : T. Nemzetgyűlés ! Csak egészen rövid ideig akarom a t. Nemzetgyűlés szives türelmét igénybe venni. (Felkiáltások : Hangosakban!) Sándor Pál t. képviselőtársam felemiitette beszédében, hogy egy átiratot intéztem annak idején mint pénzügyminister a kereskedelemügyi minister úrhoz. Elnök : Kérem a képviselő urat, lenne szives közelebb helyet foglalni, mert nem hallom a szavait. (Megtörténik.) B. Korányi Frigyes : Ezt az átiratot ón tényleg ezekkel a szavakkal intéztem annak idején a kereskedelemügyi minister úrhoz. Az is megfelel a tényeknek, hogy én mint pénzügyminister akkor — nem tudom, november 11-ikén vagy mikor, amint azt Sándor Pál t. képviselőtársam felhozta — értesültem először erről a szerződésről. S tény az, hogy azok a körülmények is, amelyeket Sándor Pál t. képviselő ur kérdésére magam mondtam el neki, ugy történtek, hogy a Házba behivták a referenseket és tárgyaltuk a szerződést. Én mint pénzügyminister egyáltalában elleneztem és elleneznem kellett egy külföldi kölcsönt és nem tartottam egyáltalában kívánatosnak egy rossz valutában megkötendő kölcsönt. Ez a pénzügyi szempont volt az, amelyet lefektettem az átiratban is, amikor azt mondottam, hogy valutáris szempontból nem tartom előnyösnek, illetőleg jónak a kölcsönt. Az a kérdés azonban, hogy ezt az államvasuti szállítást meg kellett-e csinálni és hogy az anyagok, amelyeket az Államvasút megrendelt, tényleg előállíthatók voltak-e a belföldön vagy nem, természetesen az én kompetenciámon kivül esett. Erre vonatkozott csak az átiratom, amelyben azt mondtam, hogy csak akkor járulhatok h,ozzá a szerződés jóváhagyásához, ha a Magyar Államvasutaknak a hitelezendő anyagokra felévi február hó 23-án, szerdám. tétlenül szüksége van s azokat hazai forrásból beszerezni nem képes. Azt hiszem, Sándor Pál t. képviselőtársam igazat ad nekem abban, hogy ez az átirat nem nyújt semmiféle bizonyítékot arra nézve, hogy ez a szerződés az anyagbeszerzés szempontjából jó vagy rossz volt-e. Én itt tisztán mint pénzügyminister, tisztán a pénzügyi szempontokat tartottam szem előtt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Homcnnay Tivadar képviselő ur a Házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért. A szó őt megilleti. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! A kereskedelemügyi minister ur Sándor Pál t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszában méltóztatott személyemet érinteni, amire kötelességemnek tartom pár szóval reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Arra való tekintettel azonban, hogy ez a Biedermann-ügy szerintem túlságos hosszan igénybe vette a t. Nemzetgyűlés figyelmét, a magam mondandóit a lehető legrövidebbre szabom. (Helyeslés.) Tény az, hogy az 1920. évi november hó 11-én megkötött Biedermann-fóle szerződésről tudomást szerezve, illetékes helyeken eljártam a magyar ipar érdekében, aminek előzménye az volt, hogy pár nappal a szerződés megkötése után a kerületemben levő gyárak egyik képviselője megjelent nálam és felkért ilyen irányú intervencióra. Nagyon természetes, hogy ón mint a kerület képviselője, a magyar ipar érdekében el is jártam az államvasutak igazgatóságánál, ezt megelőzőleg azonban tudakozódtam egyes gyárakban és más helyeken is az árak iránt és ki kell jelentenem, hogy mindenütt ugyanazokat az adatokat bocsátották rendelkezésemre, amelyeket ismertetett itt Sándor Pál t. képviselőtársam is ; viszont — miután a súlyos adatokra való tekintettel kötelességemnek tartottam a Máv. igazgatóságánál is informáltatni magamat — ki kell jelentenem, hogy amikor ott a Biedermann-féle szerződésről informáltattam magam, a Magyar Államvasutak igazgatóságától teljesen ugyanazokat az adatokat kaptam, amelyeket az igen t. kereskedelemügyi minister ur a maga részéről itt a Ház elé terjesztett. (Helyeslés balfelöl.) A magam részéről ezzel a kérdéssel nem is kívánok tovább foglalkozni, annál kevésbbé, mert hiszen a kereskedelemügyi minister ur már megadta erre vonatkozó válaszát, csupán azt kívánom ismételten is hangsúlyozni, hogy én mint képviselő kötelességemnek tartottam a magyar ipar érdekében eljárni egyrészt azért, hogy ezek a gyárak munkával legyenek ellátva, másrészt pedig azért is, hogy a munkásság számára kellő munkaalkalom nyíljék. Eljártam tehát a kerületemben levő gyáripar és az ottani munkásság érdekében. Más szerepem ebben az ügyben nem volt. Végezetül ki kell jelentenem, hogy a Ma-