Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

104 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 a Ministerium pedig tulajdonképen nem egyéb, mint a szabad választásokból kikerült többségnek, igy közvetve tehát a nemzet akaratának bizalmi közege. Mégis azt láttuk Bethlen István gróf kor. mányalakitási kísérletei alkalmával, hogy ő ezeket az elveket teljesen mellőzte, amikor teljesen a parlamenten kivül álló erőket, hozzá még nem is szakembereket akart kormányába behozni. Annak idején Teleki ministerelnök ur első kormányalakitásakor, hatalmának biztosítása végett megalkuvás nélkül mindent elfogadott s ezért minden kritika és szelekció nélkül akceptálta az előző kormány tagjait. Pedig az én véleményem szerint, ha Teleki ministerelnök ur első kormányalakitásakor elvégezte volna azt, amit most harmadik kormányalakításánál csinált meg, akkor 4—5 hónappal előbbre volnánk. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, ha ezek után (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Teleki ministerelnök ur ténykedéseivel szemben a magyar história lapjairól egy kellemetlen elnevezést vagy megjegyzést idézek a Teleki névvel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez pedig az, ami nagyon sok helyütt le van szögezve, hogy a »Teleki-praktika« tulaj donképen nagyon sok veszedelemnek volt szülőanyja az erdélyi históriában. En ugy látom, hogy ez a Teleki-praktika a mi pártunkra nézve is hasonló bajokat akar csinálni, mert a ministerelnök urat támogató sajtóorgánumok közül az egyik máris örömmel jegyzi meg, hogy ez a nagy párt, tudniillik a kisgazdapárt (olvassa) : »a benne lévő erkölcsi és szellemi erők kellő felhasználásával megmérhetetlen szolgálatokat tehetne az országnak, mig benső szaggatottsága miatt . . . Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék errefelé beszélni, hogy az elnök is hallja, mert most nem hallom beszédét. Barla-Szabó József (tovább olvassa) : ... akadály-versenyre kényszeríti a nemzetet és megsokasítja az ország szenvedését.« Ha a mi pártunkat valaki belső szaggatottságra iparkodott felhasználni, akkor én kénytelen vagyok őszintén kijelenteni azt, hogy a legutóbbi kormányválság alkalmával a ministerelnök ur volt az, aki a mi pártunk egységét talán öntudatlanul (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy!) megbontani igyekezett (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) és meg is bontotta akkor, amikor ennek a pártnak nem is egy töredéke, hanem egy igen kicsi kis csoportja alá paripát helyezett és ezáltal ennek az országnak, miként az illető cikkíró megállapította, végeredményben szenvedéseket, károkat okoz. Abban a meggyőződésben vagyok ugyan, hogy ez a szaggatottság, amelyet már is iparkodnak kiélezni, nem fog soká tartani . . . Kováts J. István: Nem! Nem! Barla-Szabó József : . . . mert hiszen el fog évi február hó 23-án, szerdán. jönni nemsokára a nyár idején az uj termés, és én nagyon jól tudom, hogy a mi pártunkat, miként a múltban is az uj terméssel való foglalkozás, igy a szabadforgalom kérdése teljesen egységesíteni és tömöríteni fogja. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások : Már most! Nem várjuk meg a nyarat!) Ezzel kapcsolatban röviden fel akarom említeni azt, amivel már nagyon sokan foglalkoztak, t. i. a szabadforgalom biztosítását. (Halljuk ! Halljuk ! a jobbóldalon. ) Hangsúlyozni akarom azt, hogy igenis nem maradhatunk azon az állásponton, amely a múltban érvényesült, követeljük a teljes szabadforgalmat minden vonalon, (Helyeslés a jobboldalon.) és nem akarunk alkalmat adni arra, hogy megtörténhessék az, amit épen a közélelmezési minister ur szájából hallottunk, hogy az uj népszámlálás alkalmával hivatalosan megállapított 925 ezer főnyi fővárosi lakosság 1,600.000 ember lisztjét fogyassza el. Meskó Zoltán : Vidéken meg a katonák szaladgálnak házról-házra ! Barla-Szabó József : Ha ehhez hozzávesszük a közélelmezésügyi minister ur egy nemrégiben tett nyilatkozatát, amely szerint tulajdonképen a közszükséglet ellátásánál a nagybirtok a progressziót nem birja el, be kell látnunk, hogy ez az óriási szám teljesen a kis- és középbirtokos gazdákat terheli és ennek az 1,600.000 embernek hamis ellátása végeredményben ezeket a kisembereket uzsorázta ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az ilyen méltánytalanságot igen sok irányban, igen sok felé látjuk. Legutóbb pl. olvashattunk arról, hogy a ministertanács a vasúti kedvezményeket megszorította. Es ha utánanézünk, hogy kik azok, akiknek részére megszorította, akkor azt látjuk, — én elsősorban csak a magamfajta embereket veszem — hogy milliókat kereső orvosprofeszoroknak, kórházi főorvosoknak ma is megvan a vasúti szabadjegykedvezményük, ellenben a körorvos, aki a városi központoktól távol végzi nehéz kötelességét, nem kapja meg a kereskedelemügyi minister részéről ezt a kedvezményt. Ezek a vidéken távollévő körorvosok méltán hitték azt, hogy a népjóléti és munkaügyi ministerium megalakulásával ennek az orvosfeje majd az érdekeiket is fogja istápolni, sajnos, azonban, szomorúan látjuk azt Kerekes képviselőtársunk beszédéből, hogy ennek a ministeriumnak a kebelén belül csak az akták halmozódnak elintézetlenül. — Amint hallottuk, a rokkantügyi hivatalnak egyik osztályában, a hadiözvegyek és hadiárvák ügyével kapcsolatban 25,000 akta hever elintézetlenül. (Felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !) S ezt a népjóléti minister ur kedélyesen intézte el azzal a közbeszólással, hogy igy volt ez marta múltban is. Le akarom szögezni azt a szomorú tényt is, hogy amikor a földmivelésügyi minister ur az ő tárcájával kapcsolatosan az állategészség-