Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. ügyekkel foglalkozó szakembereknek a díjazását az időnek megfelelően megjavította, ugyanakkor ez irányban a falusi orvosi kar érdekeinek megvédése ügyében semmi sem történt. Elég felolvasnom az Országos Orvosszövetség lapjából a következő sorokat (olvassa) : »Az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál az orvos, aki a sérültet gyógyítja, ma is 10 sebkötés készítéséért kap 23 koronát. E díjszabás szerint 5 korona jár a fertőzött seb első, 2 korona pedig minden további kötözéséért, összesen tehát 23, azaz huszonhárom korona. Hogy ez igy van, arról nem tehet az Országos Oazdasági Munkáspénztár, erről tehet a belügyminister és tehet az orvos vezetése alatt álló munkaügyi és népjóléti ministerium, amelyben régóta elintézetlenül hever erre vonatkozó felterjesztésünk. Az orvos-ministernek azzal is megindokolhattuk kérelmünket, hogy a földmivelésügyi minister már régen tízszeresére emelte fel az állatorvosi díjszabás tételeit, de akárcsak borsót hánynánk a falra.« Ezzel ellentétben, t. Nemzetgyűlés, mit csinál az egészségügy érdekeit képviselő népjóléti minister ur? Vidékre utazik, gyermekeket soroz be a tehetségesek iskolájába. Nagyon érdekes egy erre vonatkozó közlemény, melyben részletesen le van irva, hogy a népjóléti minister ur Debrecenben járt és felhasználta ott töltött idejét arra, hogy a gyermekekkel foglalkozzék és őket a tehetségesek iskolájába kiválogassa. (Olvassa): »A válogatást a minister ur személyesen eszközölte. Ez a válogatás nagyon könnyen ment; megtapogatta a kis árvák koponyáját, élesen a szemébe nézett a gyermekeknek ; nem hagyta figyelmen kívül a kis koponyák dudorait és a homlokok nagyságát ; végül kiválasztott három árvát s közben megmagyarázta a minister a környezetének, hogy mely szimptómák azok, amelyekből a gyermek tehetséges, ambiciózus voltára lehet következtetni, sőt arról is beszélt, hogy meg lehet állapítani, mi lesz a gyerekből, milyen pálya felé vonzódik.« (Derültség.) Nem akarom, t. Nemzetgyűlés, az erre vonatkozó mulatságos részleteket tovább olvasni, csak röviden meg akarom jegyezni azt, hogy annak idején a XVII. században Lavater volt az, aki az arc vonásaiból iparkodott a szellemi tehetségekre következtetni ; majd Lombroso volt az, aki a koponyák alkatából az emberek rossz indulatait iparkodott megállapítani, sőt felemlítem azt is, hogy az Ember Tragédiájában Madách az egyik jelenetnél gyönyörűen használta fel ezt akkor, amikor a falanszterben a tudós elé vezeti az apró gyermekeket és a gyermekeket azután a tudós az ő koponyadudoruk szerint helyezi el foglalkozásokba, vagy az iskolába osztja be őket kiképzés végett. T. Nemzetgyűlés ! Nagyon szomorú dolog szerintem az, hogy akkor, amikor megállapítást nyer az, hogy a népjóléti ministeriumban mily NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTET évi február hó 23-án } szerdán. 105 rengeteg a dolog és amikor elintézetlenül hevernek ott akták 25.000 számra, akkor a minister ur ilyen idejét múlt Lavater-Lombroso dolgokkal foglalkozik és a saját kijelentése szerint ő nem tölti hiába az idejét, mert amikor távol van, állandóan a tehetségesek iskolája számára sorozza a gyermekeket. T. Nemzetgyűlés ! Iiöviden fel akarom említeni a cenzúra kérdését azért, mert hiszen épen én voltam az, aki a közelmúlt hetekben a ministerelnök úrhoz fordultam egy ártatlan esetből kifolyólag, aminek a politikához tulajdonképen egyáltalában semmi köze sem volt. Kértem őt, hogy utasítsa a cenzort annak a cikknek közölhetése irányában. A ministerelnök meg is ígérte ezt, a cenzor azonban napról-napra tovább küldte az illető közleményt bemutató újságírót azzal, hogy : a ministerelnök úrtól még nem jött utasítás a közlésre. — Én tudom azt, hogy rendkívüli időkben szükség van arra, hogy a közszabadságok bizonyos fokig korlátozhassanak, azonban a cenzúra kérdésében az én álláspontom az, hogy a közerkölcs tisztaságának védelme érdekében a cenzúrának olyan irányú megszorításait, amelyek épen a közerkölcsi tisztaságnak a rovására történnek, meg kell szüntetni, a cenzúrát béklyói alól ilyen esetekre nézve fel kell szabadítani. Végül olyan dologgal akarok nagyon röviden foglalkozni, hangsúlyozva azt, hogy ezzel egyáltalán nem akarom e szerencsétlen ország társadalmi harmóniáját megzavarni, amelyről a cenzúra szintén keveset engedett irni és amelylyel a tisztelt kormány sem szívesen foglalkozik. Ez pedig a debreceni eset. Nem hozom ide azt a részét, mely azzal a bizonyos tempiomgyalázattal foglalkozik ; én csak a debreceni rendőrségnek túlkapásait akarom felemlíteni, mert hiszen épen tegnap gróf Andrássy Oyula t. képviselőtársunk volt az, aki hangsúlyozta itt, hogy a politikai hatóságnak és a rendőrségnek kell jó példával előljárnia. a rend fentartása érdekében. Ezzel ellentétben azt látjuk, hogy épen Debrecenben a rendőrség és a politikai hatóság volt az, amely tapintatlan eljárásával végeredményben a protestantizmuson ejtett súlyos sérelmet. Kószó István : Balthazárnak volt címezve ! Barla-Szabó József: Én csak azt akarom felemlíteni, hogy az ilyen tapintatlan eljárás után a kormánynak első és főfeladata lett volna, hogy azok, akik ebben az ügyben szereplők voltak, a helyükön egy napig se maradhassanak meg tovább, és szomorúsággal kell leszögezni a tényt, hogy ugy a főispán, mint a rendőrség vezetői ma is helyükön vannak, akkor, amikor a katonai körlet-parancsnok már pár nap után szabadságra távozott. Ezek azok az esetek, azok a napi kérdések, amelyek folytán én — őszintén mondva — a jövő iránt semmi bizalommal nem viseltetem. A kormánynak ugyan momentán megadom a 14
