Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. 103 T. Nemzetgyűlés! Egy olyan kormány, amely életét csak a legridegebb önző cenzúrával tudja fentartani a gyengeség oly nagy fokáról tesz tanulságot, hogy ezekben a kritikus időkben éa nem tudom egy ilyen kormányra rábízni az ország sorsának intézését. Épen ezért nem tudok bizalmat előlegezni a kormánynak, és azt hiszem, hogy nem a turbulencia és nem is a szélsőség volt az, ami minket az ellenzékbe vitt, hanem a legmélyebb hazaim aggodalomból származott az a kétség, hogy vájjon ez a kormány a nehéz időkben meg tud-e felelni feladatainak. Ezért nem is érint bennünket az az ítélet, hogy mi petrölörök, iparlovagok, stb. stb. vagyunk, mert tényeinket és cselekedeteinket nyugodtan rábízzuk a nemzet, sőt rábízzuk a történelem ítéletére is. Emelt fővel fogjuk elszenvedni ezt az Ítéletet, ha ellenünk szól, de meg vagyunk győződve, hogy az azokra nézve lesz lesújtó, akikkel szemben mi most állást foglalunk. (Éljenzés és taps jobbfelöl, A szónokot üdvözlik.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Yan szerencsém beterjeszteni az 1915—16. évi állami zárszámadás részletezésének I—

VIII. füzetét, kérve, hogy aat az osztályok mellőzésével a zárszámadási bizottsághoz méltóztassék utasítani. Ezenkívül beterjesztek egy törvényjavaslatot a magyar korona országai egyesitett címerének és az ország külön címerének magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883 : XVIII. te.-ben megállapított engedélydíj felemeléséről. Kérem, hogy ezt a javaslatot — ugyancsak az osztályok mellőzésével — a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni méltóztassék. Elnök: Az 1915—16. évi állami zárszámadás részletezésére vonatkozó I—

VIII. füzetek előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett, az osztályok mellőzésével, kiadatnak a zárszámadási bizottságnak, a törvényjavaslat pedig, melyet a ministerelnök ur beterjesztett, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett — ugyancsak az osztályok mellőzésével — a pénzügyi bizottságnak adatik ki. (Helyeslés.) Soron van ? (Zaj és felkiáltások jobb felöl : Szünetet leérünk !) Birtha József jegyző: Barla-Szabó József! Baria-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! A kormány programmjának vitájánál, napi kérdéseink reális életbajaink felsorolásakor talán többször nem fogok ujat mondani, mé.'is hangsúlyozni akarom az elmondandókat, annyival is inkább, mert az az érzésem, hogy a ministerelnök ur a bajok gyógyításánál nem tudja a gyógyítás útját, irányát a maga kezébe venni, hanem — mint egyes orvosok cinikusan teszik — hogy igy* mondjam : a természet útjára, a maga erejére dobja oda a beteget. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Az uj pártszövetség határain belül lehetséges kritikának jogával mégis élni akarok annyival is inkább, mert előttem ugy tűnik fel, hogy tulajdonképen a ministerelnök ur óhajára alakult egységes párt sem akar egyéb lenni, mint a jogos, tárgyilagos kritikának elnémitása, vagy legalább is megszeliditése. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Barla-Szabó József: Erre a legjobb bizonyíték az, hogy megtörténhetett, hogy a kormány egyik tagja az ő tárcájával kapcsolatos parlamenti bizottságot a maga kénye-kedve szerint úgyszólván ellenzéki hang nélkül akarta összeállítani és erre vonatkozó kívánságát a másik pártra, a mi pártunkra egyszerűen rá akarta okrojálni. Ez is egyik oka annak, t. Nemzetgyűlés, hogy én is azok közé tartozom, akik az ország nehéz helyzetére való tekintettel ezidőszerint a kormánytámogatást ugyan megadom, de bizalommal a jövő iránt nem igen viseltetem. Az egyetlen dolog, ami még megelégedéssel tölt el, hogy a mai kormányban három olyan abszolút értékű minister foglal helyet, mint Nagyatádi Szabó István, Hegedüs Lóránt és Grratz Gusztáv minister urak, (Éljenzés a jobboldalon.) akik az élet iskolájának nehéz küzdelmek árán szerzett igazságait fogják bizonyára további munkájukban is szemük előtt tartani. Legutóbb a belügyministeri válság alkalmával azt hittem, hogy a ministerelnök ur ezt az alkalmat is fel fogja használni arra, hogy a kormány kebelébe egy ujabb, hasonlóan értékes erőt szerezzen, szomorúsággal kell azonban látni, hogy a ministerelnök ur régi, kipróbált módszerek szerint ezt a tárcát olyannak juttatja, aki egyébként is a maga hivatalos munkakörével túlterhelve eddigi tárcája terheit is úgyszólván alig birja viselni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ha az utóbbi idők kormányalakításait figyeljük, akkor nekem is sok tekintetben azokra a megállapításokra kell jutnom, amelyeknek kifejezést adott előttem szólott Rassay Károly t. képviselőtársam is a maga beszédében, t. i., hogy a ministerelnök urnák tulajdonképen sok ténykedése ellenkezik a parlamentarizmus alapelveivel. (Halljak! Halljuk! jobbfelöl.) Ezt láttuk már a Bethlen István-féle kormányalakítási kísérletnél, mert tulajdonképen ő volt az első, aki a kormányalakítás törekvéseinek a parlamentarizmus alapelveit teljesen negligálta. Ha egy kicsit utánanézünk azoknak az időknek, amelyekben a parlamentarizmus elveit lefektették, akkor azt látjuk, hogy Angliában 1688-ban II. Jakab felkent király elűzése után III. óriániai Vilmos trónralépésekor ennek legelső ténykedése az volt, hogy úgynevezett jogkiáltványt »Declaration of rights«-t adott ki, amelyben a régi elméletek helyére az alkotmányos királyság és a népfelség elvét emelte fel. Eszerint az alkotmányos király köteles ministerelnökét a többségben lévő pártból kiszemelni,