Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
102 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. hogy ez a lehetetlen állapot megszüntettessék, az ország és a polgárság érdekében viszont kívánnom kell azt, hogy a tisztviselői karban a rend, a fegyelem és a munka helyreállittassék. (Helyeslés jobb/elöl.) Kétségtelen, azt meg kell állapitanom, hogy a tisztviselői kar munkateljesítménye ma nem megfelelő. Lehetetlen dolog az, hogy amikor tizennégy vármegyére zsugorodtunk össze, amikor a centrális hivatalok felduzzadtak kétszeres-háromszoros létszámra, ugyanakkor az adminisztrációban olyan zavarok vannak, amelyeket csak az tud átérezni, akit a sors azzal sújt, hogy neki valamely hivatalban kell ügyeit elintéznie. (Zaj.) Amikor egyoldalulag azt látom, hogy a kormány mindent elkövet arra nézve, hogy bürokratizálja ezt az országot, másrészről annál inkább kell követelnem azt. hogy ez a bürokrácia legalább kifogástalanul működjék. T. Nemzetgyűlés ! Meg kell még emlékeznem arról a sokat emlegetett kérdésről, ami a munkásságnak az állami élet aktivitásába való bekapcsolását jelenti. Azt hiszem, hogy a munkásságnak az állam működő erejébe való bekapcsolása csak akként lehetséges, ha energikusan, bátran igyekszünk a multakat elfelejteni és eltemetni. Nem tehetek róla, de én nem érthetek egyet azzal az amnesztiarendelettel, amelyet a kormány kiadott. Külön meg kell emlékeznem erről, mert hiszen egy igen furcsa dolog történt, az, hogy a kormány óvatosan visszatartotta az amnesztiarendeletet addig a pillanatig, amelyben a Nemzetgyűlést szétküldte vakációzni, úgyhogy a Nemzetgyűlés akkor már nem tudott a kérdéshez hozzászólni. Igaz, voltunk egyesek, akik ugy gondoltuk törvényhozói működésünket helyesen teljesíteni, ha a rendelkezésünkre álló másik fórumon, a sajtóban, igyekszünk ennek az amnesztiarendeletnek a hibáira a figyelmet felhívni, de talán felesleges is mondanom, — itt van többek között egy nyilatkozatom nekem is — hogy ezek nem tudtak megjelenni, ezeket a cenzúra mind végig törölte. Kifogásom ezen amnesztiarendelet ellen az, hogy egy általános amnesztiának reményét keltette fel a munkásság sorában, (Ugy van ! jobbfelöl.) holott az nem volt általános amnesztia, hanem volt egy intern rendelet az államfő részéről a kormányhoz, amelyben megengedi, hogy előterjesztés tétessék egyes esetekben az amnesztiára. Ugron Gábor : üt ^percent ! Rassay Károly : En nem kifogásolom ezt, mert magam is azt mondom, hogy a kommunista bűncselekmények olyanok, hogy egyénileg kell azokat elbírálni — s ma talán sokkal könnyebben tudjuk elbírálni, amikor a birói judikatura is kezd immár teljesen kibontakozni — nem tudom azonban megérteni azt, hogy miért volt szükség maximálni a határidőt az ötévi szabadságvesztésben. Nem volt ennek semmi értelme, mert akkor, amikor egy olyan bűnvádi eljárás folyt, amelyben fellebbezésnek nem volt helye, amikor tehát nem érvényesülhetett a fellebbezési bíróságok nivelláló hatása, részben az anyagi jogszabályok terén, részben a büntetések kiszabása terén, s mikor az amnesztiarendeletben foglaltak szerint amúgy is minden egyes esetben lefolytatandó procedúráról volt szó, javaslatot kellett tenni a kormányzóhoz, stb. — mondom — nem tudom belátni, miért kellett a szabadságvesztésbüntetés eseteit öt évben megállapítani, mint maximumot, amely alapul szolgálhat esetleges amnesztiára. T. Nemzetgyűlés ! Én még a múltban, mielőtt ez a rendelet megjelent volna, bátor voltam felhívni az igazságügyminister ur figyelmét arra, hogy a fenforgó nehézségeket, szerintem, a kegyeimezési eljárással nem lehet elkerülni. Rámutattam arra, — mert hiszen figyelembe kell itt venni, hogy ez nem egy rendes, hanem egy rendkívüli birói eljárás — hogy a nehézségeket el lehetne kerülni ugy, ha a feltételes szabadlábrahelyezés intézményét törvényhozási utón ezekre a speciális esetekre bizonyos módosítással alkalmaznák, ami annyit jelent, hogy egy nagy, széles latitüdöt kellett volna adni egy felállítandó objektív szervnek, abból a célból, hogy ezeket az embereket, akik a börtönben becsületesen viselkednek, akiknél a megjavulás, vagy helyesebben a jövő elhelyezkedés garanciája megvan, ez a szerv feltételesen szabadlábra helyezhesse, tekintet nélkül a mostani törvényekben fennálló korlátokra, de mégis ugy, hogy rajtahagyja az illetőkön a büntetést — mert hiszen ez garancia egyfelől arra, hogy az illető óvakodjék ellentétbe jutni a törvénnyel, másfelől pedig mégis lehetővé teszi azt, hogy az illető a társadalomnak és az ő munkakörének visszaadassék. Nagyon sajnálom, hogy az igazságügyminister ur ama másik rendszert választotta, amely lehet, hogy kifelé pár napig talán nagyobb hatást váltott ki, ma azonban már — hogy ugy fejezzem ki magamat — beállott a katzenjammer, ma már jönnek-mennek az emberek kétségbeesett hozzátartozói, és én csakugyan nagyon örülnék, ha az igazságügyminister ur módot nyújtana nekünk a betekintésre, hogy tulajdonképen hány kegyelmezési eset is fordult elő? Ugron Gábor: Öt percent. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Be fejezem beszédemet. Igyekeztem objektive megindokolni, miért állok a kormánnyal ellentétben. Rendkívül súlyos időket élünk, és ón azt hiszem, az ország érdeke kívánja, hogy a kormányrudjánál tetőtől talpig férfiak álljanak, akiknek elveik, eszméik, gondolatai vannak és akiknek van akaratuk és bátorságuk is. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl!) Ezt nem látom én a jelenlegi kormányban.