Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. Mert hiszen gazdasági programmot még nem hallottunk a kormány részéről, Ereky Károly: Majd én beszélek róla. (Derültség.) Rassay Károly: Hegedüs Lóránt minister ur szives volt nekünk egy adópolitikát előter­jeszteni, nagy kontúrokban; — különösen hang­súlyozva azt, hogy ez az egy egyéni találmány, egyéni speciális alkotás. Meg kell tehát várnunk, hogy ez az egyéni találmány miképen fog majd a valóságban megjelenni. En ugyan kétségbe vonom, — méltóztassanak ezt nekem, mint ellenzékinek, megengedni — hogy ez a pénzügyi politika olyan nagyon speciális egyéni találmány lenne. Ami különösen a pénzügyminister ur által nagyon hangoztatott részvénytársasági adót illeti, amit ő csodálatos módon megfog a részvények­nek le- és felülbélyegzésével, — mert ide javi­tódott azután ki a későbbi idők folyamán ez a bizonyos rendszer — én nem tehetek róla, de valami olyan ismerősnek tűnt fel előttem. Ereky Károly : Ausztriában megcsinálták ! Rassay Károly : Utána néztem s akkor eszembe jutott, hogy én ezt még 1920 január­jában olvastam, amikor az igazságügyministerium­ban az egyik referensem előterjesztést tett azon javaslatokra nézve, amelyeket a keresztény gaz­dasági politika szempontjából meg kellene való­sitanunk. Ott olvastam, hogy Sperl professzor­nak Ausztriában ez a gondolata és javaslata van, ami ott meglehetős széleskörű tárgyalás alatt állott. De hát nem találmányi babérokra utazunk mi itt, hanem a nemzet érdekében való eredményes működésre. S én annak dacára, hogy talán nem tekintem egyéni találmánynak, mégis üdvözlöm e rendszert, mert remélem és hiszem, hogy ez tényleg egyik útja lesz a pénz­ügyi konszolidációnak. Kétségkívül jómagámnak, és azt hiszem, sokaknak itt a Házban nehéz helyzetük van Hegedüs Lóránt pénzügyminister úrral szem­ben, mert mi, — akik elutasítottuk magunktól a tobzódó antiszemitizmust, de viszont igenis kívántuk gazdasági harcot a keresztény faj és a keresztény társadalmi rétegek érdekében, — arra helyeztük a súlyt mindig, hogy majd egy tervszerű a pénzügyi és gazdasági politika — sajnos, most a pénzügyminister ur csinál gazda­sági politikát is — fogja ami fajvédelmi pro­grammunkat megvalósítani. A pénzügyminister ur exponált személye önmagában véve, sajnos, erre garanciát nem ad, tehát várnunk kell a cselekedeteket, a tetteket, s aszerint lehet csak a dolgokat elbírálni. Meskó Zoltán : Ne mondjuk, hogy ellenzé­kiek vagyunk, de csináljuk! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Lehetet­len megtagadnom, magamtól, hogy én mint ellenzéki is fel ne hozzam azt, (Zaj.) amit Mi­lotay István t. képviselőtársam itt a pénzügy­minister úrral szemben felemiitett. Milotay t. évi február hó 23-án, szerdán. 101 képviselőtársam valamiképen Vozáryra emlékez­tette a Házat a pénzügyminister ur személyével kapcsolatban. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt a hasonlatot tovább szőjem. Amikor a bol­dogult Vozáry az ő fellegszóró gépével lőtte a felhős eget s a naiv emberek csodálkoztak azon, hogy a felhők állandóan alakulnak, valaki később rájött arra, hogy a felhők azért mennek szét, mert állandó mozgásban vannak és nem azért, mert Vozáry a gépét működésbe hozta. (Zaj.) Lehetetlen a zürichi és az osztrák koroná­nak egymással történt szembeállításával kapcso­latosan nem gondolni erre az esetre, mert bizony az osztrák korona hullámzott, tekintet nélkül a fellegeket szétoszlató pénzügyi gépekre. De hát ez egy kis szépséghiba talán, ami a pénzügy­minister urnák kétségkívül nagy pénzügyi kon­cepcióját egyáltalában nem érinti. Ha azonban a pénzügyi politikáról szó van, kell még egy kérdéssel foglalkoznom s ez, a tiszt­viselői kérdés. (Halljuk! Hallj uh !) Én nem leszek abban a helyzetben, hogy a pénzügy­minister urnák egyetlen pénzügyi javaslatát meg­szavazzam addig, amíg nem tárja elénk azt, hogy a tisztviselői kérdést mikép és hogyan kívánja megoldani. Mert addig, míg ez nem történik meg, kénytelen vagyok a költség­vetést, akármilyen szépen van is az összeállítva, irreálisnak, hamisnak tekinteni. (Mozgás.) Az a fizetés, az a naturália, amit a tisztviselőknek adnak, nem equivalense annak, amibe a tiszt­viselői kar létfentartása kerül. Amikor a pénzügyminister ur maga is meg­állapítja azt, hogy ez a tisztviselői kar kény­telen zongoraadót, szőnyegadót fizetni, — már t. i. az, aki tud fizetni — akkor igenis kíván­nunk kell azt, hogy megjelöltessék, mikép kivan gondoskodni a pénzügyminister ur arról, hogy ne egyoldalú adózással tartsa fenn önmagát az a tisztviselői kar, hanem hogy ez az adó be legyen állítva az állam költségvetésébe. (Helyes­lés jobbfelöl.) A pénzügyminister ur különös súlyt helye­zett arra a kérdésre akkor, amikor itt bemu­tatkozott. Azzal indokolta meg az ő vállalkozá­sát, hogy nem tudta tovább nézni a tisztviselői kar sinylődését. Sajnos, meg kell állapítanom, anélkül, hogy egyelőre a konzekvenciákat le­vonnám, hogy két hónap óta ezen a téren sem­miféle javulás, csak rosszabbodás állott be. (Zaj.) Mert ha számolok is a pénzügyminister ur azon ígéretével, hogy májusra megállítja a bankó­prést, és meg vagyok győződve arról, hogy a valuta javulásával tényleg könnyebbedni fog a tisztviselői kar helyzete, méltóztassék azonban megengedni, lehetetlen haldokló és pusztuló embereknek Ígéreteket adni, különösen akkor, — ne vegye rossznéven ezt a pénzügyminister ur — amikor egy időhatár, a három hónap alatti valutajavulás már befuccsolt. De, t. Nemzetgyűlés, amikor egyrészről a tisztviselői karral szemben igenis kívánom azt 3

Next

/
Thumbnails
Contents