Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

.-1 Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. 97 külpolitikai viszonyaink közt — a minister­elnök úrtól, a sajtójától tanultam, hogy így van, — belügyministerválságot idéztek elő. (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ennek a belügyministerválságnak nem tu­dom az okát, mert hiszen ez is azon kérdések közé tartozik, amelyek, ugy látszik, a Nemzet­gyűlésre, vagy a Nemzetgyűlés tagjaira nem tartoznak. Azt a magyarázatát adták a belügy­ministerválságnak, hogy nagy elvi ellentéte volt a honvédelmi minister úrral. Bocsánatot kérek, de hát nekünk nem szabad tudni, mi az az elvi ellentét? (Derültség a jobboldalon.) Vagy a kormány nem kivánesi arra, hogy ebben a nagy elvi ellentétben a Nemzetgyűlés milyen direk­tívát akar adni részére? Ereky Károly: A többség, ugy látszik, nem kivánesi. Rassay Károly : Én ugy látom, hogy a kormányválságok tekintetében felállított az a teória, hogy ilyen nehéz időkben nem lehet vál­ságot csinálni, igen labilis alap. Láttam, hogy játszva lehetett hadügyministerválságokat csinálni az idők folyamán egymás után, láttam, hogy lehetett külügyministerválságot csinálni és lá­tom, hogy lehet belügyministerválságot is csi­nálni. Azt hiszem, csak egyet nem lehet csi­nálni : ministerelnökválságot. (Derültség.) A közeli problémák közt megemlítette a ministerelnök ur a királykérdésfc is. Az ő ki­nyilatkoztatásain túlmenőleg kikerestem a napló­ból pótnyilatkozatát, amelyet egy kiváló kép­viselőtársam, Vasadi Balogh képviselő ur inter­pellációjára adott és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ebben a nagy kérdésben — nem a kérdés ér­demében, mert a ministerelnök ur elég óvatos volt, odáig nem jutott el, — hanem még annak kezelése szempontjából is mily óriási ellentét van a ministerelnök ur nyilatkozatai közt. Ami­kor bemutatkozóbeszédét tartotta a minister­elnök ur, azt mondta a királykórdésről, hogy a külső helyzet tisztázására s a belső helyzet konszolidációja előtt ezt a kérdést teljesen, vég­legesen megoldani ugy sem lehet, ugy sem sza­bad. Nekünk azonban bizonyos dolgokat törvény­hozásilag elő kell készítenünk, Törtem a fejemet rajta, hogy mi az, hogy törvényhozásilag elő kell készítenünk és nem tudtam megállapítani, mert én ugy tudom, hogy itt törvényhozásilag csak megoldani tudjuk a problémákat, de elő­készíteni nem. Azt mondja a ministerelnök ur, (olvassa) : »Törvényhozásilag elő kell készíte­nünk ezt a kérdést azzal a komolysággal, ame­lyet az megérdemel. « Majd így folytatja (olvassa) : »Azoknak a százados törekvéseknek, melyek ezt a nemzetet mindig lelkesítették és bevitették, szabadságá­nak, függetlenségének teljes visszaszerzése mellett kell ezt a kérdést megoldani«. Megnyugtat, amit a ministerelnök ur ezután mond (olvassa) : »Megvan ennek a maga útja. Az igazságügy­ministerium ebben a tekintetben is hozza fog a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTI munkához, egy törvényjavaslat előkészítéséhez, melyet a kormány elő fog terjeszteni«. (Fel­kiáltások a baloldalon : Mikor ?) Erre a kér­désre is volt felelete, az, hogy minél előbb. Mindannyian abban a hitben, abban a gondo­latban voltunk, hogy e javaslatot elő fogják készíteni, talán egy ad hoc bizottság le fogja azt tárgyalni, és módot nyújtanak a közvéle­ménynek is, hogy felfogása kialakuljon. Reméltük, hogy talán lesz majd alkalom, hogy necsak a titkos tanácsosok gyülekezete, hanem a nép képviselői is hozzászólhassanak ehhez a javas­lathoz. Erre február 4-ikén jött Vasadi t. képviselőtársam fontos interpellációjára a ministerelnök ur lehütő nyilatkozata, mely a kikapcsolásnak valóságos apotheozisát állította fel, midőn azt mondta (olvassa) : »Méltóztat­nak tudni azt, s aki visszaemlékezik eddig akár a parlament szine előtt, akár a választóim előtt, akár az újságokban tett egyéb nyilatkozataimra, az bizonnyal tudni fogja, hogy mindenkor azon az állásponton állottam, és azon az állásponton állok ma is, hogy ez a kérdés jelenleg a parlamenti diskussziókból és az ezzel kapcso­latos más diskussziókból, tehát a hírlapokból is lehetőleg kikapcsoltassék. Akkor, midőn leszögezem azt, hogy ki­kapcsolandónak tartom a parlamentben ezt a kérdést, egyszersmind azt is hozzá akarom fűzni, hogy a magam részéről kettőzött éber­séggel fogok vigyázni arra, hogy a kérdés egyéb­ként is az aktualitásokból kikapcsoltassék.« Ereky Károly: Az ellenzéket ez nem köti! Rassay Károly : Már most mégis csak tud­nom kellene, hogy mi végre a kormány állás­pontja ma a királykérdésben. Szabó József: Miért oly kivánesi? Rassay Károly: Azért, t. képviselőtársam, mert én ugy hiszem, hogy a nemzet azért kül­dött ide . . . Somogyi István : De a kerülete már vissza­vonta azt a beküldést ! Szabó József: Nem oly sürgős! Balla Aladár: Mondd meg a választóknak! Szabó József: Megmondom ott isi Nêm sürgős! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Rá fogok térni, hogy mennyire fontosabb kérdések is vannak, de vég­eredményben mégis csak tudnom kellene, e tekintetben is a kormány álláspontját, ha másért nem, legalább azért, hogy öntudatosan eldönt­hessem, hogy támogassam-e a kormányt, vagy sem. Szabó József: Nincs rá szüksége! Rassay Károly : T. képviselőtársamnak nincs rá szüksége, mert ő feltétel nélkül támogatja. Szabó József: Menjen Budára, ha kivánesi a publikumra. Rassay Károly: Ott voltam! (Egy han 9 a jobboldalon: A kőbányaiak megmondják-) 13

Next

/
Thumbnails
Contents