Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
.-1 Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. 97 külpolitikai viszonyaink közt — a ministerelnök úrtól, a sajtójától tanultam, hogy így van, — belügyministerválságot idéztek elő. (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ennek a belügyministerválságnak nem tudom az okát, mert hiszen ez is azon kérdések közé tartozik, amelyek, ugy látszik, a Nemzetgyűlésre, vagy a Nemzetgyűlés tagjaira nem tartoznak. Azt a magyarázatát adták a belügyministerválságnak, hogy nagy elvi ellentéte volt a honvédelmi minister úrral. Bocsánatot kérek, de hát nekünk nem szabad tudni, mi az az elvi ellentét? (Derültség a jobboldalon.) Vagy a kormány nem kivánesi arra, hogy ebben a nagy elvi ellentétben a Nemzetgyűlés milyen direktívát akar adni részére? Ereky Károly: A többség, ugy látszik, nem kivánesi. Rassay Károly : Én ugy látom, hogy a kormányválságok tekintetében felállított az a teória, hogy ilyen nehéz időkben nem lehet válságot csinálni, igen labilis alap. Láttam, hogy játszva lehetett hadügyministerválságokat csinálni az idők folyamán egymás után, láttam, hogy lehetett külügyministerválságot csinálni és látom, hogy lehet belügyministerválságot is csinálni. Azt hiszem, csak egyet nem lehet csinálni : ministerelnökválságot. (Derültség.) A közeli problémák közt megemlítette a ministerelnök ur a királykérdésfc is. Az ő kinyilatkoztatásain túlmenőleg kikerestem a naplóból pótnyilatkozatát, amelyet egy kiváló képviselőtársam, Vasadi Balogh képviselő ur interpellációjára adott és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ebben a nagy kérdésben — nem a kérdés érdemében, mert a ministerelnök ur elég óvatos volt, odáig nem jutott el, — hanem még annak kezelése szempontjából is mily óriási ellentét van a ministerelnök ur nyilatkozatai közt. Amikor bemutatkozóbeszédét tartotta a ministerelnök ur, azt mondta a királykórdésről, hogy a külső helyzet tisztázására s a belső helyzet konszolidációja előtt ezt a kérdést teljesen, véglegesen megoldani ugy sem lehet, ugy sem szabad. Nekünk azonban bizonyos dolgokat törvényhozásilag elő kell készítenünk, Törtem a fejemet rajta, hogy mi az, hogy törvényhozásilag elő kell készítenünk és nem tudtam megállapítani, mert én ugy tudom, hogy itt törvényhozásilag csak megoldani tudjuk a problémákat, de előkészíteni nem. Azt mondja a ministerelnök ur, (olvassa) : »Törvényhozásilag elő kell készítenünk ezt a kérdést azzal a komolysággal, amelyet az megérdemel. « Majd így folytatja (olvassa) : »Azoknak a százados törekvéseknek, melyek ezt a nemzetet mindig lelkesítették és bevitették, szabadságának, függetlenségének teljes visszaszerzése mellett kell ezt a kérdést megoldani«. Megnyugtat, amit a ministerelnök ur ezután mond (olvassa) : »Megvan ennek a maga útja. Az igazságügyministerium ebben a tekintetben is hozza fog a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTI munkához, egy törvényjavaslat előkészítéséhez, melyet a kormány elő fog terjeszteni«. (Felkiáltások a baloldalon : Mikor ?) Erre a kérdésre is volt felelete, az, hogy minél előbb. Mindannyian abban a hitben, abban a gondolatban voltunk, hogy e javaslatot elő fogják készíteni, talán egy ad hoc bizottság le fogja azt tárgyalni, és módot nyújtanak a közvéleménynek is, hogy felfogása kialakuljon. Reméltük, hogy talán lesz majd alkalom, hogy necsak a titkos tanácsosok gyülekezete, hanem a nép képviselői is hozzászólhassanak ehhez a javaslathoz. Erre február 4-ikén jött Vasadi t. képviselőtársam fontos interpellációjára a ministerelnök ur lehütő nyilatkozata, mely a kikapcsolásnak valóságos apotheozisát állította fel, midőn azt mondta (olvassa) : »Méltóztatnak tudni azt, s aki visszaemlékezik eddig akár a parlament szine előtt, akár a választóim előtt, akár az újságokban tett egyéb nyilatkozataimra, az bizonnyal tudni fogja, hogy mindenkor azon az állásponton állottam, és azon az állásponton állok ma is, hogy ez a kérdés jelenleg a parlamenti diskussziókból és az ezzel kapcsolatos más diskussziókból, tehát a hírlapokból is lehetőleg kikapcsoltassék. Akkor, midőn leszögezem azt, hogy kikapcsolandónak tartom a parlamentben ezt a kérdést, egyszersmind azt is hozzá akarom fűzni, hogy a magam részéről kettőzött éberséggel fogok vigyázni arra, hogy a kérdés egyébként is az aktualitásokból kikapcsoltassék.« Ereky Károly: Az ellenzéket ez nem köti! Rassay Károly : Már most mégis csak tudnom kellene, hogy mi végre a kormány álláspontja ma a királykérdésben. Szabó József: Miért oly kivánesi? Rassay Károly: Azért, t. képviselőtársam, mert én ugy hiszem, hogy a nemzet azért küldött ide . . . Somogyi István : De a kerülete már visszavonta azt a beküldést ! Szabó József: Nem oly sürgős! Balla Aladár: Mondd meg a választóknak! Szabó József: Megmondom ott isi Nêm sürgős! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Rá fogok térni, hogy mennyire fontosabb kérdések is vannak, de végeredményben mégis csak tudnom kellene, e tekintetben is a kormány álláspontját, ha másért nem, legalább azért, hogy öntudatosan eldönthessem, hogy támogassam-e a kormányt, vagy sem. Szabó József: Nincs rá szüksége! Rassay Károly : T. képviselőtársamnak nincs rá szüksége, mert ő feltétel nélkül támogatja. Szabó József: Menjen Budára, ha kivánesi a publikumra. Rassay Károly: Ott voltam! (Egy han 9 a jobboldalon: A kőbányaiak megmondják-) 13