Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

94 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 ták őt, amikor feljött az uj csillag, és uj kabinet alakult. T. Nemzetgyűlés! Nagyon könnyen lehet, hogy ezt az én beállításomat, mint oly sok mindent, szintén félre fogják magyarázni és azt fogják mondani, hogy ez végeredményben a pártok tülekedése a kormányzati hatalomért. Én azt hiszem, itt az ideje, hogy végleg leszámoljunk már egyszer ezzel a ferde beállítással, (ügy van! jobbfelöl.) Vagy van egy pártnak ideálja, vezérlő eszméje, gondolata a nemzet érdekében, amelyet megtestesít a megalakulásával és az életével, és akkor annak a pártnak nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy maga irányítsa az országnak sorsát, ( ügy van ! a jobboldalon.) vagy ha nincs ilyen elve, ha nincsenek ily eszméi, ha nincs létjogosultsága a pártnak, akkor tűnjön el, oszoljék fel és adja át a helyét uj, egészségesebb politikai alakulatnak. Meskó Zoltán : Mint annak idején az alkotmánypárt ! Rassay Károly: Ha a régi parlamenti időszakot nézem, meg kell állapitanom, hogy soha senkinek nem jutott eszébe kifogásolni azt, hogy egy párt, amely erőt reprezentált a törvényhozás termében, a maga embereivel, a maga színezetét akarja rányomni a kormányzásra. Hiszen Deák Ferenc, akit igazán nem lehet törtetéssel és tülekedéssel vádolni, amikor a Wenkheim-kabinet megalakult, ép ugy mérlegelte, mint ahogy én mérlegelem itt, hogy a fúzió alkalmával elég elhelyezkedést talál-e a kabinetben az ő pártja és azt mondotta: »Azt látom, hogy a ministerelnök és a ministerek többsége a mi pártunkból kerül ki, pártomat megóva látom a lealázástól és megadva látom azt a dekórumot, amely a további kormányzásra szükséges.« T. Nemzetgyűlés, ha a múltban ez nem volt a nagy hazafi ajkáról tülekedés, törtetés, — azt hiszem — a mai viszonyok között, amikor sokkal sajátlagosabb pártalakulások vannak, szintén nem tülekedés az, ha egy párt a kormányzatban az akaratát érvényesíteni akarja. Sándor Pál: Hol van itt akarat? Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ez az egy tény elegendő volna, hogy bizalmatlansággal nézzem azt a kormányt, amelynek parlamenti gyökere nincs. Ereky Károly: Ügyes fin! Rassay Károly: De én el tudom képzelni azt is, hogy súlyos, nehéz időkben a parlamentarizmus sem lehet öncél. El tudom képzelni azt a helyzetet is, hogy jön egy kormány nagy, nemzetmentő, irányító, vezető gondolattal, energiával és azt mondja a parlamentnek: állj mellém, én viszlek téged az ország megmentésének útjára, ha kell, még az akaratod ellenére is. Ultima ratio: a legfőbb törvény az állam érdeke. El tudom képzelni, hogy ilyen eshetőség is lehet. De, t. Nemzetgyűlés, ne méltóztassék gúnynak venni, ha azt kérdezem, hogy ez a évi február hó 23-án, szerdán. kormány és a ministerelnök ur vájjon milyen eszmét, milyen gondolatot testesít meg? Ereky Károly: A kivételes hatalmat! Rassay Károly: Hiszen ha ennek a kormánynak következetes politikája van, akkor ez az, hogy a problémák elől, melyeket az élet teremt és kitermel, következetesen kitér és vigyáz, hogy meg ne lássa azokat. Valahányszor egy nagy probléma felvetődik — pedig hát mikor vetődjék fel, ha nem ma, amikor állami életünk kialakuló, forrongó állapotban van — akkor a t. ministerelnök ur és a kabinet azt mondja, ki kell kerülni, nem szabad meglátni, ugy, amint Andrássy Gyula t. képviselőtársam is mondotta, mert ezek harcokat provokálnak és a harc elől ki kell térni. Engedelmet kérek, a parlamentarizmus harc nélkül nem lehetséges semmilyen időben, a mai időkben sem. Az a harc semmi egyéb, mint a problémák megérlelődése, a közvélemény előtt való kifejtése és ha parlamentáris kormányzatot és alkotmányos állami életet akarunk, akkor nekünk, akik itt döntünk, tudnunk kell, hogy az ország akarata mi. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De honnan tudjuk meg, hogy mit jelent ránk nézve az ország akarata, ha e kérdésekről nem szabad beszélni, még kevésbé szabad irni és én azt hiszem, hogy, ha ezen az utón haladunk — és ez sokaknak kedves lesz — a kérdésekről még gondolkodni sem lesz szabad. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel kapcsolatosan lehetetlen meg nem emlékezni a ministerelnök ur kedvenc gondolatáról, az egységes kormányzópártról. (Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl.) Valami csodálatosképen képzeli ezt a ministerelnök ur. Letüzik a zászlót, azután mindenki oda fog csatlakozni ahhoz a kormányzópárthoz, amelynek még a zászlaja sem jelent valami eszmét vagy gondolatot, hanem talán csak a ministerelnök ur személyét. Nem, t. Nemzetgyűlés ! Pártok alakulnak kinn a választások forró hevében, pártok alakulhatnak nagy eszmék és gondolatok körül, de egy cél körül, ami semmi egyéb, mint az, hogy egy kabinetnek életét tovább lehessen tengetni három hétig, a parlament történetében még nem alakultak pártok, ha pedig alakultak, akkor — azt hiszem — nagyon rövid életűek voltak. Kerekes Mihály: Majd összekovácsolják megint. Rassay Károly: Pártokat, legalább életképes pártokat nem lehet alakítani a parlament bársonyssőnyegein. Ezek a pártok — ne méltóztassék rossznéven venni — legfeljebb olyan életűek, súlyúak és jelentőségűek lesznek, mint a ministerelnök urnák politikai otthona, a disszidensek klubja. (Derültség jobbfelöl.) Ami már most a kormánynak programmját illeti, itt igazán részben szűkkeblű, részben bőkezű volt a ministerelnök ur. Szűkkeblű annyiban, hogy amikor — ha jói emlékszem — december 17-ikén programmot adott, meglehe-