Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
A Nemzetgyűlés loi. ülése 1921. tősen szűk keretek között mondotta el, de nem mulasztotta el a gyengébbek kedvéárt utalni az öt hónappal ezelőtt elmondott programmjára. Nem tehetek róla, ez a programmbeszéd reám azt a benyomást tette, mint amikor a régi polgári perekben a régi klasszikus ügyvédek periratuk végén a tagadás kérdését elintézték, — t. i. mindent tagadni kellett, mert amit a periratban nem tagadtak, azt a biróság beismerésnek vette. A perirat végére odairták tehát óvatosságból : tagadok mindent és azt is, amit tagadni elmulasztottam. (Derültség a jobboldalon.) A ministerelnök ur is adott egy programmot és végül általában utalt arra, hogy : ha van még probléma, amit nem mondott volna el, keressék meg az öt hónappal ezelőtt elmondott programmbeszédében s az ő öthónapi működésében. De amint azoknak az általános tagadásoknak sem volt sok gyakorlati értékük, méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, az ilyen programmbeszédnek gyakorlati értéke is vajmi kevés. Hiszen a nemzet nem szólamokat vár, hanem a legközelebbi, legfontosabb kormányzati és törvényhozási intézkedések megjelölését. Hogy ez mennyire igy van, kiderül abból is, hogy a ministerelnök ur még egy pótprogrammot is kénytelen volt adni akkor, amikor összeültek s a törvényhozás és pártszövetség számára uj munkaprogrammot csináltak. De ha kifogásom van az ellen, hogy a ministerelnök ur programmja általános volt, szürke volt és a nemzet nagy kérdéseire vonatkozó problémákat egyáltalán nem érintette, akkor legtöbb kifogásom a közjogi programmja ellen van. (Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Talán sehol sem volt oly vigasztalanul szürke, pedig talán sehol sem volt oly égetően fontos, hogy a ministerelnök ur végre valami irányt adjon, mint a közjogi kérdésekben. Én nem irom alá a ministerelnök urnák azt a felfogását, hogy itt constituante van, amely mintegy csak abuzusképen végez törvényhozói működést, — mert hiszen a történelemből arra nem igen lehet alapot találni, hogy a constituante a törvényhozói működést kikapcsolva csak alkotmányjogi problémákkal foglalkozzék. Ez természetes is, mert hiszen akkor jön a Nemzetgyűlés, akkor kel életre, amikor a rendes törvényhozói szervek valamelyik külső hatalom, vagy belső bomlás következtében megszűnnek, nagyon természetes, hogy annak a constituante-nak pótolnia kell a rendes törvényhozói funkciókat és a törvényhozói szervek működését. Kétségtelen azonban, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek mégis első fontosságú feladata lett volna az alkotmány revíziót, az alkotmányjogi problémákat megoldani. A ministerelnök ur bemutatkozó beszédében négy közjogi problémát jelölt meg : az egyik a választójog kérdése, a másik a felsőház reformja, a harmadik a törvényhatósági és községi választójog kérdése, illetőleg ezen bizottsági február hó 23-án, szerdán. 9-*> gok újjáalakításának problémája, a negyedik, amelyet nagyon félénken emiitett meg, a királykérdés. Egyetlenegy pontnál sem jelölte meg, hogy mi hát a kormány álláspontja. Kerekes Mihály: Ahogy jön! (Derültség jobbfelöl.) Rassay Károly : A választójog óriási probléma, ahol óriási latitude van a megoldás terén. Lehet választójogot csinálni szűk alapon, lehet választójogot csinálni általános alapon, lehet lajstromos szavazati jogot, arányos szavazati jogot, lehet többségi szavazati jogot csinálni, lehet megadni a nőknek a szavazati jogot, vagy lehet elvenni a nőktől, helyesebben meg nem adni nekik a szavazati jogot. Engedelmet kérek, végre mégis csak egy irányelvet, egy gondolatot kellett volna kapnia ennek a Nemzetgyűlésnek, hogy az a kormány, amelyet neki támogatnia kell, miképen, hogyan gondolkozik ebben a kérdésben. (Ügy van! TJgy van ! jobb felöl.) Ereky Károly: Ez nem fontos, a kivételes hatalom a fontos ! Sándor Pál : Uj választójogot nem akar ! Rassay Károly: Hiszen, ha nem akarja, azután is van még egy széles lehetőség, hogy mit akar. Ereky Károly: Semmit sem akar! Rassay Károly : Végre az én helyzetem nagyon könnyű. Én ellenzék vagyok és ráérek megvárni, amikor a kormány majd végre megpróbál akarni valamit. De én csak sajnálom az én t. képviselőtársaimat, akik lefeküsznek és felkelnek és akiknek álmatlan éjszakáik vannak, hogy tulajdonképen mit támogatnak ők ebben a kormányban (Derültség jobbfelől.) Meskó Zoltán : Ne fájjon neked a kormánypárt feje! (Derültség jobbfelől) Rassay Károly: Amilyen tájékozatlanság, bizonytalanság van ebben a nagy kérdésben, epenolyan irányítás nélkül, homályban állunk a többi kérdésekben. Mi van a felsőház reformjával ? Olvastuk az újságban, hogy az igazságügyministeriumban zárt ajtók mögött folynak tanácskozások, anyaggyűjtések tervezetek készítésére. Ereky Károly: Hallatlan! Somogyi István : Borzalom ! (Derültség.) Rassay Károly : Engedelmet kérek, nem lehetne azt megtudni, hogy a kormány mégis miképen és hogyan gondolja ezt a problémát megoldani ? Ugyanígy vagyunk a megyei és törvényhatósági bizottságok újjáalakításával. Ha semmi más, már maga ez az egy pont, hogy a kormány ebben a kérdésben sem tud, vagy nem akar, vagy nem mer határozott irányt mutatni, elegendő volna arra, hogy bizalmatlansággal viseltessem a kormány iránt. (Ugy van! jobbfelöl.) Szabadjon ebben a tekintetben utalnom arra, hogy volt itt előttünk egy törvényjavaslat, amely azután megint visszakerült a rejtélyes műhelybe. Közben hallottunk róla nyilatkoza-
