Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

56 A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. A lakáskataszternek elkészítése azonban nemcsak rendkívüli nagy munkát igényel, hanem nagyon sok költséggel is járt volna s ép azért mindezideig megvalósítható nem volt. Voltam bátor azonban gondoskodni arról, hogy most, a népszámlálással kapcsolatban egy lakáskataszter is felvétessék és a népszámlálási munkálatok után hamarosan meg fogjuk kapni ezt az anyagot, ugy hogy a fővárosra nézve olyan teljes iakáskataszter áll majd rendelkezésünkre, hogy akkor igenis fogunk tudni egészen radikális és rendszeres rendelkezéseket tenni. (Helyeslés balfelöl.) Mig ez nem fekszik előttünk, addig kénytelenek vagyunk a most fennálló rendszerrel dolgozni. Epen azért kérem, méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Helyeslés balfelöl,) Kovács Emil: Csak minél előbb legyen! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Hogy a szállodai szobák bizonyos százalékát, különösen a garni-szállókat igénybe vegyük, ezt a javaslatát a t. képviselő urnák honoráltuk. Már eddig is körülbelül hat-nyolc garni-szállót teljesen igénybe vettünk lakások céljára, s ez a munkálat továbbfolyik. Kovács Emil : Lassan megy a dolog ! Tomcsányi Vilmos Pál igázságügyminister: Természetesen a szállodákat eleve mind, sőt a szobáknak csak egy bizonyos százalékát is igényelni nagyon bajos, mert méltóztatnak tudni, hogy ezek más célt is szolgálnak. A kereskedelem és az ipar érdeke megkívánja, hogy a forgalom lebonyolítása céljából ideutazók részére mindenesetre lakás álljon rendelkezésre s ezért a szállodák számát nagyon nagy mértékben redukálni mégsem lehet. Ameddig r azonban el lehet menni, addig elmegyünk. És ami különösen a garni-szállodákat illeti, itt a legvégső mértékig el fogunk menni. Méltóztatik azt kifogásolni, hogy az igénylési bejelentéseknek sorrendjét veszi figyelembe a lakáshivatal, nem pedig azt, hogy kinek az igénye esetleg elsőbbrendii. Méltóztatik különösen azt kívánni, hogy elsősorban csak keresztény igénylő kaphasson lakást. Tisztelettel vagyok bátor bejelenteni, hogy amikor az igazságUgyi kormányzat élére kerültem, akkor első intézkedésem az volt, hogy rendeletet bocsátottam ki, amelyben hatályon kívül helyeztük az eddigi rendeletnek azt az intézkedését, hogy a lakáshivatal kötve van ahhoz a sorrendhez, amelyben valaki igényli a lakást, s megállapítottuk azoknak a kategóriáját, akik elsősorban vannak rászorulva a lakásokra, ezek között elsősorban a vagonlakókat és más olyan menekülteket, vagy kilakoltatottakat, akiknek semmiféle lakásuk nincs, s ebben a rendeletben kimondtuk azt, hogy elsősorban csakis ezeknek szabad lakást kiutalni, tekintet nélkül arra, hogy az illető lakásra ki jelentett be először igényt. Szóval ezt az elvi szempontot, amelyet én Budaváry László t, képviselőtársam interpelláeióévi november hó 16-án, kedden. jában és javaslatában látok, hogy ne ilyen formalisztikus momentumhoz, ne a sorrendhez, a bejelentési elsőbbséghez kössük azt, hogy ki kapjon lakást, hanem ahhoz, hogy ki van arra rászorulva és ki érdemes arra, — igenis ezt az elvi momentumot a fennálló rendelet, illetőleg az általam kibocsátott rendelet már honorálja, s én a legnagyobb súlyt helyezem arra, hogy ezt a lakáshivatal is a végrehajtás terén figyelembe vegye. Méltóztatik azt javasolni, hogy a lakbérek, különösen az albérlők által fizetett lakbérek a minimumra szállíttassanak le. Azt hiszem, hogy mindenki igazat ad nekem abban, hogy ha manapság valami olcsó és minimális, akkor a lakbérek igenis olcsók és minimálisak, és pedig nemcsak a főbérlők által, hanem talán még — bár itt kivételeket koncedálok — az albérlők által fizetett lakbérek is. Kovács Emil : Az albérlet a drága ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Itt a rendeletek módot nyújtanak arra, hogy ha valaki mégis túlmagasnak véli a lakbérét, akkor odafordulhat a bírósághoz, s a bíróság a helyi viszonyokat és körülményeket mérlegelve, a lakbért megállapíthatja és leszállíthatja. Ami különösen a butorhasználatot illeti, itt az az elv szokott irányadó lenni, hogy a minimális rendes lakbérnek 100%-át lehet legfeljebb számítani a butorhasználatért az albérlet összegének megállapításánál. Ez is azonban csak egy hozzávetőleges elv, mert a legtöbb esetben ennél kevesebbet szoktunk megállapítani. Méltóztatott azt kívánni, hogy bizonyos razziákat tartsanak. Ezek a razziák meg is szoktak történni, de ezek talán nem annyira a lakáshivatal és az igazságUgyi kormányzat hatáskörébe, mint inkább a belUgyi kormányzat hatáskörébe tartoznak. (Ugy van !) Ok, ha szükségesnek tartják, razziákat is tartanak, s ha ezen razziák alkalmával ilyen, a lakásUgy körébe is tartozó anomáliákat észlelnek, ezt ők jelentik is és módot nyújtanak a lakáshatóságnak arra, hogy ezeket orvosolja. Méltóztatott azt kívánni, hogy különösen az üzlethelyiségek, raktárak, rakodóhelyek stb. nyilvános árlejtés vagy pályázat utján adassanak ki. Azt hiszem, hogy ilyen formális pályázatra vagy hirdetésre talán nincs is szükség, mert hiszen maga az a tény, hogy igénylés utján lehet ezekhez jutni, és hogy az igénylések fölött a lakáshivatal dönt aszerint, hogy kinek van arra a helyiségre különösebben és elsősorban szüksége, ez pótolja tulajdonképen azt a pályázatot, mert hiszen ez majdnem ugyanaz. S arra kényszeríteni valakit, aki bérbe akarja adni a helyiségét, hogy formális pályázatot hirdessen, ez annyira túlmenő rendelkezés volna, amelyre talán szükség nincs. Ha sérelmek vannak a lakáshivatalban, megvan arra a mód, — minthogy ez is egyik javaslat volt — hogy a mostani lakáshivatal