Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. onnan ki kellene menni. (Egy hang bal felől : Qyakori eset!) Különösen a múltban, a múlt rendszer mellett volt ilyen eset és ez az eset is még a múlt rendszer alatt történt. Minthogy azonban a lakáshivatalnak mégsem lehet az a célja, hogy egy családot kidobjon az utcára, azért, hogy egy másik családot a helyére betegyen, hanem az a célja, hogy lehetőleg mindenkit fedél alá juttasson, tehát mindaddig, amig azt a családot, amelynek el kell hagyni az illető lakást, más lakásba elhelyezni nem tud, rendszerint haladékot ad, vagy pedig azon igyekszik, hogy átmenetileg valami kompromisszumos megoldást létesítsen. Ez történt ebben az esetben is. Épen azért a lakáshivatal ugy intézkedett^ hogy átmenetileg, mig az illetők részére más lakást kiutalni tudnak, közösen megosztotta a lakást és egy hétig vagy pár napig igy laktak együtt. De végre eljött annak az ideje is, hogy más lakást tudott kiutalni és akkor már semmi akadálya nem volt annak, hogy a lakáshivatal határozatának foganatot szerezzen. Tisztelettel megjegyzem, hogy akkor, amikor a képviselő ur az interpellációját előterjesztette, már ez a végleges megoldás is megtörtént, akkor tehát tulajdonképen már az interpelláció alapja sem volt meg, mert akkor már semmi akadálya sem volt annak, hogy a lakáshivatal intézkedése foganatosíttassák. A második a ,Budaváry László képviselő ur interpellációja. O egy csomó indítványt vetett fel. Leszek bátor ez indítványokat egész röviden megjelölni és ezekre a válaszomat röviden megadni. Az első javaslata az volt (olvassa) : »Az 1914 január l-e óta beköltözött, a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók — súlyos büntetés terhe alatt előirt jelentkezési kényszer, valamint tárgyilagos nyomozás alapján — hatósági vagy katonai utón haladéktalanul összeirandók és záros határidőn belül kitoloncolandók«. Amint méltóztatnak tudni, időközben a belügyminister ur 20.000 szám alatt kiadott már egy rendeletet, amelyben ugyanily értelemben intézkedett. Minthogy ez a rendelet megvalósítja azokat a gondolatokat, amiket Budaváry László képviselő ur a javaslatában leszegezett, azt hiszem, ezzel tovább foglalkoznom nem szükséges. A képviselő ur másik javaslata az, hogy a városokban, de különösen Budapesten összeirandók a zsidók, különösen pedig oly emberek, akiket foglalkozásuk nem köt feltétlenül a fővároshoz s ezeket az embereket a fővárosból szintén távolítsa el, illetőleg, hogy az illetőknek lakásjogosultságuk megállapítva ne legyen. Tisztelettel van szerencsénk bejelenteni, hogy ez az intézkedés szintén megtörténik, Az államrendőrség ilyen összeírásokat foganatosított is és amikor az én osztályom erre voaate\m november hó 16-án, kedden. 55 kozó jelentését — körülbelül október közepén — kidolgozta, akkor is már száz Ugyben tárgyalást folytatott a rendőrség jelentése alapján a lakáshivatal; ezek közül 17 esetben tényleg megállapította, hogy ezek a feltételek fenforognak és ez esetekben az illetőknek a Budapesten való lakás jogosultságát meg nem állapította; ezeknek lakását pedig e címen a fennálló rendeletek értelmében elrekvirálta. A harmadik pont az, hogy egy lakásnál többet senki sein használhat s nem bérelhet. Tisztelettel vagyok bátor utalni az ezidőszerint is és a már régebb idő óta hatályban lévő 1552. számú rendeletre, amelynek 16. §-a ugyanezt az elvet tartalmazza és ezt az elvet a lakáshivatal alkalmazza is. A további intézkedés az volt, hogy a lakásüzérkedések, vesztegetések és egyáltalában a lakásUgyben történt visszaélési bűncselekmények is szigorúan toroltassanak meg. Erre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy nemcsak a fennálló egyéb törvényeink is biztosítják az ilyen büntetendő cselekmények megtorlását, — és a hatóságok e tekintetben el is járnak — hanem ugyancsak az előbb említett 1552. számú rendelet 38. szakasza ebben a tekintetben szintén tartalmaz rendelkezést. Amennyiben tehát ilyen Ugyekben feljelentés történik és a hatóság ezzel foglalkozhatik, akkor a fennálló rendeletek értelmében ugyanúgy fog eljárni, amint azt a t. képviselő ur kívánja. A képviselő ur további javaslata az, hogy minden nagy, valamint üres lakás bejelentendő, illetve összeírandó és a felesleges lakrészek elrekvirálandók. Különösen az irodákat, műtermeket és más ilyen célra használt helyiségeket írjuk össze, amelyek különben lakás céljára alkalmasak, és elsősorban ezeket vegyük igénybe, és végül, hogy az öt szobánál nagyobb lakások progresszive megadóztassanak. Ezekre vonatkozólag is csak azt mondhatom, hogy a, fennálló rendelkezések ily értelemben intézkednek és a hatóságok el is járnak. Az üres lakásokat, ha arról a hatóságnak tudomása van, feltétlenül el is rekvirálják, sőt ha olyan helyiségek vannak, amelyek elsősorban lakás céljára használhatók és ezeket irodáknak vagy más ily célra használják, elsősorban a lakásigénylők részére igyekezünk elrekvirálni, amennyiben ez lehetséges és az illető iroda céljaira más olyan helyiségeket igyekszik a lakáshivatal kiutalni, amelyek lakás céljára nem alkalmasak. Természetesen — és erre vagyok bátor a figyelmet felhívni — azt, hogy a nagy lakásokat igénybe vehessük, a mai rendszerrel, egészen végletekig menve, rendszeresen nem lehet megvalósítani. Ehhez olyan lakáskataszter kellene, amely egészen megbízható volna és amelynek alapján a lakáshivatal tényleg eljárhatna,