Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

48 A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. évi november lié 16-án, kedden. felszólalni és a Nemzetgyűlés idejét ilyen személyes természetű üggyel, bár csak egészen rövid néhány perere is megrabolni. íHalljuk ! Halljuk I balfelől.) Rupert b. képviselőtársunk azt mondotta, hogy az én kereszténységem demagóg-kereszténység s ő nem akar és nem is fog sohasem abban a táborban dolgozni, amely szerinte az én vezetésem alatt demagóg-kereszténységet üz. (Felkiáltások a középen : ö a Ptirjesz-kereszténység hive !) T. Nemzetgyűlés I En a kereszténységet nem most kezdtem »űzni« —ha a kereszténységről lehet ilyen formában beszélni, — hanem a kereszténység eszméit, ideáit, szóban, Írásban, munkával, szervezkedéssel két évtizeden keresztül szolgáltam. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások balfelől és a középen : Éljen Holler !) És ha az a demagógia érvényesült volna, amelynek a képviselő ur szerint mi voltunk a szószólói, ugy én egész nyugodtan merem állítani, hogy Rupert képviselő urnák nem lett volna szükséges a ratifikálással kapcsolatban, az első- és másodrendű hazafiak között való különbségtételről elmélkedni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Mert ha mi meg tudtuk volna csinálni ezelőtt húsz esztendővel azt a becsületes, a keresztény igazságnak megfelelő szociális politikát, amely minden igy született ember jogát — nyelvre és fajra való tekintet nélkül — a magyar állam eszközeivel, becsületesen akarta szolgálni, akkor meg vagyok róla szentül győződve : sohasem kellett volna nekünk ilyen békét iktatnunk a mi törvénykönyvünkbe. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon és a középen.) Azt azonban, hogy az én kereszténységem minő kereszténység, nem Rupert képviselő ur fogja megállapítani. (Ugy van ! baljelöl.) Vannak erre sokkal hivatottabb tényezők, akik velem, mint a keresztény eszmék elsősorban hivatott képviselői és harcosai, a legtökéletesebb és legteljesebb összhangban vannak, (Igaz ! Ugy van ! Élénk felkiáltások balfelől és a középen : Éljen Hallév !) és merek hivatkozni arra, hogy azok közül, akiknek véleményére adok valamit, egyetlen egy sincs, aki az én kereszténységemet kifogásolná. De ha Rupert képviselő ur itt és a Világ hasábjain mégis kifogásolja ezt a kereszténységet, meg fog arról győződni, hogy Magyarország népének százezrei és milliói igenis, ezt a kereszténységet akarják és azt a kereszténységet képviselik, amelyet én hirdetek és követelek. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Ha a képviselő ur azt képzeli, hogy a Világ —- a papiros Világ —- oltárára fog hozni ujabb áldozatokat, csalódni fog, mert ez nem lesz módjában olyan könnyedén, mint ahogyan azt elképzelik talán azok, akik Rupert képviselő ur liberáliskodó működését nagyon szivesen látják és ezért minden dicsérettel elhalmozzák, mondhatom túlontűlig, mondhatom egészen az undorodásig (Igaz 1 Ugy van ! balfelől és a középen.) és a képviselő ur maga fog először megundorodni ettől, aki most minden áron belekapaszkodik minden szóba, azt akarva a Világnak bizonyitani, hogy a magyar nemzet nagy többsége már kiábrándult a keresztény politikából, És ezt nem is a képviselő ur akarja bizonyítani, hanem a képviselő ur utján, beléje kapaszkodva akarják bebizonyítani azok, akiknek interjúkat ad, amelyeket az illetők egészen más célra használnak fel, mint ahogyan azt a képviselő ur jóhiszemüleg gondolta. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások balfelől : Még nagyon zöld !) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Az én kereszténységemért mindig vállalom a felelősséget. Én soha nem hirdettem kereszténységet, amely gyűlöljön, amely üssön, amely verekedjék, de hirdettem igenis kereszténységet, amely adjon igazságot és amely bátran és merészen merjen hozzányúlni azokhoz a kérdésekhez, amelyek nemcsak a kereszténységnek, de ennek a magyar nemzetnek is életkérdései és életérdekei. (Igaz! Ugy van ! Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a középen.) Ami pedig, t. Nemzetgyűlés, azt a közbeszólásomat illeti, amit akkor tettem, amikor a képviselő ur kapcsolatba hozta nevemmel a FillenzUgyet, azt sajnálom. Felindulásomban rögtön azt kiáltottam, hogy hazudik, de felindultam igenis azért, mert akadt újság is, amely elég vakmerő volt ahhoz, hogy azt irja rólam, hogy én kereszténye politikát csinálok, de nekem jó volt a zsidó Fülének pénze. (Zaj balfelől.) Hát az én kezeimhez soha semmiféle zsidó pénzekből egy fillér sem tapadt és általában semmiféle pénz, amelyért becsülettel meg ne dolgoztam volna, ezért mondottam, hogy hazudik. (Felkiáltások balfelől : Megint gyanusitott !) Nekem ahhoz az Ugyhöz semmi közöm nincsen. (Elénk helyeslés balfelől és a középen.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Én nem hallottam a nagy zajban, hogy Rupert képviselő ur a minister urnák a Fillenz-Ugyet kiáltotta oda, mert ha hallottam volna, nem a minister urat, hanem Rupert Rezső képviselő urat utasitottam volna rendre. Miután akkor nem tettem, most megteszem és a képviselő urat ezért rendreutasítom. (Helyeslés.) Személyes kérdésben Czettler képviselő ur kért szót. Czettler Jenő: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk ! a, baloldalon.) Csa^fc egypár szóval akarom ezt a kellemetlen, kényes Ugyet megvilágítani . . . Kovács J. István : Itt van az egységes párt ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ki csinálja az egységet % Rupert ! Czettler Jenő:, ..t. i. Rupert t. képviselőtársam bizonyos személyi antagonizmusra hivatkozott velem szemben. KözUgyekben én semmiféle személves antagonizmust nem ismerek és soha nem vezetett politikai pályámon a személyes antagonizmus. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Amikor a Nemzetgyűlés tagjai sorában többen mozgalmat indítottunk a nem-ratifikálás érdekében, én azon meggyőződésből vettem ebben