Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-130

38 A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. vagyunk, bogy nyugodtan hallgassanak végig és legyenek velem szemben még objektívebbek. (Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy először is a Világnak az intervjujávai foglalkozzam. A Világban nevezetesen az Íratott meg, hogy én egy nyilatkozatot tettem, amely szerint amint annak idején a francia Constituante munkáját megunta a francia nép, a nép meg fogja a mi munkánkat is unni, mert hiszen a magyar nép máris unatkozik. A lap illető intervjuvoló munkatársa az én nyilatkozatomat nem értette meg. (Zaj, derültség és felkiáltások a baloldalon : Aha ! Mindjárt gondoltuk !) Somogyi István: Miért nem dementálta a mai lapban? (Zaj.) Rupert Rezső: Majd elmondom. Nem tartottam olyan lényegesnek, hogy dementáljam. (Zaj a baloldalon.) Taszler Béla: Megrágalmazza a Nemzetgyűlés egy csoportját és nem tartja érdemesnek rektifikálni ? (Zaj.) Rupert Rezső: Én azt mondottam az illető interjuvolónak, hogy Magyarország legfontosabb kérdése ma a kenyérkérdés, hogy láttuk ezt az elmúlt forradalmakban is, különösen a francia forradalomban, amidőn a francia nép legkiválóbb elméi és legfenköltebb lelkű hazafiai a constituanteban azon dolgoztak, hogy a francia népnek jó alkotmányt adjanak, hogy mig ők a tudománynak és a szivnek minden erejével igyekeztek a francia alkotmányt megcsinálni, hosszú időn át megfeledkeztek egyről, arról, hogy egyúttal Franciaország kenyeréről is gondoskodjanak. Ezért történt meg, hogy habár a leghazafiasabb volt a constituante munkája, a francia nép mégis félbeszakította azt, megjelent a sorompók előtt és azt követelte, hogy neki ne alkotmányt adjanak, hanem elsősorban kenyeret. Én azt mondottam az illető munkatársnak, hogyha mi sokáig éheztetjük a magyar népet, ha nem gondoskodunk arról... (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon és középen : Ki éhezteti ? Így nem lehet beszélni!) Taszler Béla : Kérjük rendreutasítani ! (Folytonos nagy zaj és felkiáltások balfelöl : Rendre !) Ernst Sándor : így nem lehet beszélni ! Elnök: T. Nemzetgyűlés! Várjuk meg, amig a képviselő ur mondatát befejezi. Rupert Rezső : Epen azt akartam mondani, hogy nem engedték befejezni a mondatot. Hiszen csak egy reprodukciót adok elő, (Mozgás a baloldalon) méltóztassék türelemmel bevárni a végét. Nem Ernst Sándor t. képviselőtársam és az ittlevő többi t. képviselőtársaim, akiknek jóakaratáról mindenki meg Jeliét győződve, éheztetik ki a népet, hanem mikor én azt mondom, hogy »éheztetjük«, általános alanyban beszélek, (Mozgás és zaj a baloldalon és középen.) évi november hó 16-án, kedden. Haller István vallás- és közoktatásUgyi minister : Ilgy is valótlanság ! (Zaj.) Rupert Rezső : ... és ezalatt azt értettem, amint meg is mondottam az illető munkatársnak, hogy a mi gazdasági rendünket ma nagyon sok veszedelem fenyegeti, ezek a belső rendetlenségek s a külföld ellenszenve gazdaságilag annyira blokád alatt tart bennünket, hogy ez az ország valósággal az éhenhalásra van kárhoztatva. (Ugy van! jobbfélül.) Távol áll tőlem, hogy olyan képviselőtársaimat meggyanusitsam, akik maguk is küzdenek a megélhetés nehézségeivel, hiszen képviselőházi felszólalásaimban eddig is csak azokra értettem azt, hogy nem segítenek a keresztény fizikum megmentésében, akiktől kitelnék az áldozatkészség e tekintetben. Méltóztassék csak. visszaemlékezni. (Mozgás a baloldalon.) Elnök : Megállapítom, hogy a képviselő ur tényleg szerencsétlen kifejezést használt. (Felkiáltások a baloldalon.: Nagyon szerencsétlent !) Kijelentése után ugy is lehetett volna felfogni a dolgot, mintha a Nemzetgyűlés nem törődnék az élelmezési kérdésekkel,... (Mozgás baloldalon.) Usetty Ferenc: Ugy is van! Elnök : . . . és tétlenül nézné a sanyarú gazdasági viszonyokat. Miután azonban a képviselő ur kellően kimagyarázta magát, nem látom indokoltnak a rendreutasitást. Rupert Rezső : Tökéletesen igy van, hogy én egyáltalán nem akartam ezt mondani, és amennyiben ilyen félreértésre adott volna alkalmat be nem fejezett mondatom, nagyon természetesen — minthogy ez legtávolabbról sem állott szándékomban — arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék megengedni, hogy nagyon sajnáljam, hogy ez a félreértés megtörténhetett. En tökéletesen ugy értettem a dolgot és ha megengedték volna, hogy befejezzem mondatomat, mindenesetre az igen t. Ház is ugy látta volna, hogy én a Házzal szemben nem akartam a legtávolabbról sem ilyen meggyanúsító szót alkalmazni. Csak azt mondottam annak a tisztelt interjuvoló hírlapírónak, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a magyar nemzet gazdaságilag válság előtt áll, tehát nekünk elsősorban is a gazdasági konszolidációt kell megteremteni, hiszen hogy a Nemzetgyűlésben megvan erre a készség, azt bizonyítja az is, hogy minden, a konszolidáció ellen történő rendetlenséggel szemben a Nemzetgyűlés egyhangú felháborodással szokott feltámadni. En mindig a külső rendetlenségeket értettem, azokat, amelyeket egyelőre a kormányzatnak nem sikerült legyűrni. Csak ezekkel szemben vagyok és voltam türelmetlen, amikor leadtam azt az interjút, hogy a kormány ezeknek már vessen véget. Az én politikám kiindulópontja ugyanis az, hogy semmiképen sem szabad megengednünk, hogy a nép adóterhe a szükségen túl növekedjék. Már pedig, akár akarjuk mi, akár