Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-144

428 A Nemzetgyűlés 144. ülése 1921 Sándor Pál .* Bocsánatot kérek, a mai reggeli lapban a márka ára 970-en állt. Reischl Richárd : Ez mellékes ! Sándor Pál : Kérem, tessék venni 300 milliót, én megelégszem 300 millióval. (Derültség. Felkiál­tások : Azt elhisszük I) Számitásom alapja 250 mil­lió. Hát az rengeteg summa, hogy márkában köt­tetett ki, hogy a mai napon azt az árut máris azzal a 400 millióval drágábban fizetjük, mikor az áru még nincs is birtokunkban. (Zaj.) Rá fogok térni, nem tudok egyszerre mindent elmondani, előbb meg kell magam értetnem ; méltóztassék elhinni, ez igen nehéz téma ahhoz, hogy kellően megértessem magam. (Derültség. Halljuk ! Hall­juk !) jTehát mondom, ha az a rengeteg hiba és ren­geteg könnyelműség követtetett el —és nem tu­dom megérteni báró Korányi Frigyes pénzUgy­minister urat, aki akkor még pénzUgyminister volt — hogy márkában köttessék ki az áruk ára, miért nem volt a pénzUgyminister ur azon, hogy ezt megakadályozza ? Mert mit kellett volna ni csinálni ? (Egy hang jobb felől ; Be akarta hozni a kisgazdákon !) Azt kellett volna tennie, hogy ha más valutában köti is ki,— mert igaza van a minis­ter urnák abban,hogy a mi valutánkban szintén ve­szélyes lett volna kikötni — nem kellett volna ki­kötnie a megromlott valutájú országok valamelyi­kének valutájában, A legmagasabb értékű valutában kellett volna ezt kikötni, mert abban a valutarizikó sokkal cse­kélyebb. (Zaj.) Tessék azt figyelembe venni, hogy Németország ma teljesen leromlott ország, de egy nagy nemzet. A német szorgalmas, invenciózus, országa jó fekvéssel bir ; a németekben még az entente-országok is annyira biznak, hogy az ő gazdasági erejüket alá akarják ásni mindenféle intézkedésekkel, mert félnek a konkurenciájuk­tól. És valószinü, hogy a minister urnák igaza lesz, hogy nemsokára be fog következni, hogy rettene­tes pénzhiány lesz Magyarországon, — amit na­gyon is hamar ért el a pénzUgyminister ur — és akkor a mi valutánk emelkedni fog. De hogy Németország valutája nagyobb mér­tékben fog emelkedni, mint a miénk, mivel sok­kal erősebb ország, az természetes. Mit fog tenni a t. kereskedelemUgyi minister ur, ha esetleg a mi valutánk fel fog emelkedni, amint Hegedüs Loránt pénzUgyminister ur reméli, 5 koronára, a német valuta pedig felmegy 40 koronára ? (Fel­kiáltások : Ez hipotézis !) Bocsánatot kérek, egy ilyen üzletnél, amely három évre köttetik, amely­nél három éven át kell Magyarországnak a hátán hordania ezt a rizikót, amely az alacsony valu­tával jár, ez a kikötés nézetem szerint az előre­látás teljes hiánya. Ha Rubinek Gyula minister ur akkor a pénzUgyi körökkel érintkezésbe lépett volna, ha nem csinálta volna teljesen a titok leple alatt az egész szerződést, akkor a pénzUgyi körök meg­mondták volna neki, hogy ha lehet, magas valuta­évi február M 5-én, szombaton. ban kell kikötni, nehogy indokolatlan magas vesz­teségek álljanak elő Magyarország kárára. Reischl Richárd:* Halehet! Sándor Pál : Azt mondja t. képviselőtársam, hogy :ha lehet. A lehetőségnek vannak határai, ez igaz. (Zaj. Reischl Richárd közbeszól.) Nagyon kérem t. képviselőtársamat, szíveskedjék türelem­mel meghallgatni. Reischl Richárd : Ön is közbeszólt vagy hu­szonhétszer, amikor a minister beszélt, nekem is épugy jogom van közbeszólni. Sándor Pál : Igaza van ! Reischl Richárd : Nem mind olyan pozitívum, amit Sándor Pál mond. Azt hiszi, hogy a legoko­sabb ember a világon. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál: En nem tartom magamat olyan okos embernek, mint a t. képviselő ur. (Derültség és zaj. Elnök csenget.) A t. minister ur is azt mondta, amit Ru­binek Gyula t. képviselőtársam a szénre mon­dott, hogy ottan a szénnel rizikója volt a vállal­kozónak. Nevezetesen azt mondta itt, tegnap­előtti felszólalásában, hogy egyik hiba az, hogy a szerződésben ki van kötve, hogy a szállitás a vasanyagoknál a gyártóműhelyben, az olajneműek­nél a lengyel vagy német feladóállomás helyén értendő. A t. minister ur azt mondta, hogy üzleti rizikóval volt összekötve a Biedermann­cég vállalkozása. Bocsánatot kérek, milyen rizikó volt az, t. minister ur? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minis­ter : A szállitás helyétől a magyar határig ! Sándor Pál : Tehát a szállitás rizikója egész a magyar határig. Bocsánatot kérek, a szállitás a magyar határig Németországon és Ausztrián át semmi veszélyben nincs. (Ellenmondások bal­felöl.) A szállitás — koncedálom — Lengyel­országban bizonyos veszélyekkel járt, azonban Németországban és Ausztriában kisérik a vona­tokat, tehát az egész csak pénzkérdés, mert a szállitás semmiféle rizikóval nem járt. (Ellen­mondások balfelöl.) A teljesítési hely maga a gyár; a kereskedő veszi a gyárostól s a gyáros garantál neki az áruért épugy, mint ahogy ő garantál. Én tehát rizikót a kereskedő részéről semmiképen sem tudok látni. Fangler Béla: Bárcsak igy volna! Sándor Pál : A szerződés második kitétele az, hogy az összes anyagoknak külföldi szár­mazásúaknak kell lenniök. Ez is furcsa kitétel. Annyit jelent, hogy, ha magyar áru van is, azt nem szállithatja. (Felkiáltások : De nincs!) Dehogy nincs. A magyar áru ebből a szállí­tásból ki van zárva, s ha van magyar áru, még ha olyan kevés is, azt szállítani nem lehet. (Zaj.) Bocsánatot kérek, nem volt árlejtés. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) -. Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál : A minister urnák nézetem szerint nincs joga drágábban vásárolni a kül­földön, mint belföldön. (Zaj.) Mert a bel-

Next

/
Thumbnails
Contents