Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-143
: >78 A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921 gezte forradalmároknak azokat, ak'k a szabad királyválasztás alapján állanak, s ezt a bélyegzését amerikai testvéreihez küldött cikkben irta meg, amely cikk repródukáltatott csaknem egész terjedelmében az egyik itteni lapban és amelyet a többi lapok is bőven kommentáltak, ezzel minket valósággal az egész világ előtt forradalmároknak bélyegzett, (tfgy van! A jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Engedje meg nekem a tisztelt képviselőtársam, hogy mi, amikor tisztelettel és becsülettel hajlunk meg az ő ősz orcája előtt, kijelentsük, hogy mi, akik a nemzet igazáért, a nemzet jogáért a megváltozott viszonyok közepette, de törvényes alapokon küzdünk, nem engedhetjük, bármennyire tiszteljük és becsüljük is őt, hogy minket forradalmároknak nevezzen. (Helyeslés és taps jobb/elől.) Bernolák Nándor: Ezért szabad megrágalmazni? (Zaj.) Kováts J. István: Ezt a körülményt összeköttetésbe hozva az én közbeszólásommal, rámutatok arra, hogy miért háborított engem fel az a körülmény, hogy épen Apponyi Albert gróf tisztelt képviselőtársam bélyegzett minket forradalmároknak. Tudjuk, hogy ő félhivatalos megbízatásban járt künn Parisban és járt Svájcban. Amikor ő a kormány félhivatalos megbízatásában járt a külföldön, akkor nem mint magánember járt ott, hanem mint a kormány félhivatalos megbízottja. (Ugy van! jobb fel öl, Élénk ellenmondások a baloldalon.) Haller István: Nem volt Svájcban félhivatalosan, hanem egy egyesület megh vására volt ott. Ez tévedés! (Zaj. Elnök csenget.) Kováts J. István: Aki akkor félhivatalos állami megbizatással járt künn, az abban az útjában nem volt magánember és a világ azokat a szavakat, amelyeket ő részben élőszóval elmondott, részben egyes francia lapokban leszögezett, vagy másutt mondott, sohasem gróf Apponyi Albert mint magánegyén felfogásának. hanem a kormány félhivatalos kiküldöttje megnyilatkozásának fogja tekinteni. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon. Zaj és ellenmondás bal felől) Ugron Gábor : Ne leckéztessen ! Kováts J. István: Bocsánatot kérek, attól távol állok. Kerekes Mihály: Miért ne? Szabad talán neki kimondani a véleményét. (Zaj.) KovátS J. István: Nekem, aki tiszteletben tartok minden ellenkező álláspontot, aki tiszteletben tartom a legitimisták álláspontját is épugy, amint megkövetelem, hogy ők is tiszteletben tartsák a miénket, amely törvényes utón a nemzet szabad önrendelkezési jogát kívánja törvénybe iktatni és azt a bizonyos kérdést is, vájjon IY. Károly Magyarországnak királya-e még, nem forradalmi utón, hanem itt benn a Nemzetgyűlésen, törvényes utón óhajtja elintézni, (Helyeslés jobbfelöl) én tiszteletben tartok ebben a kérdésben is minden ellenkező nézetet egészen addig, amig erre vonatkozólag a évi február hő 4-én, pénteken. nemzet akarata meg nem nyilatkozik. xAz ellen, hogy valaki mint magánember elmegy Svájcba és ott egy ilyen látogatást tesz, abszolúte semmi kifogásom sem lett volna. (Felkiáltások balfelől : Nem is lehet!) De ha valaki félhivatalos megbízatással megy el oda, akkor méltóztatnak megbocsátani, ezt a látogatást senki sem fogja ugy értelmezni, mint valakinek a maga saját iniciativájából származó látogatását, hanem a kormány ténykedését sejtik e mögött a látogatás mögött is. (Zaj és ellenmondásoh balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Nekünk az fájt, hogy aki az állam megbízatásával jár a külföldön, az állam megbízatásával kapcsolatban fordul meg Prangins-ben is, az bélyegez minket forradalmároknak, minket, akik azon az alapon állunk, hogy amig a Nemzetgyűlés az 1920. évi I. tcben önmagának fentartott döntési jogával nem él s ebben a kérdésben nem határoz, addig ez a kérdés függőben van. Ebből származott, t. Nemzetgyűlés, az én pillanatnyi felháborodásom, ez váltotta ki belőlem azokat a szavakat, hogy az ne nevezzen minket forradalmárnak, aki a nemzet döntését be nem várva, félhivatalos jellegű utazása ellenére szükségét érzi annak, hogy Prangins-ben látogatást tegyen. Ez volt az én közbekiáltásomnak az oka és én újólag tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék nekem ezért a kifakadásomért megbocsátani. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a középen és balfelől) T. Nemzetgyűlés ! Miután most is hallok itt egy közbeszólást és már előbb is hallottam ilyen megjegyzéseket, méltóztassanak nekem megengedni, hogy itt a Nemzetgyűlés szine előtt néhány szóval vázoljam azt, amire itt a közbeszóló urak közül többen céloztak, hogy milyen szerepem volt nekem a Károlyi-forradalomban ? (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Vagyok bátor röviden leszögezni a következőket : En Károlyi Mihály grófot nem ismertem. Meskó Zoltán: Mások jobban ismerték! (Zaj.) KovátS J. István : En a Károlyi-pártnak sem külső, sem belső tagja nem voltam. Nekem a forradalom kitöréséről, előkészítéséről abszolúte halvány sejtelmem sem volt. Amikor a forradalom kitört, amikor az ország romokban hevert és arról volt szó, hogy minden becsületes magyar ember próbálja veszendőnek indult hazáját megmenteni, akkor én, aki másfél évtizeden át a magyarországi protestáns egyházak külföldi összeköttetéseit hangyaszorgalommal és buzgalommal ápoltam, aminek következtében összeköttetésem volt az egész külföldi protestáns világgal, — ellenségeink nagy része pedig épen a protostáns nemzetekből került ki — kötelességemnek éreztem még akkor, amikor Andrássy Gyula gróf volt a külUgyminister, egy üzenetet küldeni hozzá, — magam nem érintkeztem vele, mert nem ismertem soha — hogy a magyarországi protestáns egyházak külföldi hatalmas
