Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-143
A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921. összeköttetéseiket a százmillió lelket számláló Presbiteri Világszövetséggel kapcsolatban, továbbá az Evangéliumi Egyházak nagy Világszövetségével és más nagy külföldi egyházak mozgalmával kapcsolatban fel akarják használni arra, hogy nemzetünk igazát eljuttassák a rólunk döntő külföldi nemzetek illetékes fórumai elé. En voltam az, t. Nemzetgyűlés, aki már akkor vállalkoztam arra, hogy a magyar protestáns egyházak küldötteit, szám szerint körülbelül 25 kiküldöttet, megszervezzem és elküldjem őket a világ minden tájára, ahol nagybefolyásu semleges vagy ellenséges protestáns nemzetek vannak, hogy azok előtt a mi nemzetünk igazát e küldöttek utján feltárjam és ezen az utón barátokat tudjunk magunknak szerezni. Hónapokig végeztem ezt a munkát, t. Nemzetgyűlés anélkül, hogy tudtam volna, vájjon lesz-e ezért egy fillér honoráriumom is. Hónapokig dolgoztam és amikor kinai fallal volt a magyar nemzet körülzárva, amikor a nemzetnek egyetlenegy fia sem tudott még külföldre kijutni, a magyar protestáns egyházak küldöttei voltak azok, akiknek szavai legelőször jutottak el Lloyd (reorge-hoz és Wilsonhoz azokban a memorandumokban, amelyeket az éjszakát is nappallá téve, hetek munkájával én szerkesztettem. (Igaz ! Ugy van! Taps a jobbóldalon.) Amit én, t. Nemzetgyűlés, akkor végeztem, arról — az Isten és az emberek előtt felemelt fejjel mondhatom — egyházam és nemzetem históriája egy kissé objektivebben és becsületesebben fog majd megemlékezni, mint az a t. képviselő ur, aki Károlyi-pribéknek bélyegzett az előbb engem, engem, akinek minden gondolata, minden érzése önzetlenül, becsületesen ezé a hazáé volt születésemtől fogva. (Igaz! Ugy van! Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy valaki itt e teremben Károlyipribéknek bélyegezte. En ezt a közbeszólást nem hallottam . . . Kováts J. István : Azt hiszem, Czettler képviselő ur volt. Meskó Zoltán : Már exkuzálta magát ! Elnök : Kérem Meskó képviselő urat, kegyeskedjék csendben lenni, ha az elnök beszél Mondom, én ezt a közbeszólást nem hallottam, de amennyiben ilyen közbeszólás elhangzott volna, azt a képviselő urat, aki ezt mondotta és ezzel a házszabályokat megsértette, utólag rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelóí.) Kováts J. István : T. Nemzetgyűlés ! Engem a nemzeti tanács előtt sem látott senki. En sem esküt, sem fogadalmat nem ^tettem sem a népköztársaságra, sem másra. En semmiféle szakszervezetnek tagja nem voltam. Bár többgyermekes családapa vagyok, amikor itt Budapesten élelmiszert is csak szakszervezeti igazolvánnyal lehetett kapni, kiloptam a családomat vidékre, évi február hó 4-én, pénteken. 379 ahol paptársaim szívességéből éltek, de, szakszervezeti tag én nem lettem soha. (Éljenzés a jobboldalon.) Meskó Zoltán: Nem voltál termelőbiztos sem ! Berki Gyula : A grófok mind beléptek a szakszervezetbe ! (Zaj.) KovátS J. István: Amikor egymást lökdöstek ott az urak a nemzeti tanács előszobájában, hogy fogadalmat tegyenek, amikor egyes urak, akik itt most kiabáltak, kibeszélték ott az egész első napot, engem nem láthatott ott senki. (Karafiáth Jenő közbeszól. Zaj jobbfelöl.) Ernst Sándor : Kormánybiztos volt ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget.) : Csendet kérek, képviselő urak! Kováts j. István : Mutasson nekem valaki egy rendeletet, amelyet én, mint kormánybiztos, kiadtam, mutasson nekem egy intézkedést, amellyel az én autonóm alapokon nyugvó protestáns egyházaim alkotmányába és belső életébe belenyúlni akartam. Ha mutat akárki egyet, akkor én levonom annak a konzekvenciáit. (Zaj.) Megkérdezhetik Friedrich István t. képviselőtársamat, aki akkor a Károlyi-pártnak vezető embere volt, hogy látott-e engem is ott a pártban tolongani, ott járkálni. Ugyebár nem látott? (Zaj.) En becsülettel, önzetlenül végeztem hazámért munkát s azért egy kissé többet érdemlek meg, mint ilyen közbeszólásokat. (Zaj.) Megtalálhatják azokat a leveleket, amelyeket aministerium r. katholikus Ugyosztálya utján a hercegprímás őeminenciájához is juttattam, hogy velünk, protestánsokkal együttesen tiltakozzanak az állam és vallás tervezett szétválasztása, az egyházi jellegű iskolák megszüntetése, a hitoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölése ellen Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam is bizonyságot tehet mindezekről. 0 figyelemmel kisérte külföldi munkáinkat. Egyszer, mikor meglátogattam, kijelentette ő is, hogy a magyarországi protestáns egyházak ilyen irányú eredményes munkássága a római katholikus egyház vezető embereit is arra ösztökéli, hogy hasonló munkát kezdjenek külföldön. Bizonyságot tehet arról is, hogy a legteljesebb egyetértéssel és igyekezettel azon voltam, hogy a forradalmi összeomlás után a különböző keresztyén felekezetek testvériesen megértsék, megtalálják egymást és közösen keljenek veszélyeztetett érdekeik oltalmára. Vele is tanácskoztam arról, hogy ezt a testvéries viszonyt hogyan lehetne elmélyíteni és szilárd, erős alapokra helyezni. Azt is bejelentem, hogy a kormánybiztosságról már januárban lemondtam, amikor a kormányba az addigi két szocialista minister helyett négyet ültettek be. En ezt már oknak találtam arra, hogy megbízatásomat otthagyjam. Akkor kérve-kértek, hogy a külföldi nagyarányú akciót, amely akkor az egyedüli meg48*
