Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-129
30 A Nemzetgyűlés 129. ülése 1920, legnagyobb szigorúságot követeltem, bár nem én vezetem a vizsgálatot, mert katonai dologról van szó. Én azonban a dolgokkal mégis tovább foglalkozom, annál is inkább, mert azok között, akik ennek a .sajnálatos esetnek áldozatául estek, nekem szűkebb értelemben vett honfitársaim is vannak, erdélyiek, székelyek is voltak közöttük. Épen ez az, ami engem különösen megindit. Hiszen a székely pappal is beszéltem és jellemzéséül annak, bogy ezek az emberek milyenek, elmondhatom, hogy másnap reggel az ő papjuk kimentés maga köré gyűjtötte őket és megnyugtatta őket egy beszéddel, amire ezek az emberek elénekelték a Hymnuszt és utána imádkoztak. Ezeket, ha nem izgatják, félrevezetni nem lehet. Hogy mi történik ott; az éjszaka és ki követte el a visszaéléseket, ki adott alkalmat arra, hogy visszaéléseket is kövessenek el egyes személyek ellen, ezt,mondom, alaposan ki kell deríteni. Én örülök annak, hogy at. képviselő ur szóvá tette ezt a dolgot és hogy én ezeket leszegezhetem egyrészt, hogy ezt igy bejelenthettem, másrészt, hogy innen is megmondhattam azt, ami eddig talán tülke vésse volt hangsúlyozva. Azt t. i. itt is, a sajtóban is, a közvéleményben is meg kell mondani, hogy itt is, az Ehmann-telepen, nemcsak csirkefogók tanyáztak, hanem, igenis, ide is, mint mindenüvé, közbeke meredtek csirkefogók. Hogy mégis miért tettem azt az intézkedést, hogy az egész Ehmann-telepet pacifikálják, annak oka az, hogy az ilyen nagy telepen faraktárak vannak, nem kutathatunk tehát oly irányban, hogy X-et . vagy Y-t elcsípjük, mert az az illető csirkefogó, hanem ott mindenkit körül kell venni és le kell igazoltatni vagy önmaga vagy a saját tisztje által és akkor azután rá lehet akadni az illetőkre, mert ott különben a szökésnek is nagyon sok módja és lehetősége van. Ha tehát ott csak az történt volna meg, hogy tiz rendőr bevonul és keresi a csirkefogókat, ez csak azt tette volna 1 ehetővé, hogy a bűnösök megszökjenek. Azért kellett tehát oda az a két zászlóalj, hogy ezt lehetetlenné tegye. Ezzel csak az intézkedéseket akarom megindokolni. Természetes, hogy én a legnagyobb hibát abban látom, hogy éjjel és nem nappal történt a dolog, amikor szemtől-szembe láthatták volna egymást. Hiszen az a két lövés, azok az alarm-lövések is, amelyek egyébként nem tettek senkiben sem kárt, azért okoztak ijedelmet, mert nem tudták, miért lőnek. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, ezzel a t. képviselő urat is megnyugtattam és a Házat is felvilágosítottam. Tudjuk, hogy azok, akikről szó van, különböző megitélés alá esnek és hogy azok között, akik ott laktak, vannak tiszteletreméltó egyének, viszont vannak csirkefogók is, akiknek egyike-másika megszökhetik. Már most áttérek a kérdés másik részére, amely az Ébredő Magyarokra vonatkozik. Az Ébredő Magyarok Egyesületére vonatkozólag én már különben is kijelentettem azt, hogy a dolog éri november hó 15-én, hétfőn. nem függ össze a rendőrgyilkossággal. Én-megmondottam már itt a Ház előtt azokat az okokat, amelyek a felfüggesztésre okot szolgáltattak. Ezek viszont, azt hiszem, abszolúte véve teljes okot és jogcímet szolgáltattak arra, hogy a felfüggesztés megtörténjék. Hangsúlyoztam azt is, h°g3' társadalmi egyesületekre és társadalmi egyesületeknek áldásos működésére szükség van, hogy az ilyen egyesületek, mint az Ébredő Magyarok Egyesülete, amilyenek a forradalom alatt keletkeztek, szükségesek és nemzeti feladatot töltenek be. de csak akkor, ha működésüket erre a feladatra koncentrálják és nem tévednek mellékutaki a. [Helyeslés. ) Az előzetes vizsgálatot ebben az értelemben és szellemben kivánjuk lefolytatni és az egyesületet vissza kivánjuk adni — remélem, hogy ez lehetséges lesz — annak a funkciónak, amely őt megilleti, és pedig minél hamarább. (Helyeslés.) Azonban itt is ugyanaz áll, amelyet az Ehmann telepre és mindenféle egyébre mondtam. . . Rupert Rezső : Az összes telepekre ! Gr. Teleki Pál ministerelnök :... Telepekre, társadalmi egyesületekre és sok mindenfélére ! A forradalmakban én azt tapasztaltam, hogy az ilyen nagyobb mozgalmak kétféle embert vetnek a felszínre : a legjobbakat és a legrosszabbakat. A jók közül azokat, akik a legmerészebbek, a legbátrabbak, de, sajnos, rosszakat is kevernek közéjük, mert az ilyen mozgalom a rosszakat is felveti, azokat, akik a zavarosban halászni akarnak. És a különitmények történetében is az a legfontosabb, hogy ezeknek, csakúgy mint ezeknek a társadalmi egyesületeknek, néha az a bajuk, hogy az ilyen embereket, akik a zavarosban halászni akarnak, maguk közé engedik, holott arra kellene törekedniök, hogy ez ne történjék meg, és ha már megtörtént, meg kell találniok az időpontot, amikor ezeket kidobják maguk közül. (Helyeslés.) Ez az, amire okvetlen szükség van. Ha ez megtörténik, ez meg fogja gyógyitani társadalmi életünket. Én megengedem, hogy a forradalmak alatt voltak pillanatok, voltak olyan izgalmas idők, amikor hamarjában a harc hevében nem lehetett megkülönböztetni a jót a rossztól, de azután megjött az ideje annak, amikor ezt már meg lehetett tenni és eljött az a pillanat is, amikor az úgynevezett különítményekből is ki kellett volna dobni azokat az embereket, akik hibásak. (Felkiáltások jobbfelől : Most is meg leltet tenni !) Usetty Ferenc : Most is vannak a Britanniában ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : A Britanniában már semmi sincs ! Rupert Rezső: Hát Héjj as Ivánék ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Épen a társadalmi egyesületeknél, különösen azoknál, akik óriási nagy taglétszámban dolgoznak, nagyon fontos momentum az, hogy az a nagy taglétszám is bizonyos személyes ismeretségek alapján jöjjön
