Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-129

A Nemz et gyűlés 129. ütése 1920. létre, hogy a vezetőség tudja a felveendő tagról, hogy kicsoda, hogy ismerje embereit, hogy tudja is őket kontrollálni és vezetni. Ha meg fogunk győződni arról, hogy az egye­sület azokat, akik tényleg kebelébe tartoznak, vezetni tudta, akkor a közvélemény tisztában lesz vele, hogy csak olyanok követték el ezeket a dolgokat, akik az egyesületen kivül állva, annak nevével visszaéltek s akkor az egyesület tisztán fog állani. Ha pedig az derül ki, hogy olyanok kö­vették el a cselekményeket, akik az egyesületben bent voltak, akkor maga az egyesület be fogja látni, hogy a reformálásra, az erősebb kézre, igenis szükség van és akkor ezeket az elemeket ki fogja dobni magából. (Igaz ! Ugy van !) Csak ez a két eshetőség van és mi egyrészt a legnagyobb jóakarattal, másrészt azonban a legnagyobb erély­lyel kivánjuk ezt a vizsgálatot lefolytatni, és azt hiszem, a Nemzetgyűlés meg fog győződni róla, hogy ezek az általam levont következtetések helyesek, és hogy az a mód, ahogyan ezt a dolgot megoldani próbáltuk, bizonyos mértékben máris eredményre vezetett, mert hiszen méltóztatnak látni, hogy egyes óvintézkedések folytán Babar­czyék ugyan meg tudtak szökni, de egészen jogos volt és bevált az a következtetés, hogy pár napon belül mégis csak kézrekerülnek. Eemélem, hogy az egész vonalon megtaláljuk a módját annak, hogy eréllyel ugyan, de nem túlságoa erőszakossággal abszolúte biztosítsuk a rendet, amiről ma már körülbelül el is mondhatom, hogy legalább itt a fővárosban, biztosítva is van. A vidéken folyik ugyanez az akció, amiből egy­részt megnyugvást szerezhetünk mi magunk, de megnyugvást szerezhet másrészt külföld is, —• látva, hogy igaztalanul vádolt bennünket és igaztalanul bánik velünk — amely olyanokra hallgat, akiknek bemondásai nem tényeken ala­pulnak, hanem rágalmak. (Igaz l Ugy van ! Ál­talános helyeslés.) Még csak egy momentumot szeretnék meg­említeni, amit az előbb kifelejtettem volt, amire azoban a képviselő ur rámutatott és ez a »Nem­Nem Soha !« című lap vezércikkének törlése. E tekintetben választ most nem tudok adni, mert nem ismerem a cikket és nem tudok annak törléséről sem, utána fogok azonban nézni a dolog­nak, és, ha szükséges, reparálom. Rupert Rezső : Vissza kell állítani a sajtó­szabadságot ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : A teljes sajtó­szabadságot visszaállitani nem lehet. (Igaz ! Ugy van I a jobboldalon és bal felél.) Én megpróbáltam és egészen őszintén, sine ira et studio mondhatom, hogy ma még az időt erre elérkezetnek nem látom. Igyekeztem javítani a cenzúrán, valamivel sza­badabbá tettem azt. . . Rupert Rezső : Rosszabb, mint volt ! (Zaj.) Gr. Teleki Pál ministerelnök :... Közben azonban láttam olyan cikkeket, olyan tenden­ciák érvényesülni akarását épen ezen nagyobb szabadság következtében, amelyek nem felelnek évi november hó 15-én, hétfőn. 31 meg teljesen annak, amit én az ország konszolidá­ciója érdekében szükségesnek és helyesnek tar­tok, ugy hogy ennél a már megtett lépésnél tovább ma egy tapodtta] sem volnék hajlandó menni. (Altalános élénk helyeslés.) Rupert Rezső : Azoknak helyes, akiknek érdekük. (Nagy zaj.) Meskó Zoltán : Nekem nem érdekem, mégis helyes 1 Rupert Rezső: Rágalmak ellen nem enged­nek védekezni. Egy cáfolatot sem engednek közzé­tenni. Meskó Zoltán : A sajtó meg van elégedve, csak Rupert nincs ! Rupert Rezső : Meg kell kérdezni a sajtót ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk !) Halljuk !) Gr. Teleki Pál ministerelnök : A fődolog az, hogy meg kell tartani a rendet. Ha visszalélések, vagy hibák történnek, esetleg a mai cenzúránál is, — mert hiszen történhetnek, ezt teljesen el­ismerem, — akkor... Fangler Béla : Sőt, csakis hibák történtek ! (Zaj.) Gr. Teleki Pál ministerelnök :... ha a képvi­selő urak egyike vagy másika egy-egy esetet sé­relmesnek tart, akkor ugy, mint most történt, méltóztassék azzal hozzám fordulni, hiszen akár­hányszot volt már rá eset, hogy én magam, sze­mélyesen cenzúráztam cikkeket s az, hogy egy­két ilyen cikkel több, vagy kevesebb lesz, nem fog nekem különösen megártani. [Derültség és helyeslés.) Méltóztassék ilyen esetben hozzám kül­deni azt a cikket. Kérem, méltóztassék az interpellációra adott válaszomat tudomásul venni. (Általános helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! A minister­elnök ur "válaszát köszönettel es teljes megnyug­vással veszem tudomásul. (Helyeslés balfelől.) Beszédem egész folyamán hangsúlyoztam, hogy megnyugtat az a körülmény, hogy ennek a cselek­ménynek összes szálai a ministerelnök ur kezében futnak össze. (Igazi Ugy van! balfelől) Még csak két kérdésem volna a ministerelnök úrhoz, amely­nek, azt hiszem, a vizsgálat folyamán talán va­lami hasznát lehet venni. (Halljuk/ Halljuk!) Az egyik az, ahogy az Ehmann-telep megszállá­sát megelőző délután egy magasabbrangu katona­tiszt és egy rendőrfőtisztviselő kimentek a telepre és ott a munkásosztag helyiségeibe is bementek, azon titulussal, hogy a kályhákat vizsgálják meg. Ha ezek az urak már akkor terepszemlét tartot­tak, akkor a megszállást illetőleg a felelősség az Övék. Gr. Teleki Pál ministerelnök: Ez nem füg­gött össze. (Felkiáltások jobbfelől : Jól tették, hogy bementek !) Somogyi István : Ez akkor tárgytalan ! A másik pedig az, t. Nemzetgyűlés, hogy méltóztas­sék a vizsgálatot kiterjeszteni abban az irányban is, vájjon igaz-e az, hogy ott a telepen katonák

Next

/
Thumbnails
Contents