Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

360 A Nemzetgyűlés 142, ülése 1921. is, hogy miért nem szerzett szenet és kokszot ezen vállalatok számára, hogy azok tudtak volna dolgozni. Ezt igen könnyű mondani, de sokkal nehezebb megcsinálni. Aki kissé érdeklődött aziránt, hogy milyen az országnak a szénhelyzete, az nagyon jól tudja, hogy a kormány mindent elkövetett arra nézve, hogy a külföldről szenet szerezzen, azonban, sajnos, ezek a kísérletek legtöbbnyire meddők maradtak, mert azok a csekély mennyiségek, amelyeket különösen az utóbbi időben külföldről megszerezni lehetett, Magyarország szénszükségletében igazán számot nem tesznek. De kisebb mennyiségeket is — mondom — csak a legutóbbi időben lehetett kapni külföldről, s az is teljesen bizonytalan, hogy ezeket mikor kapjuk meg és meddig fogjuk kapni, mert az ententenak illetékes bizottsága ezeket & külföldi szénmennyiségeket mindig csak hónapról hónapra engedélyezi. S ezek a mennyiségek is olyan csekélyek, hogy még ezek sem juttatták volna az illető hazai vasipari vállalatokat abba a helyzetbe, hogy ők termelésüket, gyártásukat, nagyobb mérvben megindíthassák. Ami azokat a vasanyagokat illeti, amelyeket a hazai ipar elő tud állítani, amelyeket azonban mégis külföldről szereztek be : annak illusztrálására, hogy miért volt kénytelen az államvasút a külföldhöz fordulni, csak egy adatot akarok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) 1919-ben a vasipari vállalatok 490 vagon anyagra kaptak megrendelést és ebből leszállítottak 200 vagont, 1920-ban 750 vagonra kaptak megrendelést és leszállítottak 211 vagont, tehát kaptak ebben a két évben összesen 1240 vagonra rugó megrendelést és szállítottak 411 vagonnal, ami a megrendelt anyagnak nem is egészen egyharmadát teszi. Ez, t. Nemzetgyűlés, jellemző arra, hogy milyen teljesítőképességűéit voltak a hazai vasipari vállalatok. Ezeknek előrebocsátása után rá akarok térni az interpelláció egyes pontjaira adandó válaszomra. (Halljuk! Halljuk!) Az első pontban az kérdezi az igen t. képviselő ur (olvassa) : »Igaz-e, hogy a Máv. a közszállitási szabályzat mellőzésével versenytárgyalás tartása nélkül százmillió márkás szállítást ismeretlen kis közvetítő cégnek adott ki, és ha igaz, mivel indokolja ezt a kereskedelemUgyi minister ur?« Erre a kérdésre részben megfeleltem már abban a vonatkozásban, ami a kis közvetítő céget illette és megfeleltem arra a kérdésre is, hogy mivel tudom indokolni ezt. Indokoltam azzal, hogy a Wolff-Biedermann-cég volt az egyetlen, a mely elfogadható ajánlatot tett a magyar államnak, olyan ajánlatot, amelynél számítani lehetett arra, hogy az nemcsak papiros marad, hanem az áruk tényleg szállíttatni is fognak. A mi a kérdésnek azt a másik részét illeti, hogy igaz-e, hogy a Máv. a közszállitási szabály* évi február hó 3-án, csütörtökön. zat mellőzésével versenytárgyalás megtartása nélkül százmillió márkás szállítást adott ki, erre vonatkozólag feleletem az, hogy igenis, ez igaz. Hiszen hogy ez igy történt, azt tudja a Nemzetgyűlés minden tagja, tudhatja mindenki azokból a hírlapi közleményekből, amelyek e kérdés körül fölös számban megjelentek. Sándor Pál '. Cenzúrázták, tehát nem jelenhettek meg! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister : Addig nem cenzúráztak, mig nem kezdtek egyes tisztviselők becsületében vájkálni. Sándor Pál : Senki sem nyúlt a tisztviselők becsületéhez ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister ; Ugy látszik másképen fogjuk fel ezt a dolgot, majd felolvasom a lapokat, itt vannak nálam. Sándor Pál: Tessék felolvasni. Senki sem bántotta a tisztviselőket. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister : Mondom igaz, hogy versenytárgyalás tartása nélkül lett ez a szállítás kiadva, de azt hiszem, hogy különösen a mai időkben hitel nyújtására versenytárgyalást kiírni nem is lehet és azt hiszem, hogy senki sem értelmezhette ezt ugy, hogy itt a közszállitási szabályzat határozmányait mellőzték, annál "kevésbé, mert ez nem is tartozik a közszállitási szabályzat határozmányai alá. Ami pedig az áruk szállításának versenytárgyalás nélküli kiadását illeti, ez nem volt novum, mert hiszen már a háború utolsó évében az akkori kereskedelemUgyi minister sem szerzett be az államvasutak számára semmiféle anyagot versenytárgyalás utján s ha ez már akkor sem volt lehetséges, még kevésbé volt lehetséges később és nem lehetséges ma sem. Ma lehetetlen valakinek olyan ajánlatot tennie, hogy szóban marad, mert hiszen az anyagárak ugrásszerűen változnak, ép ugy, mint a munkabérek is, ugy hogyha meg is kísérletté volna az államvasút azt, hogy versenytárgyalást irjon ki, bizonyos, hogy az teljesen meddő maradt volna, mert hiszen még a felhívással kért ajánlatokat sem adták be a vállalatok, azt mondván, hogy nincsenek abban a helyzetben, hogy bármily rövid ideig is szóban maradjanak, hanem kijelentették, hogy hajlandók szállítani, de majd csak a szállítás idejében fognak az árakra nézve nyilatkozni. Ennyit kívántam az interpelláció első pontjára felelni. A második kérdés igy szól (olvassa) : »Igaz-e, hogy a külföldi rendeléssel a Máv. megkárosította a hazai ipart és 30 000 munkás szájából kivette a kenyeret?« Részben már erre a kérdésre is megadtam a feleletet az előzőleg mondottakban, t. i. feleltem olyan irányban, hogy a hazai ipart nem károsította meg az államvasút, mert csak kényszerűségből szerezte be külföldről azokat az anyagokat, amelyek az egész szállításnak csak egy töredékét teszik és amelyeket Magyarországon is előállítanak.