Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920 Délnyugatafrikába, ahol 19 év szorgos és Isten­áldotta munkájával szép pozicióra és tekintélyes vagyonra tett szert. Két farm-nak tulajdonosa, melyek területe 8000 hektár, azonkívül nagy háza és gyára van Swakopmund kikötővárosban. A világháború egész ideje alatt mint magyar állampolgárt internálták. A háború végével, olvasva a hazánkat ért szerencsétlenséget és magyar politikusok nyilat­kozatait, hogy kormányunk a visszavándorlást mindenféle kedvezménnyel elő akarja segiteni, hazajött a feleségével együtt, megvette 1919 őszén gróf Keglevieh Béla és neje sánci birto­kát, mely akkor bérbe volt adva. 80 hold mező­gazdasági és 60 hold erdőbirtokot vett meg, még'pedig magyar holdanként 6000 korona vétel­árért. Megvette továbbá a teljesen rossz karban volt épületeket 45.000 koronáért. A vételárat készpénzben kifizette, az erdőt eladta, mivel a famanipulációhoz nem ért, a birtokot azonnal birtokba vette és a lakóház, valamint a gazda­sági épületek rendbehozására, uj istálló építé­sére további 400.000 koronát fektetett be. Időközben a gróf, mivel a föld ára lénye­gesen emelkedett, a pénz értéke pedig rohamo­san hanyatlott, megbánta az eladást és meg­történt a csoda, hogy ugy Somogy vármegye köz­igazgatási bizottságának gazdasági albizottsága, mint a földmivelésUgyi ministerium illetékes osztálya megtagadta a hozzájárulást, és pedig nem olykép, hogy az egész birtok parcellázásá­val az Altruista Bankot biztá volna meg, ha­nem ugy, hogy a határozat szerint a 60 kataszt­rális hold, vagyis 75 magyar hold erdőtalajjal együtt gróf Keglevieh Bélát illesse meg. Szinte hihetetlen ez a döntés azért, mert épen az erdőtalaj terül el az országát mellett és erre pályázik Bagoia község, viszont az erdő fáját Nagykanizsa városa, vagy az állam, a fő­város számára nagyszerűen tudta volna fel­használni. Récsey felülvizsgálati kérvényt adott át a földmivelésUgyi ministeriumban, ahol elmondta, hogy az Ugy elintézése során sohasem Somogy­inegye közigazgatási bizottsága, sem a minis­terium meg nem hallgatta, meg nem győződött arról, vájjon ért-e a gazdálkodáshoz, megbízható ember-e, van-e forgótőkéje, hanem vakon dön­tött talán az érdekeltek bemondása és olyan vádak alapján, amelyek ellen nem is védekez­hetik, amelyek folytán azonban az eladó gróf körülbelül két millió korona ajándékhoz jutott. Azon váddal szemben, mintha ő nyereséggel tovább akarná adni a birtokot, maga Récsey kérte és kéri, hogy az ingatlannak nevére való átírásakor kebelezzenek be egy élete végéig szóló elidegenitési tilalmat. Azonfelül kötelezi magát, hogy erre a kis birtokra négy millió koronát fektet bele ipartelepre. Ezt a pénzt nem hitel utján és nem Ma­gyarországból, hanem külföldi valutában, kül­földi vagyonának hazahozatala utján fekteti be. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. I92Ü— 192Ï. — VII. KÖTET, évi december hó 22-én, szerdán. 313 Tény igaz, hogy a minister elrendelte a hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, de a ministernek erről a döntéséről az érdekelt felek a mai napig sem kaptak értesítést és ha a minister erélyesen közbe nem lép, akkor ez a visszavándorló, aki szakértelmet, tőkét és mun­kakedvet hozott haza, kénytelen a vándorbotot a kezébe venni, mert hiszen látja, hogy amig az erdő visszaszállt a grófra, addig a házat és épületeket, melyeket ő hozott rendbe, részben ő épített fel újonnan, az Altruista bank, dacára annak, hogy Récsey - és felesége bentlaknak és dacára a minister felfüggesztő határozatának, kínálja vételre a gazdáknak, még pedig magyar holdanként épületekkel együtt 20.000 koronáért,« nem pedig 6000 koronáért, mint ahogy Récsey vette. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ez és ehhez ha­sonló esetek napirenden vannak. De napirenden van az is, hogy egy ilyen hatósági hozzájáru­lást kiszorgalmazni a felek egyáltalán nem tud­nak, nagyon sok telekkönyvi hivatalban annyira túlzsúfolt a munka, hogy a benyújtott szerződés egyáltalán hónapokig kezébe nem kerülhet a telekkönyvvezetőnek, hogy a közigazgatási bizott­ság gazdasági albizottságához felterjeszthesse. Azért, hogy ilyen esetek a jövőben elő ne fordulhassanak, nagyon ajánlatos volna, hogyha a minister az ingatlanokra vonatkozó hatósági hozzájárulást kivenné a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának kezéből és maga a földmivelésUgyi ministerium gyakorolná addig is ezt a hatáskört, mig a Birtokrendező Bíróság nem fog e kérdésekben dönteni. Ebből a szempontból a következő inter­pellációt terjesztem elő a földmivelésUgyi minis­ter úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy azon adás-vételektől, amelyekkel Réczey Lajos nagykanizsai lakos gróf Keglevieh Béla és neje somogyszentmiklósi lakosoktól egy 79 holdas mezőgazdasági és egy 60 holdas erdő­ingatlant vett meg. Somogy vármegye közigazga­tási bizottságának gazdasági albizottsága és a földmivelésUgyi ministerium illetékes osztálya megtagadta a hatósági hozzájárulást és ezzel az eladó nagybirtokos grófot, aki megbánta az el­adást, mert időközben a föld ára lényegesen emelkedett, pénzünk vásárlási képessége pedig lényegesen csökkent, több mint két millió korona ajándékhoz juttatta? 2. Van-e tudomása minister urnák, arról, hogy Récsey Lajos, ki a szerződése alapján azonnal birtokba vett ingatlan vételárát az eladó gróf Keglevieh Bélának az utolsó fillérig kifizette és azóta építkezésekre több mint négyszázezer ko­ronát fektetett be a birtokba, ezen határozat végrehajtása esetén Magyarországon lévő egyet­len otthonától fosztatnék meg, és ámbár nagy mezőgazdasági szakismeretekkel és tőkével ren­delkező érdemes visszavándorlóről van sző, a ministerium határozata folytán házából kiüzet­40

Next

/
Thumbnails
Contents