Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-141
12 A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. Drozdy Győző, az ingatlanok átruházásához szükséges hatósági hozzájárulások körüli visszaélések tárgyában a föídmivelésUgyi ministerhez ; Paczek Géza, a vármegyei nyomozó különítmény által letartóztatott nyolc egyén Ugyének azonnali kivizsgálása és szabadonbocsátása tárgyában a honvédelemUgyi és belügyminister úrhoz ; Pákozdy András, a házhelyek és kishaszon bérletek sürgős keresztülvitele tárgyában a föídmivelésUgyi minÍ8terhez ; Orbók Attila, a társadalmi béke helyreállítása tárgyában a vidéken, főleg Debrecen városában a belügyministerhez ; Mózer Ernő, a lelkészkedő papság és tanítóság erkölcsi és anyagi helyzetének javitása érdekében (nincs bejegyezve, kihez intéztetik) ; Gömbös Gyula, a betétek húsz százalékos zárolása tárgyában a pénzUgyministerhez ; Bernolák Sándor, az Ausztriával közösen birtokolt vagyon kezeléséről és felosztásáról a ministerelnökhöz. Elnök : Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az interpellációk tárgyalására közvetlenül napirendünk letárgyalása után térjünk át, Napirend szerint következik a Londonban 1920. évi október hó 20-án egyfelől a magyar kir. államkincstár képviseletében a pénzUgyminister, másfelől D'Arcy Exploration Company Limited vezetése alatt álló szindikátus között kötött egyezmény értelmében engedélyezendő vámmentesség tárgyában elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? (Nem f) Akkor felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. Nemzetgyűlés a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslatot elfogadottnak jelentem ki. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, javaslatot teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy legközelebbi ülését 1921. évi február hó 3-án délelőtt tiz órakor tartsa a következő napirenddel : 1. Múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. A kormány bemutatkozása fölött megindult vita folytatása. Méltóztatnak ezen napirendi indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. . évi december hó 22-én, szerdán. Következnek az interpellációk. Kontra Aladár jegyző: Mahunka Imre! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Kontra Aladár jegyző: Szabóky Jenő! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Az interpelláció töröltetik. Kontra Aladár jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az az interpelláció, amelyet most előterjeszteni óhajtok, egyik tipikus példája annak, hogy a legszebb törvény és a legjobban megszerkesztett miniszteri rendelet sem ér tulajdonképen semmit, hogyha a hatóságok azt nem hajtják végre annak intenciója szerint. Tudjuk, hogy a háború folyamán nemzeti szempontból szükségessé vált az ingatlanok átruházásának bizonyos megszorítása; különösen pedig a nemzetiségi vidékekre nézve volt megindokolható a kormánynak HZ £1 rendelkezése, hogy az ötven holdnál nagyobb ingatlanok átruházását hatósági hozzájáruláshoz kötötte. Természetes azonban, hogy ennek a szép gondolatban fogant rendeletnek a végrehajtása körül számtalan visszaélés történt. Ha tekintetbe vesszük csak azt, hogy némelykor a hatósági hozzájárulást megszerezni évek alatt sem lehet, már látjuk, hogy micsoda szörnyűséges nemzetgazdasági károkat okoz az, hogy a hatóságok nem járnak el kellő gyorsasággal az ilyen kérdésekben. Előfordult, hogy az ingatlanok uj tulajdonosa nem biztos abban, hogy vájjon csakugyan az övé lesz-e az az ingatlan, amelynek az ârâîi már lefizette, amelyet már megvett s azért nem meri a műveléshez szükséges nagyobb tőkét abba belefektetni. De az is előfordult, hogy mikor már belefektette a műveléshez szükséges tőkét, amikor az ingatlant felvirágoztatta, esetleg épületeket emelt rá,. akkor a hatóságok a szerződést érvénytelennek mondják ki és igy perre került közötte és a volt tulajdonos között a sor. A földbirtokreform törvénye: az 1920. évi XXXVI. te. intézkedik arról, hogy azok a kivándorlók, akik Magyarországra visszatelepültek, itt ingatlant szerezhessenek és pedig nem csak akkor, hogyha már a magyar honpolgárságot újra megszerezték, hanem már akkor is ingatlant szerezhessenek, hogyha már ez irányban az eljárást megindították. Ennek a törvénynek ezt a nemes intencióját a hatóságok a törvény életbelépte előtt nem vették kellőképen figyelembe. Hogy nem az én ellenzéki mivoltom késztetett erre az interpellációra, ezért egy bizonyos esetet, egy tipikus esetet fogok itt előadni. De hogy ne mondják, hogy a magam kiszínezésével állítom be ezt a dolgot, fel fogom olvasni ugy, ahogy énnekem írásban átnyújtották. Az eset a következő (olvassa) : »Egy Récsey Lajos nevű ember, jelenleg sánczi lakos, aki mint földmives kezdte pályáját, a búr háború alatt 1901-ben kivándorolt
