Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

3 M 8 A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. évi december hó 21-én, Jcedden. Ennek oka pedig az, hogy egy épületet csak alulról l kezdve lehet felépiteni. Én nem tudok ma törvény­hatósági választójogot megkonstruálni és nyugodt lelkiismerettel megszavazni akkor, mikor nem tudom azt, hogy milyen lesz a másik. Ha az álta­lános, egyenlő és titkos választójog alapján van tervezve az országgyűlési választójog, egészen más választójogot vagyok hajlandó elfogadni a törvény­hatóságok és a többi autonom testületek részére, és egészen máskép vagyok hajlandó akkor a fő­rendiház összeállításában is bizonyos koncessziót tenni. (Helyeslés half elől.) Ha az egyik radikális, akkor a főrendiháznál és a törvényhatósági vá­lasztójognál lehetünk bizonyos szempontokból kon­zervativek. Azonban, ha az alaptétel, az ország­gyűlési választójog egyáltalában nem marad radi­kális, akkor annak ismerete előtt, hogy mit akarunk az országgyűlési választójognál stipulalni, teljesen lehetetlen most már a törvényhatósági választó­jogról és a főrendiházi reformról tárgyalni. Ezek után áttérek a kényes kérdésre, az u. n. király kérdésre. Követem ezen a téren azt a példát, amelyet Kovács István t. képviselőtár­sam utolsó felszólalásában mutatott, t. i. ezt a kérdést a közjogi fejtegetéseket mellőzve, objek­tive minden érzékenykedés kizárásával kezelem. A minísterelnök ur által tett kijelentéseket pon­tokba foglalta t. képviselőtársam s minthogy sokkal könnyebben lehet ezt a kérdést ugy ke­zelni, ha az ő pontjaira reflektálok, azért nem a ministerelnök ur beszédéhez, hanem az ő beszé­déhez tartom magamat. Az ő négy, illetve öt pontját a magam részéről a legteljesebb mérték­ben magamévá teszem, természetesen végered­ményben nem azokat a konklúziókat vonva le belőlük, melyeket Kovács István t. képviselő­társam levont. Először is magamévá teszem azt, hogy ezt a kérdést csakis törvényes utón lehet és szabad megoldani, (Helyeslés.) ki kell zárni még a lehetőségét is bármely oldalról jövő puccs­kísérletnek. (Mozgás a baloldalon.) Másodszor magamévá teszem azt, hogy ezen kérdés meg­oldásánál a nemzet akarata nyilvánuljon meg a nemzet törvényhozása utján. Harmadszor rá­helyezkedem arra az alapra, melyet ő hangozta­tott, vagyis az önálló, független és nemzeti ki­rályságnak vagyok a híve. Ennek vagyunk hi vei, mert felfogásom szerint ez a legitimitás állás­pontjába egyáltalában bele nem ütközik. B. Szterényi József: Ez ugy van! Ugron Gábor: Abban a kérdésben, hogy az­után a jövőben mi fog történni, a nemzet és király akarata dönt. Viszont ezen kérdés megoldásának nem szabad olyan időkben történnie, mikor azt külső hatalmak befolyásolhatják. Dinich Vidor: És mig az integer Magyar­országról nem lehet szó ! (Zaj.) Ugron Gábor: Magamévá teszem a Kovács István t. képviselőtársam által felhozott 4-ik pon­tot is, mely magában foglalta a királyi jogkör korlátozását ; magamévá teszem elvi szempont­ból — mert hiszen a részletekbe ő sem ment bele — azért, mert ezt a korlátozást már maguk a forra­dalom ófca bekövetkezett események is megköve­telik, megköveteli az a tény, hogy a monarchia összeomlott és darabokra szakadt. De a királyi jogkör korlátozásának vagyok a hive azért is, amiért ezen jogkör korlátozását a magyar ellenzék ezekről a padokról évtizedeken keresztül állandóan követelte, természetesen törvényes utón való kor­látozását. Ennek semmi akadáh^a nincs és itt is azokkal szemben, akik abban, hogy mi a korlátozásnak hívei vagyunk, inkonzekvenciát látnak a legitimi­tással szemben, ki kell jelentenem azt, hogy én a legitimitás álláspontja és a királyi jogkör korlá­tozása közt semmiféle inkompatibilitást nem látok fenforogni. (Helyeslés.) Mindebben a négy pont­ban álláspontom megegyezik Kovács István t. bará­toméval. Ezen az alapon kikapcsolhatjuk ezt a kérdést és mert ezen kérdésnek mai hangoztatása, mai előtérbe helyezése feltétlenül árt az országnak, az ország érdekében erre a bázisra helyezkedve kapcsoljuk ki ezt, a kérdést és bizzuk majd annak idején a nemzet döntésére. Amikor majd ez az időpont bekövetkezik, amikor majd nem korlá­tozza szabad elhatározásunkat senki és semmi, amikor majd olyan helyzetbe kerül az ország, hogy ezen küzdelem hatását el is tudja viselni, akkor pedig küzdjünk meg ebben a kérdésben, de minden oldalról feltétlenül becsületes fegyverek­kel, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Nem gyanúsításokkal ! Ugron Gábor: Mint mondottam, egyetértek Kovács István t. barátom 5. pontjával is, hogy a kérdésnek olyan kezelését, mint ahogy az ma tör­ténik, nem szabad megengedni. Mert félig meg­engedni, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak és félig meg nem engedni, rosszabb, mintha egyáltalá­ban mindent megengednének. Kapcsoljuk ki ezt a kérdést, hagyjunk békét ennek a kérdésnek, de ha szabad vele foglalkozni, akkor tessék ezt korlátozás nélkül megengedni a pártatlanság szemmeltartásával. A ministerelnök ur azt mondja, hogy csak objektív nyilatkozato­kat, csak tudományos fejtegetéseket engednek meg ebben a kérdésben. De kérdem, ki fogja azt el­bírálni, ki fogja azt megállapítani, ha szabad a kérdéssel tudományosan, objektive foglalkozni, de személy, mellett nem szabad állást foglalni. Bocsá­natot kérek, én mint legitimista hogyan legyek legitimista személy mellett való állásfoglalás nél­kül. Már maga az a tény, hogy valaki legitimista, egy személy mellett való állásfoglalás. Ennek révén minden legitimista megnyilatkozás szubjektív és minden szabad királyválasztó-megnyilatkozás ob­jektiv. Hogy egy más példára mutassak rá, az egyik lapban egy hivatkozást olvastam II. Jakab angol király példájára. Eltekintve attól, hogy nem ismeri az illető az angol történelmet, nem tudja, hogy ki következett II. Jakab után a trónra, — mert ha tudná, akkor nem hivatkozott volna II. Jakabra — II. Jakabról szabadon Írhattak a lapok, de »amikor valaki ugyancsak egy angol ki-

Next

/
Thumbnails
Contents