Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. rálynak, II. Károlynak tanulságos példáját akarta II. Jakabbal szembeállítani, ezt nem engedték meg. : A »Pesti Hirlap« vezéreikkében Kovács István t. képviselőtársam beszéde után következő napon szórói-szóra a következőket olvastam (olvassa) : »A ministerelnök ur a királyválasztás jogának fel­éledését megállapította.« Hát engedelmet kérek, el tudnak képzelni nagyobb propagandát az egyik irányban, mint hogy na azt irja az egyik lap a miniszterelnök beszédével kapcsolatosan, hogy a ministerelnök ur a leghatározottabban megállapí­totta a nemzet szabad királyválasztási jogát ? B. Szterényi József : Nem állapította meg! Ugron Gábor : Természetes, hogy nem álla­pította meg, csak ezt irja egy lap. Ezt nem veszi . észre a cenzúra ; ezt az agitációt megtűri, de amikor példának okáért én semmi másról nem irtam, mint arról, amit mások is írtak, a pragmatica sanctio egyik vagy másik paragrafusáról, ugyanaz a cen­zuraezt a maga teljességében törölte. Bocsánatot kérek, igy ezt a kérdést kezelni nem lehet. Ujolag kérem, vegyük le ezt a kérdést a napirendről, ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, hanem állapod­junk meg azon az állásponton, melyet Kovács Ist­ván t. képviselőtársam kifejtett és elfogadva annak mind a négy, továbbmenve mind az öt pontját, halasszuk ezen kérdés eldöntését arra az időre, amikor azzal az ország érdekében foglalkoznunk kell. Egyetlen egy megjegyzést akarok csak tenni Kovács t, képviselőtársam beszédére, még pedig arra a részére, amelyben rendkívüli módon ki­emelte nagyon helyesen a maga szempontjából azt, hogy ennek a kérdésnek megoldása csakis a nem­zet érdekében történhetik, vagyis csakis anamzet érdekét nézve szabad ennek a kérdésnek megoldásá­hoz hozzányúlni. Megengedi nekem a t. kpviselőtár­sam, de az az érzésem volt, hogy ez az ő kijelentése egy bizonyos mértékben éllel mifelénk volt for­dítva. Vegye kérem a képviselő ur tudomásul azt, hogy mi is tisztán a nemzet érdekét tartva sze­münk előtt vagyunk legitimisták. Ez az egyedüli és fő szempont. B. Szterényi József: Nagyon természeteden. Ugron Gábor : Vannak mellékszempontok is. Emellett a fő, kardinális szempont mellett ott van pl. az eskü kérdése. De legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, ha én azt látnám, ha azt érez­ném, hogy az én álláspontom árt az országnak, akkor félreállnék is visszavonulnék teljesen a köz­élettől, ugy várnám be a nemzet döntését, a nemzet egyetemének döntését ebben a kérdésben, és ugy tartanám meg azt az esküt, amelyet tettem, az egy élő Istenre, a Szűz Máriára és minden szen­tekre, amely esküre való hivatkozást a kormány a cenzúrával a lapból kidobhat, azonban hogy én ezt az esküt meg is tartom, azt ez a Nemzet­gyűlés tőlem rossz néven nem veheti. B. Szterényi József: Ugy van ! Ezen az állás­ponton vagyunk mi is ! évi december hó 21-én, kedden. 309 Balla Aladár : Aki más véleményen van, az lázadó? A szabad király választók valamennyien esküt tettek, azok lázadók? Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Végzem fel­szólalásomat. Minderi felszólalás ebben a kormány programmja körüli vitában, ismétlem, biztatás volt a tettek felé. Minden felszólalás várakozást mutatott a jövővel szemben. Tessék a kormány­nak megfelelni ennek a várakozásnak, és tessék e biztatásnak megfelelően tettekkel, cselekedetek­kel jönni. Az én érzésem és meggyőződésem az, hogy a kormánynak sorsa a kormány kezébe van letéve. (Általános helyeslés és éljenzés.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Sokorópátkai Szabó István képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért. A szó őt megilleti. Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Csak nagyon rövid időre óhajtom szíves türel­müket igénybe venni. Drozdy t. képviselőtársam távollétemben jónak látta beszédében az én cse­kélységemre is bizonyos megjegyzést tenni, (Hall­juk ! Halljuk !) különösen azt, hogy mivel szolgál­tam én rá arra, hogy tizenhat hónapig Magyar­ország ministere voltam és hogy halálomig kegyel­mes urnák szólítsanak engem. T. Nemzetgyűlés ! Hogy miképen szólítanak engem, azzal sohasem törődtem. De hogy mivel szolgáltam rá arra, hogy tizenhat hónapig Magyar­ország ministere voltam, azt, ha még nem tudta az igen tisztelt nemzetgyűlési képviselőtársam, megmondom most, hogy legyen vége már egyszer annak a kitalált mondásnak, mintha én valami előráncigált ember lettem volna. Nem ráncigált engem senki elő, én magam jelentkezetni akkor, amikor a haza veszélyben volt. Akkor, amikor oly sokan, mondhatnám, meg­kergültek, amikor vörös gombot tűztek fel, mert az volt divatos, igen sokan pedig gyáván vissza­húzódtak, akkor ez a győrmegyei kisgazda a saját kezdeményezéséből . . . (Egy hang a baloldalról : Ez fáj nekik !) ... elindult onnan Pannonhalma környékéről, hogy megakadályozza azt a veszedel­met, amely akkor elsöpréssel fenyegette a mi sze­gény hazánkat. Sajnos, nem sikerülhetett ez nekem sem, gyenge voltam hozzá, sokan kellettek volna a munkához, kellett volna az, hogy minden egyes vidéken akadt volna ilyen apostol. T. Nemzetgyűlés ! Nem voltam én előránci­gált ember. Hiszen megtudta az ország, hogy én ott a Dunántúl dolgozom, mert az 1918 március 7-én tartott nagy földmivespárti gyűlés engem vá­lasztott meg elnökének, tehát mint egy nagy or­szágos pártnak elnöke jöttem én vissza a kommün bukása után Budapestre. Hogy mit csináltam a konmmün alatt, azt mindenki tudja. Amíg az igen tisztelt képviselő­társam Pápán az ő saját ítélete szerint hasznos dolgot, mások nézete szerint elitélendő dolgot művelt, addig én többször, többizben vörös kato­nák szuronyai között sétáltam az országúton a győri vádbiztosság börtöne felé, amely börtön-

Next

/
Thumbnails
Contents