Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. egy pénz Ugy ministernek. És én azt hiszem, hogy tulaj donképen azzal, hogy a többi államok a legtöbb téren megelőztek bennünket, hamarább kezdték dolgaik rendezését, nem is beszélve Angliáról, amely állam már a háború alatt mindig beállította kiadásait a maga költségvetésébe : ebben a mi szerencsétlenségünkben látok valami szerencsét is. azt, hogy pozicióbeli előnyünk van ma a többi országokkal szemben, hogy a tanulságokat le tudjuk vonni az ő gyakorlati példájukból és el tudjuk kerülni mindazt a hibát, melyre ők a saját pénzUgyi politikájukban rájöttek, és igy nem a saját bőrünkön kell kitapasztalnunk azokat a csodaszereket, amelyekkel ma Európa valamennyi pénzUgyministere dolgozik. A különböző országok közgazdasági reorganizációjának figyelembevételével beállitani a mi nemzetünket is az európai közgazdasági rendszerbe, megszerezni minden elérhető pénzUgyi támogatást és biztosítani az adóalanyoknak legerősebb igénybevételét, azonban csak addig a határig, mig az egyes adóalanyok munkakészségét és munkalehetőségét nem veszélyeztetjük, helyreállítani a mi szerencsétlen költségvetésünknek egyensúlyát, arányba hozni kereskedelmünk mérlegét, produktiv munkára ránevelni ezt az országot, valutánkat helyreállítani, a legnagyobb takarékosságot behozni az állami gazdálkodásba, nyersanyagról, tüzelőanyagról gondoskodni, a bankjegy-inflációt megszüntetni : hogy ezek a feladatok előttünk állanak, ezt mindnyájan tudjuk, ezt unosuntalan mindnyájan halljuk, azonban ezeknek a nagy problémáknak mikénti megoldása az ország jövő sorsának biztositéka. Ez az, ami a pénzUgyminister ur kezeire van bizva, ez az a megoldás, amelyet mi a pénzUgyminister úrtól várunk. Jól tudom, hogy ez igen nehéz munka lesz. Kétségtelen azonban az is, hogy ezzel a munkával kell hogy ma megbirkózzék kisebb-nagyobb mértékben egész Európa és ha Magyarország talán a legjobban tönkretett ország a háborúból kifolyólag, — mert ha az egész közgazdasági életet veszem, állithatom,, hogy leginkább minket tettek tönkre — de mégis vannak viszonylatok, amelyekben bizonyos előnyeink vannak más országokkal szemben. Hiszen, amikor nálunk körülbelül 10 milliárd a deficit és a pénzUgyminister úrtól várjuk azt, hogy ez a deficit a költségvetési év végére legalább ne emelkedjék, ugyanakkor Ausztriában az előirányzott 12"5 milliárd deficit ma már kétszeresére, vagyis 25 milliárdra rug. Ugyancsak látjuk azt, hogy Németország, természetesen egészen más közgazdasági lehetőségek, egészen más viszonyok közt, azonban kétségtelenül szintén hihetetlen nagy nehézségekkel küzd. Ott, ha jól tudom, 35 milliárd márka az előirányzott deficit és ebből a 35 milliárd márkából 15 milliárd a megszálló csapatok eltartására esik. B. Szterényi József: Már 20 milliárd. évi december hó 21-én, kedden. 307 Ugron Gábor: Németország külkereskedelmi mérlege a mostani második brüsszeli konferenciára kiküldött képviselőjének szavai szeiint egy esztendőben 72 milliárd márka deficitre tehető. 72 milliárd márka deficit a külkereskedelmi mérlegben : méltóztassanak ezt koronára átszámitani és a milliárdokhoz hozzászokott gondolkozásmód is szédül ezeknek a számoknak hallatára. Vannak tehát hatalmas problémák mindenütt az egész világon, a győző és legyőzött államoknál egyaránt. Ezeknek a problémáknak megoldását várjuk a pénzUgyminister úrtól. A legtöbbet és a leggyorsabban azonban azon az utón fog elérni, amelyre már rálépett, a takarékosság utján. (Helyeslés.) Hogy csak egy példára mutassak rá, persze megint egészen más viszonyok közt és más konstellációban, de hogy mit lehet takarékosság utján elérni, azt bebizonyította ugyancsak Anglia, amely 1918. évi költségvetését az idénre 60 százalékra le tudta szállítani. Karafiáth Jenő : Le kell szállni a lóról ! Ugron Gábor : Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden az alkotmányjogi reformról szóljak. A ministerelnök ur rámutatott arra, hogy négy kérdés körül csoportosulnak az alkotmányjogi reformok : a választójog, a főrendiház reformj ct, cl törvényhatósági, városi és községi választójog és végül a királykérdés körül. Ami az országgyűlési választójogot, a főrendiház reformját és azután a törvényhatósági választójogot illeti, ezekre most bővebben kiterjeszkedni nem kívánok. Csak annyi megjegyzésem van, hogy ugy a választójog tervezett megszükitésénél, mint a főrendiház reformjánál, mint végül a törvényhatósági választójognál én a mai időkben megengedhetőnek nem tartom, hogy akár a születés, akár a vagyon nagysága a választójog mértékére, vagy a főrendiházi tagságra vonatkozólag bármiféle szempontból tekintetbe vétessék. Én belátom azt, hogy a választójogot bizonyos mértékben szűkíteni kell, azonban a szűkítés olyan méreteket, mint a milyeneket most pl. a törvényhatósági választójogra vonatkozó javaslatban olvashattunk, az én felfogásom szerint ma már nem ölthet. Ami pedig ennek a három alkotmányjogi reformnak sorrendjét illeti, erre vonatkozólag engedje meg a kormány, hogy egy kérdést a figyelmébe ajánljak. T. i. az a benyomásom, hogy mivel a törvényhatósági választójogra vonatkozólag a belügyminister ur már benyújtott egy törvényjavaslatot, — igaz, hogy visszavonta, de ujabbat szándékozik benyújtani — e közül a három közül ez az a törvényjavaslat, amellyel a leghamarább óhajtaná foglalkoztatni a Nemzetgyűlést, Én arra kérem a t. kormányt, hogy a sorrendet abban a formában, ahogy a ministerelnök ur előadta, a megvalósitásban is tartsa meg : először az országgyűlési választójog, azután a főrendiház reformja, azután a törvényhatósági választójog. 39*