Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

SOfi A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. évi december hő 21-én, kedden. tekintélye a kormánynak és van ereje a törvénynek, akkor méltóztassék elhinni, hogy egész nyugodtan léphetnek árra az útra, amelyet ugyancsak Huszár Károly jelölt meg, hogy r több szabadságot kérünk az egész vonalon. En jól tudom azt, hogy vannak olyan kérdések és van a kormányzásnak olyan tere, amelyen ma még nem lehet mindent megengedni, azonban a cél a szabadsajtó, a szabad egyesülés és gyülekezés, a szabad mezőgazdaság, a szabadipar, a szabadkereskedelem, (Helyeslés.) a teljes szabadság. Ennek a szabadságnak előfeltétele azonban a törvény tekintélye és ereje. T. Nemzetgyűlés! Nem óhajtok bővebben foglalkozni sem a munkáskérdéssel, sem a szociálpolitikával, mert ezekre a fontos kérdésekre az előttem felszólalók már rámutattak, de tekintettel arra a beszédre, amelyet tegnap a pénzUgyminister ur mondott, méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a beszéddel egész röviden foglalkozzam. (HalljuTc! Halljuk! a középen.) Egy csillogó, sziporkázó, nagyon szellemes és emellett szakszerű nagy beszédet hallottunk tegnap, amely telve volt optimizmussal. Elhiszem azt, t. Nemzetgyűlés, hogy nagyon sokan kifogásolni fogják, hogy egy pénzUgyministeri expozé hogyan lehet ennyire optimista. Nekem azonban az a felfogásom, hogy az ország mai helyzetében optimizmusra van szükség (Ugy van ! a középen és a szélsöbaloldalon.) az egész vonalon, optimizmusra van szükségünk mindannyiunknak, mert hiszen optimizmus és remény nélkül ebben a helyzetben még élni sem lenne érdemes. Ebből az optimizmusból, ebből a reményből élünk mindannyian ; ez adja meg a lehetőségét a további megélésnek, tehát igenis, elsősorban az a férfiú kell, hogy optimista legyen, akinek munkásságától várjuk azt, hogy az ország abból a szerencsétlen helyzetből, amelybe pénzUgyi szempontból jutott, kivezethető legyen. Ha mindazt a csillogást, szellemességet és sziporkázást leszűröm, és tisztán csak szárazon nézem a minister urnák pénzUgyi programmjáfc, a jelen pillanatban csak annyit tudok konstatálni, hogy az egész koncepcióját egységes koncepciónak látom, amelynek minden egyes kereke a maga helyén van, és abból a szerkezetből egyetlen kerék sem távolitható el külön. Ez feltétlenül nagy előnye az egésznek. Másik nagy előnye a koncepciójának az, hogy ugy látom, hogy a viszonyokhoz mérten könnyen végrehajtható és az adózó közönségnek lehető legkevesebb zaklatásával járó.., Bródy Ernő: Nem lesznek uj szinekúrák. Ugron Gábor : . . . s a viszonyokhoz mérten a legolcsóbban végrehajtható müveleteket tervezi. T. Nemzetgyűlés ! Nagy könnyelműség volna a részemről és — azt hiszem — mások részéről is, ha egy ilyen koncepciót egyszeri hallás után és a.z után az egyszeri elolvasás után a maga részleteiben birálat tárgyává tennék. A t. pénzUgyminister ur ezeken a dolgokon éveken keresztül gondolkozott és maga az egész koncepció évtizedek előzetes munkájának eredménye, úgyhogy egy éjszakai alvás és egypár órás gondolkodás után pálcát törni e felett — azt hiszem — senkinek sem lehet és senkinek sem szabad. (Igaz I Ugy van !) Én csak azt kivánom a pénzUgyminister urnák, hogy ez a munkája legyen sikeres ; munkálkodása közben e nagy tervnek egyes részletei ne ütközzenek legyőzhetetlen akadályokba akár a megalkotásuk, akár végrehajtásuk alkalmával, és kivánom, — ezt már nem neki, hanem nekünk, az adózó közönségnek — hogy legyenennek a koncepciónak az eredménye elegendő azoknak a terheknek fedezésére, amely terhek fedezése az ország előtt áll. Ha elég lesz az az összeg, amelyet e koncepció révén a pénzUgyminister ur előteremteni óhajt, és ha ezt elő tudja teremteni azon eszközök utján, amelyeket tegnapi beszédében előadott, akkor ugy hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy nevét arany betűkkel irja be Magyarország történetébe. Egyetlen egy megjegyzést merek csak kockáztatni most ehhez a pénzUgyi programmhoz, a demokratikus elbirálás szempontjából. A pénzUgyminister ur ugyanis hangoztatta beszédében, hogy ő nem vagyonadót óhajt behozni, hanem vagyon váltsa got, és mindenkinek az volt a benyomása, hogy az a vagyonváltság bizony : vagyonadó. De nem vagyonadó ez, t. Nemzetgyűlés, azért, mert az, amit mi vagyonadó alatt érteni szoktunk és értenek mások is : személyhez kötött adó s az illető adóalany személyének egész vagyonát éri. A pénzUgyminister ur által tervezett adóváltság pedig nem személyhez kötött adó, hanem — itt van az én szerény kritikám — beleesik ugyanabba a hibába, amely már természeténél fogva benne van valamennyi régi rossz hozadéki adónkban, vagyis, mivel nem személyhez kötött adó, a megfelelő igazságos progresszió sem vihető rajta keresztül. De, t. Nemzetgyűlés, amikor megvan a jövedelmi adó és megvan az ezt kiegészítő vagyonadó és a Nemzetgyűlés elhatározásából kifolyólag olyan magas kulcsokkal dolgozik, amilyen magas kulcsokkal ez meg van állapítva, s mikor a progresszió a személyhez kötött jövedelmi adónál úgyis olyan nagy mértékben vitetik keresztül, akkor lehet arról beszélni, hogy ennél az u. n. váltságnál ez már felesleges és esetleg igazságtalanságokra is vezetne. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a pénzUgyminister ur személye bekapcsolódást jelent az európai közgazdasági rendszerbe, abba a közgazdasági rendszerbe, amelynek egyes tagjai, a különböző államok, ha nem is egyforma mértékben, ha nem is ugyanabban az alakban, de végeredményében valamennyien mélyen érzik "pénzUgyi életükben ennek a végnélküli háborúnak minden pénzUgyi következményét. A győző és legyőzött államok pénzUgyi politikája nagyon tanulságos példaképen áll előttünk és azokat a gyógymódokat vizsgálva, amelyekkel a különböző európai államok ezeket a pénzUgyeket rendezni óhajtják, ez rendkívül tanulságos feladat