Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

A Nemzetgyűlés 139, ülése 1920. évi december hó 20-án, hétfőn. 277 tud. Meg is volt ennek a kutatási methodusnak a jutalma. Nagyon jól tudjuk, hogy minden nehézségek ellenére Erdélyben számottevő földgázipar indult meg, tudjuk azt is, hogy "Nyitramegyében, Egbelten petróleumot, is sikerült találni, tudjuk azt is, hogy a horvátokat is megajándékoztuk azoknak a természeti kincseknek az ismeretével, amelyek ott vannak. S mindez elveszett! Annak a tragikumnak, amely a világháborúval Magyarországra borult, egyik sötét pontja az, hogy amit magyar elme és magyar kutatás a magyar közgazdaság szolgálatába állított, azt a trianoni békekötés elrabolta tőlünk és ennek a kutatásnak a kincseit most más népek élvezik. Tragikumunk tudata még nő azzal, hogy megfosztattunk a mi becsületes munkásságunk gyümölcsétől épen abban a pillanatban, amikor az ásványolaj közgazdasági jelentősége nó'ttön nő, úgyhogy most már az nemcsak nagy közgazdasági jelentőségű, hanem világhatalmi tényező, mert nagyon jól tudja minden tengerjáró nemzet, hogy a gyorsaságot és a tengeralatti utat csak ugy tudjuk elérni, ha az ásványolajtüzelést hozzuk be a hajóóriásokba. Ez az a perspektíva, amely látszólag elveszett előttünk, de amely, hála Istennek, mégsem veszett el. Annak a munkásságnak megvan az eredménye vagy sikere, vagy legalább is fohászkodunk érte, hogy az az eredmény és az a siker meglegyen. Mert mit látunk ? A horvátországi kutatások eredménye ránknézve közvetlenül elveszett ugyan, de kiderül, hogy az ottani geológiai formációk áthúzódnak magyar földre, s ha van bizonyosság, amely azonban egyelőre csak valószínűségen alapszik, akkor ez a bizonyosság, hogy mi ezen a magyar földön a formációnak produktiv forrásait is meg fogjuk találni. De ez nem is elég, a vizsgálat eredménye még sokkal tovább ment. Épen a torziós inga útmutatásának segítségével nőttön nő a valószínűség arra nézve is, hogy a magyar Alföldön is várhatunk ásványolajforrásokat, s ennek következtében uj buzdítást kaptunk ezekből a tanulmányokból arra nézve, hogy most már folytassuk azt a munkát, amelyet olyan szerencsésen megkezdettünk s amelyet olyan tragikusan kettészakitottak a világháború eseményei. Amidőn tehát most már reámutattam arra, hogy megvan a reménység, akkor épen ki kell mutatnom még azt is, hogy ennek a reménységnek igenis megvannak az indiciumai, de a mellett a legnagyobb valószínűség mellett mégis olyan bizonytalanság mutatkozik a konkrét kivitelben, hogy igenis, a kockázatról beszélni, a kockázatot előtérbe helyezni és a kockázatot a szerződés konstrukciójában egyik kiinduló pontul felvenni, bölcs és előrelátó dolog volt. Mert a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanat Dan látszik. A geológus megtudja mondani, hogy ebben vagy abban a kőzetben, homokban, homokkőben remélhetünk-e petróleumot vagy nem. Azt is nagyon jól meg tudja mondani, hogy petróleum csak ott gyűlhet össze, ahol a vízszintes rétegek gyűrődtek, s már most faj&úly szerint elkülönítve bizonyos helyen megvan a nagy valószínűség ugy a petróleum, mint a gáz felfedezésére. Igen ám, de végtelen gyakorlott szem kell ehhez épen az Alföldön. Hiszen épen azért jöttsk csak az utolsó időben eire reá, amikor a szem az élességét már megkapta, hogy ezeket a formációkat fel is feedzze. S amikor már fel van fedezve, amikor tudományos szigorúsággal a geológiai egység fogalma már meg is van definiálva, mégis csak óriási szerencse kell ahhoz, hogy a föld mélyében épen azt a pontot üssük meg, ahol a legkedvezőbb körülmények között megtaláljuk a petróleumot vagy a földgázt. Elszerencsétlenedése egy ilyen fúrólyuknak soha sincs teljesen kizárva. Azért van kockázat, amelyet pénzben ki kellett fejezni. A jelentés reámutat arra, hogy 1500 méternyi mélység mellett, mellyel számolni kell, csak a furócsövek maguk felemésztenek a mai rossz valuta mellett 29 milliót. Ehhez hozzájárul még az egész üzemi költség, úgyhogy egy-egy fúrási lyuknál 50 millióról beszélni épen nem fantasztikus dolog. S ha már most az ilyen elszerencsétlenedés egy tőkeerős külföldi vállalattal történik meg, akkor az természetesen egy kellemetlen jelenség, de nem katatsztrotális. Arra az államra nézve, amelyben — amint hallottuk — a pénzUgyministernek minden pontocskát ki kell keresnie, ahol valamicskét meg lehet takarítani, egészen lehetetlenség a fúrással járó egész kockázatot vállalni. Már pedig a geológiai valószínűség akármilyen nagy legyen is, bizonyossággá, kereskedelmi bizonyossággá csak akkor válik, ha azt a fúrólyuk már igazolta. Ennek következtében az eg?sz szerződés konstrukciójában egyik legszebb dolognak azt tartom, hogy milyen szakavatottsággal', milyen tapasztalattal van beszabályozva az a menet, amely szerint a fúrólyukakat le kell telepíteni, hogy belátható időn belül tökéletes bizonyosságot kapjunk arról, ami itt várható reánknézve. Ha azután már megvan az olaj és különösen a földgáz, akkor még mindig nincs elintézve a kérdésnek közgazdasági része. Láttuk, hogy a békében, amikor egészen más tőkékre támaszkodhattunk, micsoda óriási nehézségeket okozott az, hogy már akkor is szegények voltunk relative véve, s különösen, hogy iparilag fejletlenek voltunk. A mégtalált földgáz értékesítése ugyanis majdnem a legnehezebb problémává vált s évekbe tellett, amig odáig tudtak eljutni, hogy ezt a problémát — ugy ahogy — megoldani lehetett. Mit beszéljünk ma? Tőkénk nincs, iparunk pang, s általában a legszomorúbb képet nyújtja közgazdasági helyzetünk, holott minden érdekünk azt kívánja, hogy azt a lent morgó és bugyborékoló kincset mennél hamarább fölszinre hozzuk. Es ha azt tűzzük ki magunk elé, hogy ez belátható időn belül megtörténjék és igy még segítsen ezen a szegény, nyomorúságos helyzetben lévő országon, akkor nekünk