Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

278 A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920, '. évi december hó 20-án, hétfőn. nem szabad aggodalmaskodnunk, nem szabad azt mondanunk, hogy hja, mi magunk is meg tudtuk volna ezt csinálni valamikor, mert ez nem elég, ezt most kell megcsinálni, ennek most van itt az ideje s mivel egészen bizonyos, hogy mi ezt a magunk erejéből nem tehetjük meg, nem marad más hátra, mint hogy keressünk egy becsületes, szakavatott, hozzáértő és amellett tekintélyes külföldi tőkét, amely az első nehézségeken át fog segíteni bennünket. Ez az indoka annak, hogy miért kellett nekünk kint keresnünk a támasztékot és mi volt az oka annak, hogy külső kapcsolatot vettünk igénybe. Szerencsének mondhatjuk, hogy erre a második kérdésre is kedvezően felelhetünk, hogy kivel kötöttük meg ezt a szerződést. A szerződés gyökere az Anglo-Persian Oil Company Limited-ben rejlik, amely egy óriási nagy, 20 millió font sterling alaptőkével rendelkező részvénytársaság, melynek főfeladata, hogy megkeresse mindenütt az ásványolajat, ahol az csak megfogható. A részvénytőkének nagyobbik része az angol kormány kezében van. Az angol kormány azonban bölcs megfontolással nem elegyedik bele ennek a társaságnak üzleti és technikai Ugyeibe, mert azt mondja, hogy ezt az a részvénytársaság jobban fogja elvégezni, mint az állam, ellenben jogot biztosit magának arra nézve, hogy a külföldi üzletet magasabb szempontokból irányitsa és ezért rendkívül fontos, hogy az angol egész hatalmas álladalom mechanizmusa a társaság mögött áll. Ez a hatalmas társaság azután a kutatások eszközlésére oldalágakat hajtott és a D'Arcy Exploration Company Limited épen egy olyan tanulmányi részvénytársaság, amelynek feladata a kutatás elvégzése. Ezzel kötöttük meg az egyezményt, ezzel fogjuk szerencsés esetben megkötni a szerződést is, láthatjuk tehát, hogy egy hatalmas, tőkeerős, tisztán és kizárólag ezzel az üzletággal foglalkozó vállalattal léptünk összeköttetésbe akkor, amikor ezt a szerződést megkötöttük s én meg vagyok róla győződve, hogy ebben az Ugyletben a kérdés financiális oldalára nézve is megvan a teljes garancia. Ami már most azt illeti, hogy hogyan kötöttük meg a szerződést, nagyon messzire vezetne, ha megismételném azt, ami a jelentésben egészen világosan meg van mondva, az alapgondolatok azonban olyan szépek, hogy mégis szükségesnek tartom egészen röviden ezekre is rámutatni. (Halljuk ! Halljuk !) A pénzUgyi bizottság múltkori tárgyalásai alkalmával a pénzUgyminister ur egy eszmét fejezett ki, amelyet én már a szerződés első olvasásánál forraltam magamban, amelyet azonban nem volt bátorságom megmondani, azért, mert a szóbanforgó két ellenkező dolgot nem mertem összekapcsolni. A pénzUgyminister ur valóban helyesen mondotta, hogy esztétikai érzést elegit ki, amidőn a szerződést elolvassuk és látjuk azt a konstrukciót, amelyen az egész fölépült, azt a csiszoltságot, amely az egyes részletekben is mutatkozik. Dicséri az egyik Teleszky Jánosnak kereskedelmi és financiális kapacitását, aki a szerződés üzleti részét kötötte meg és dicséri a technikai részletek kicsiszolása az én Böckh barátom szaktudását, akit készséggel és örömmel említek még egyszer. (Élénk éljenzés a jobboldalon és half elől.) Az egész szerződés mechanizmusa tökéletesen, kristálytisztán átlátszó. A kockázatot áthárítjuk a társulatra. Minden néven nevezendő költség, ami a kutatással jár, ezt terheli, a fúrás elszerencsétlenedése a maga egészében a társulat kára. Ha már most a kutatás eredményre vezet, akkor az államra nézve egy rendkívül becses részesedés mutatkozik. Nevezetesen precíze meg van állapítva az, hogy mi a kutatás objektuma. Bizonyos geológiai egységek, domborodások, amelyeket dómoknak vagy brachiantiklinárisoknak neveznek a geológusok, amiknél a fődolog az, hogy egy egészen precíze meghatározható, matematikai prezizitással megjelölhető fogalommal álljunk szemben. Ha már most ugy a társulat, valamint a pénzUgyminister közegei megegyeznek abban, hogy egy ilyen egység produktívnak Ígérkezik, — fúrás nélkül, tehát amikor a sanszok még egészen ugyanazok — és megvan egy bizonyos szám, mondjuk, kilenc, akkor egyharmadát ezeknek az egységeknek kiválasztja a társulat, egyharmada automatikusan az állam tulajdona lesz, a fenmaradó harmadra nézve pedig a társulatnak megvan az opciója szabad egyezkedés alapján. Mi ennek az alapgondolata 1 A kutatást végzi a társulat. A kutatás eredményének egyharmadrésze azonnal a magyar állam tulajdonává válik — esetleg még a második harmad is — s ez végighúzódik az egész 50, illetőleg 70 éven át, amig a szerződés tart, ugy, hogy a kutatás automatikusan tovább folyik'és a magyar állam ott foghatja meg azután a maga geológiai egységét, ahol akarja és amikor akarja, nincsen kiszolgáltatva senkinek. Természetes azonban, hogy azért a nagy rizikóért, amikel a kutatás jár, egyharmadot át kellett engednie kifejtés végett magának a társulatnak. Bár kapná meg a társulat mennél hamarább az ő egyharmadát ! Es ha ez megvan, ha szerencsével — amit szivem minden érzésével kívánok — kiválasztották az egységeket, akkor egy egészen megváltozott kép előtt állunk. Szinte mellékesnek tartom, hogy egy bizonyos vételárat in tudunk ezért kapni, amennyiben a részvénytőke 10%-a apport-részvény alakjában úgyis az államot illeti s a mi haszon háramlik belőle, azt az állam is megkapja, mert ezenkívül 25%-nyi részvényre elővételi ]oga van az államnak, tehát az állam is résztvesz a részvénytőke élvezetében. Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogyha szerencse kiséri a vállalkozást és megindul a termelés,, akkor a bruttó-termelésnek VÍO része az államot illeti, ami fmancáils szempontból nézve a dolgot körülbelül 20%-ig menő