Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920. Ez a terv nem az enyém. Európa egyik legnagyobb banktudósának, Visseringnek, a holland bank elnökének a terve, amelyet a brüsszeli értekezleten előadott. Most már min­dent rá kell bizni a gazdasági életre. Ha a gazdasági élet erős, akkor az fog történni, hogy az első évben a tisztviselőket és az adókat államjegyben fogják fizetni. Néhány év múlva a tisztviselők fizetésének egynegyedét bankjegyben, háromnegyedét pedig államjegyben fizetik majd. Ugyanígy kell fizetni az adót. Végül utódaink utódai megérik, hogy eltűnik az államjegy és marad a bankjegy. Én más megoldást nem tudok elképzelni. Ez azonban még csak elmélet, még nagyon messze van. Talán sokáig is fárasztottam önöket. Ez megint oda tendál, hogy én a szabadság felé megyek, az egész közgazdasági élet felszabadítása felé és nem félek azoktól, akik folyton azt mond­ják, hogy ez nem lehetséges. Én bizom rendü­letlenül a nemzet erejében és ez a fanatikus optimizmusom az, ami engem idehozott. (Elénk tetszés.) Tervemhez nem kell semmi más, csak józanság az önzésben, emberséges indulat min­den ember iránt és annak tudata, hogy magya­rok vagyunk. Vagyis visszaértem oda, ahonnan elindultam és evvel eljutottam beszédem végére. Én elmondtam mindent. Őszintén kitettem a lelkemet. Önök most döntsenek. Vagy azt mondják, hogy a terv nem jó vagy a személy nem jó. Am a kettőt nem lehet szétválasztani. Más ezt a tervet megcsinálni nem tudja és én más tervet nem tudok, de ezt meg tudom való­sítani. Ha igy döntenek, akkor nem történt semmi. Nyugodtan visszamegyek oda, ahol en­gem igen várnak és evvel a dolog el van intézve. Vagy pedig önökben megmozdul valami és azt gondolják, hogy ebből az emberből, aki annyit áldozott, aki annyira hisz, ebből a ma­gyar igazság egy része beszél, s önök bíznak bennem. De akkor egész bizalmat akarok, mint a hogy én is mindent önök elé tártam. (Elénk helyeslés.) A bankigazgatók tegnapi értekezletén megállapították, hogy ha valaki elkezdi ezt a operációt és közben megkötik, ebbe belevórzik a beteg. Talán én is elpusztulok, de elpusztul bizonyosan az, akit elkezdtem operálni. Ha ón elkezdek tárgyalni Londonban, Parisban, Prá­gában, Bukarestben és gyenge kezemmel tartom a pajzsot az ország elé, engem elgáncsolni igen jó mulatság lesz, de akkor összetörünk és ma­gammal rántom az önök és gyermekeik vagyo­nát. Ennek nem tehetem ki magam. Ezért mon­dom : döntsenek felettem. Döntsenek mindjárt. Sorsdöntő ez rámnézve. Sorsdöntő azért, mert én családom esdő könyörgése ellenére, barátaim lebeszélése dacára és azoknak ellenére, akik azt mondták, hogy evvel a Nemzetgyűléssel nem lehet dolgozni, én önökkel akarom ezt megcsi­nálni, és ha segítenek, akkor a magyar pénz problémáját meg fogjuk oldani. Döntsenek tehát, R mondják meg nekem, kellek-e vagy sem. évi december hó 20-án, hétfőn. 275 Ezért ígérek is. Bensőmben igérek. Amit igérek, az nem könnyű. Amit igérek, az nem cifra cafrang, nem külföldi segély, nem munkát­lanság, nem gondtalan élet. Amit én igérek, az durva, darabos és kegyetlenül nehéz, mint meg­fagyott ugaron a fekete rög. ígérem azt, hogy verejtékes munkával, gyötrelmek utján, álmatlan éjszakák kínján fel fogjuk támasztani az önök és az én gyermekeimnek azt a szegény, nagyon sze­gény, de mégis egyetlen hazát, amelyről ma csak álmodni szabad. (Hosszantartó, általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot a Ház minden oldaláról számosan üdvözlik.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások: Öt pere szünetet kérünk.) Mielőtt öt percnyi szünetet adnék, javaslatot kell tennem. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés is hozzá fog ehhez járulni. Amikor a ministerelnök ur programmbeszédét elmondotta, jelezte, hogy ő maga nem nyilat­kozik a pénzUgyi kérdésekről, hanem erre vonat­kozólag a pénzUgyminister ur fog expozét elő­terjeszteni. Javaslom tehát, hogy e pénzUgyi expozé feletti vita egyesittessék a^ ministerelnöld programmbeszéd fölötti vitával. (Elénk helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A határozatot ily értelemben mondom ki. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a Londonban 1920. évi október hó 20-ikán egyfelől a m. kir. államkincstár képviseletében a pénzUgyminister, másfelől D'Arcy Exploration Company Limited vezetése alatt álló szindikátus között kötött egyezmény értelmében engedélyezendő vámmen­tesség tárgyában benyújtott pénzUgyministeri törvényjavaslat tárgyalása. Miután a törvényjavaslat szorosan össze­függ napirendünk negyedik pontjaként szereplő pénzUgyministeri jelentéssel, ennélfogva ha igy méltóztatnak határozni, napirendünk 3. és 4. pontját együttesen tárgyaljuk. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ugy ezt határozatképen kimondom. Az előadó urat illeti a szó. Herrmann Miksa előadó: T. Nemzetgyűlés! Noha foglalkozásom hozzászoktatott ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt beszéljek, őszintén meg kell vallanom, hogy a legnagyobb elfogó­dottsággal állok erre a helyre az után a szipor­kázó expozé után, amelyet a pénzUgyminister ur részéről épen az imént hallottunk Hogy azonban legyőzöm ezt az elfogódottságomat, annak főoka az, hogy olyan kérdésről leszek bátor jelentést tenni, amely méltán sorakozik az expozéhoz, s amelynek közgazdasági kihatásai, ha csak félig­meddig beteljesülnek azok a reménységek, amelyeket szakemberek a dolog lényegéhez fűznek, méltóan csatlakoznak, a nagy pénz­Ugyi alkotásokhoz, mert meg vagyok győ­35*

Next

/
Thumbnails
Contents