Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920. Ha talán szerény telenscgből elmondottam, hogy miket találtam ki, bátor vagyok azt is elmondani, hogy mit nem találtam ki (Halljuk! Halljuk!) Roppant sokat törtem a fejemet azon, hogy hogyan tudjak ékszeradót konstruálni. Mikor legutóbb beszéltem itt a Házban, azt mondtam, s ez ma is a meggyőződésem, hogy az a nemzet fogja legjobban átélni a háborút, amely leteszi az ékszereit és felneveli a gyermekeit. (Elénk helyeslés.) Itt azonban nem tudtam semmit sem kitalálni. Próbáltam a régi adótörvényekben keresgélni, de csak Angliában volt egy paróka- és ékszeradó. (Derültség.) ezt nem használhattam. Engem bizonyos averzió vezet az ékszerek iránt. Az a nézetem, hogy egy acélórával és egy jegygyűrűvel az ember jól keresztülmehet az életen. (Igaz ! Ugy van !) En soha egyebet nem használtam. De még komikus szine is van előttem a dolognak. En ugyanis Amerikában voltam az indiánok között és mindig az indiánok jutnak eszembe, ha női nyakakon ilyen csingilingiket látok. (Derültség.) Gaál Gaszton : De sok indián van a karzatokon! (Elénk derültség és taps.) Hegedüs Loránt pénzUgyminister : T. uraim ! Nekem mindent el kell mondanom, bármilyen fárasztó is. Az ékszeradót azért nem tudtam megkonstruálni, mert az ékszer egy sajátságos iparcikk, amely néha átalakul valutává és megint átalakul iparcikké. Ezzel befejeztem a vagyonváltságot és rátérek a következő fejezetre. (Mozgás. Felkiálsások : Szünetet !) Nem kérek szünetet. Amikor vége van a vagyoni váltságnak, akkor mindenkinek vannak cédulái, amelyeknek egy példánya nálam van. Van egy cédulája a takarékbetétekről, hogy mennyit vettek el, van egy cédulája, hogy hazára mit tábláztak be, van egy cédulája, hogy a fundus instructusért mit fizetett, ezeket összeüti és én is összeütöm és azt fogom mondani : Mélyen tisztelt közönség, mindenki mutassa be ezt a cédulát. Ha azt látom, hogy ezek a cédulák összesen nem tesznek többet ki, mint egy millió vagyonadó alapot, visszaadom neki kézhez; ha azonban azt látom, hogy ezek a cédulák Összesen több mint egy millió vagyonadóalap, azt fogom mondani, bizonyítsa be nekem, hogy ezek az adótárgyak — mert én tárgyakat adóztatok meg — megvoltak-e már nála 1913-ban, vagy nem. (Helyeslés.) Ha megvoltak, visszaadom, rendben van, ha nem voltak meg, jön a harmadik adóm, t.. i. a háború alatt szerzett nagyobb vagyonoknak megadóztatása. (Élénk helyeslés és taps.) Aki kicserélte, annak természetesen igazolnia kell, hogy mást cserélt helyette. Ezzel a vagyonadó tárgyát kimerítettem. Most jön a harmadik problémáin : az adórendszer és az államháztartás egyensúlya. Itt hamar végezhetek. En nem mindenben osztom az önök által megszavazott Korányi-féle javaslatokat, de nem tartom helyesnek, hogy egy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VII. KÖTET. évi december hó 20-án, hétfőn, 273 pénzUgyminister változtasson azon, ami elkezdődött. Ez nem szükséges. En talán más hibát csinálnék, az utódom megint megváltoztatná, így nem lehet rendet csinálni. Mindenesetre azt mondom, hogy önök már eljutottak a kulcsoknak legmaximumáig, annál is inkább, mert ha én — amint remélem — a pénzt javítom, akkor ezek a kulcsok nagyon súlyosak lesznek és talán le kell őket szállítanom. De akkor le is szállíthatom, mert kevesebb lesz a kiadás. Gaal Gaszton : Végrehajthatatlan az örökösödési adó. Hegedüs Loránt pénzUgyminister: A jövedelmi adót és a vagyonadót tehát most már nem változtatom, később meg fogom változtatni, ha túl leszünk az első költségvetésen, az adómentességek szempontjából. Tudniillik énszerintem — és ez szükséges nekem megint — az én rendszeremben az a hiba, hogy nem mindenütt tudtam progresszive csinálni, nem is lehetséges. Nekem ezt balanciroznom kell az egyszeri évi vagyonadóval. Itt, kiveszem azt, amit ott nem tudok elérni. Mást akarok. Én az adómentesség fő szempontjából egyet tekintek : a sok gyermeket. Minél több gyermek, annál több adómentesség, (Elénk helyeslés és taps.) még pedig a vagyonadóban is. En azt mondom : a mi életünk már tönkrement, (Halljuk ! Halljuk !) kivált mi, középosztálybeliek ugy vagyunk, mint egy borzasztó hajókatasztrófa után : némelyikünk még úszik egy darabig a deszkán, azután elmerül. De ha elmerülünk, legalább fentartom a kezemet és fentartom benne a gyermeket, a jövőt. (Elénk helyeslés.) Most már méltóztatik látni, hogy beérkeztünk az én komplikált építményemnek kupolacsarnokába. Az én építményemnek két oszlopa van : az egyik a fundus instructus és a termelő munka védése, a másik a gyermek. A kettőn áll az én rendszerem. Ez az én birodalmam és az én büszkeségem. (Élénk éljenzés.) Az illetékek közül semmit sem akarok az idén változtatni, erre nem lesz időm. A fogyasztási adóknál nagyon kevés a változtatás. Hozok egy gyufaadót, egy cigarettaadót, és kisgazdabarátaimnak meg kell szavazniuk a bortermelési adót, még pedig dupla mértékben, mint amit Korányinak elvetettek. Csak a bortermelési adóról van szó és a szekatúrát mellőzni fogom. Ha Parisba megyek, azt kell hogy mondhassam, hogy a bortermelési adóval is hozzájárultak a kisgazdák a pénzUgyek rendezéséhez. (Elénk felkiáltások half elől : Tapsoljunk! Mozgás a jobboldalon.) Az utolsó adó, amelyen rendszerem nyugszik, egy, nagy forgalmi adó. (Halljuk ! Halljuk!) Épen, amikor gróf Apponyi Albert elnökömmel künn voltunk Parisban, január 15-én adta be Klotz pénzUgyminister a francia költségvetést. Én mindjárt elolvastam és azt láttam, hogy Franciaország igazán heroikus 35