Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

272 A Nemzetgyűlés 139. ülése 192 keveset jövedelmeztek most. (Felkiáltások : Semmit!) Ezt a gondolatot a török adórend­szerből vettem. Láttam, hogy hova jutottunk és azt kérdeztem magamban, hogy vájjon Török­országban hogyan hajtják be az adót? Láttam, hogy a házadót nem hajtják be, amíg egyszer nem látják, hogy eladják a házat, de akkor egyszerre 24 évre visszamenőleg behajtják az adót. Ez körülbelül ugyanaz a gondolat. Az én megoldásom a legolcsóbb megoldás, mert majd­nem semmi különös eljárást nem kivan. Gaal Gaszton : Nem bürokrata-agyban szü­letett. Hegedüs Lpránt pénzUgyminister : Én betáb­láztam ennek a házára az adót, és az adó után ő hat és fél percent kamatot fog fizetni. Meg­mondom, miért fizet hat és fél percent kamatot. Azért, mert én mint bankár megtanultam, hogy az ember csak az adósságából gazdagodhatik meg és nem a vagyonából. (Derültség.) Ennél­fogva én a hat és fél percent kamatból kibo­csátom az én ötpercentes járadékomat, amely a legkitűnőbb papir lesz — mert záloglevél is, és államilag behajtható is, tehát ennél jobb papir nincs — ós ezt fogom adni az özvegyek­nek és tisztviselőknek a hadikölcsönök fejében. (Helyeslés.) 0 tehát fizet hat és fél százalékot, ebből a hat és fél százalékból öt percenttel fizetem ki a járadék kamatait, félpercent keli nekem ad­minisztrációs költségekre. Marad egy percent. Ebből az egy percentből törlesztem azokat a sorsjegyeket, amelyeket kibocsátottam először a Korányi-féle pénzutalványokra, másodszor pedig a lombard kölcsönökre, vagyis a láncot bezártam. A Korányi-féle három és fél milliárdot ki­teszem a költségvetésből a sorsjegyalapra, amelyet dotálni fogok talán másképen is, de ezt a három és fél milliárdot fedezi nekem ez az egy percent, a saját adósságomon való nyereség. Ennek a fo­gásomnak az a huncutsága is van, hogy tegyük fel, egy földbirtokosnak, akinek a földjére 300.000 korona van betáblázva, van Korányi­féle papirosa, minél gyorsabban fog nekem vagyoni váltságot fizetni, annál gyorsabban fogja megkapni a pénzét, és önmagát fogja hajtani az adófizetésre. így a házbérrel elkészülve, a bérbe nem adott házakat is ekviparálom ezekkel, kivéve a falusi házakat, amelyekre nézve megmondtam Szabó István t. barátomnak, hogy a földmive­lésUgyi minister úrral együtt kell megállapodnom. Nekem erre vonatkozólag az a gondolatom, hogy Franciaország, amelyben az ablak- és ajtó­adó volt, erről átment a jövedelemadóra, mi azonban lecsökkenvén, kell, hogy a jövedelem­adóról visszamenjünk az ablak- és ajtóadőra. Én ilyenfélét gondoltam a falusi házak megvál­tására, mint mondom, itt azonban a fölmivelés­Ugyi minister úrral akarok megállapodni. Most áttérek a földbirtokra. A földbirtok­'. évi december hó 20-án, hétfőn. nál a helyzet ugyanaz. A földbirtoknál egy olyan vagyoni váltságot akarok, amely kiindul a bérnek vagy a bérnek a kataszterrel kombinált jövedelméből és fölmegy 25%-ig. Itt a pro­gresszió tekintetében a földművelésUgyi minister úrral akarok megállapodni. Es még valami más­ban is. Ez a következő: Nem akarom elismételni : erdőnél, szőllőnél észszerűen lehet ezt alkalmazni. Eendszeremnek látszólag az a hibája, hogy legjobban megkiméli a fundus intructust és az iparosnak a műszereit. Ez az én célom. Tudom, hogy az én finánc ba­rátaim nagyon fognak szidni, hogy : itt van egy adótechnikus, aki gyerekkora óta csak adókat fur és farag, aki látja, hogy itt vannak boronák, ökrök és mégsem néz oda. Nem nézek oda, mert nekem fontosabb, hogy a jövő évre kijöjjön a kalász, mint az, hogy micsoda adót fogok most kapni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ennélfogva én a fundus instructusnál ló-, ökör- és boronaszám szerint igen enyhe adót fogok kivetni, amiben majd meg­egyezünk, — sokat eltagadni azonban nem sza­bad. (Elénk derültség.) De megjegyzem, hogy épen ilyen elbírálásban fogom részesíteni az ipa­rost és a kereskedőt is az áruüzlete után. (He­lyeslés.) Nekem az kell, hogy a termelés induljon meg, mert termelés nélkül adótörvényt tudok ugyan csinálni, de adót nem tudok behajtani. (Élénk helyeslés és taps.) Most már — ha végig méltóztatnak látni — a vagyoni váltság a befejezéséhez közeledik. Nagyon enyhe bevallást kérek a bútorok­ról és egyebekről. Korányi t. barátom legutóbbi nyilatkozatában, melyet olvastam, a Nemzet­gyűlésen azt mondotta, hogy ő gondolkozik egy általános életmódadón. Ne gondolkozzék most senki ilyeneken. En semmiféle kotorászó adót nem engedek meg. Szerintem a fináncnak nem szabad bemenni a lakásba. (Úgy van ! Él­jenzés.) Először azért, mert ez rossz pénzUgyi művelet. Ha elkezdenének — amint ők gondol­ták — lakás szerint, székek szerint és cselédek szerint adóztatni, ez a következő következmé­nyeket vonná maga után. Először is elkezdődnék a székek tologatása a lakásokban, (Elénk derültség.) másodszor : egy ilyen adónak ellenőrzése többe kerül, mint amennyit hoz, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) harmadszor pedig, ami a legfontosabb, ha a székeket megadóztatjuk, akkor az emberek nem fognak az asztalosnál székeket rendelni és akkor az asztalos nem fog adót fizetni. En pedig azt akarom, hogy az asztalos fizessen adót, ne pe­dig a székek. (Derültség.) De van ennek még más oka is. Szerintem a kommunizmus ott kezdődik, ahol a családi tűzhelyhez hozzányúlnak. (Ugy van! Taps a jobboldalon.) Ebből nem szabad elvenni semmit. A polgári társadalomnak alapja a családi tűz­hely és ezért helytelenítem az egész lakáshiva­tali politikát. (Élénk helyeslés és taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents